A Chrysler haláltusája - az olaszok nem könyörülnek. Lehet, hogy jót akarnak ?
Napjainkban a Chrysler egyértelműen mélyrepülésben van. Az autóipar ökölszabálya, hogy 4 évente legalább arcfölvarrást kell végezni, de inkább új típusokkal kell megjelenni a piacon. A Chrysler ebben késlekedett, meg is lett az eredménye. 2008-ban az előző évhez képest 30%-kal csökkentek az eladási számaik, de az elmúlt évtized egyik éve sem közelítette meg a 80-as vagy a 90-es évek sikereit.
Ezért a minap egy nagyszabású médiaeseményen jelentette be, hogy a vásárlók nagyarányú elpártolása és a versenytársak előretörése miatt áramvonalasítja az egyébként népszerű Chrysler, Dodge és Jeep márkanév alatt futó portfolióját és megszüntet az eladási számokban leggyengébben teljesítő típusok közül hatot. (Caliber, Avanger, Commander, Compass, Patriot és Dodge Nitro. Közülük a legkisebb is 2 literes, 148 LE teljesítményű és 4 a városi terepjáró, ú.n. SUV).
Az említett típusok tulajdonosainak azért nem kell a nyugtató után szaladniuk, a cég továbbra is biztosítja autóik szerviz-hátterét, valamint azok alkatrészeinek hosszútávú elérhetőségét. Az viszont tény, hogy a gyártás beszüntetése az áldozatok másodpiacát (használtautó értékesítés) jelentősen befolyásolja.
A Wall Street Journal bennfentes informátora szerint a Chrysler az felszínen maradása érdekében le kell nyelje a békát. A keletkezett űr kitöltésére az Európában sikeres Fiat Cinquecento, Alfa Romeo Mito és 8C Competizione típusú kocsikat tervez forgalmazni, de a Dodge Avenger és Chrysler Sebring típusokat is az Alfa folyó fejlesztései eredményeként megjelenő kocsival tervezik kiváltani. A hír azért is meglepő, mert a Fiat 1984, az Alfa pedig 1995 óta nincsen jelen az amerikai piacon.
Egyhamar ám nem is fognak megjelenni az amerikai autószalonokban, mert egy európai kocsit nem lehet csak egyszerűen lepottyantani valamelyik amerikai autókereskedés telephelyére. Számos biztonsági tesztet és változtatást kell előbb végrehajtani rajtuk, hogy megfeleljenek az ottani előírásoknak és ott forgalomba kerülhessenek. Ez pedig sok időt emészt föl.
A Mercedes már egyszer 1998-ban felvásárolta a Chryslert, de az akkor igen jó ötletnek tűnő „egyenlő felek érdekházassága" gyorsan válásba torkollott, mert mindkét félre nézve csak negatív következményeket hozott.
A Fiat a Chrysler csődbejelentését követően 42 nappal felvásárolta a részvények 20%-át és opciót kapott a részesedésének 51%-ra történő növelésére.
A cinikus szemlélők nyíltan teszik föl a kérdést: „mitől lenne ez a próbálkozás eredményesebb?" A reálisabb szemlélők azonban különbséget is látnak. Annak idején a Mercedes valóban semmit nem profitált a Chrysler frigyből. Most a Fiat olcsón szerzi meg a céget, amely segítségével a kritikus tömeg fölé tudná emelni a gyártását. A Chrysler pedig a termékszerkezet váltás ma népszerűtlennek tűnő lépésével lélegzethez juthat, lazíthatja a kérőjétől való függését és kis szerencsével egy konjunktúra hullámait megnyergelve emelkedésbe is kezdhet.
Aki időt nyer, az életet nyer!
(forrás:aol.com)
