A börze és a dollár tartja sakkban az arany árát
A nemesfémek hosszan felfelé ívelő utat tettek meg az ezredforduló óta, amivel az azóta eltelt 12 évben messze maguk mögött hagyták a jelenleg szárnyaló részvénypiacok teljesítményét. Míg manapság 9 uncia (31,1 gramm) arany már elegendő a New York-i tőzsde mozgását követni hivatott Dow Jones indexben szereplő cégkosár pontérték szerinti „megvásárlásához”, addig 2000-ben ennek még a négyszeresére volt szükség. Hasonló arányban értékelődött fel az ezüst is az elmúlt bő egy évtizedben. A szürkésfehér nemesfémből ma elég mindössze 500 unciát letenni az asztalra a legfontosabb amerikai tőzsdeindex megvételéhez, pedig az ezredfordulón még 2.200 uncia kellett volna ehhez.
A részvények most ennek ellenére túlragyogják a nemesfémek éppen egy kissé megkopott fényét, mivel a kockázatvállalási kedv aktuálisan egyre feljebb hajtja a tőzsdei papírok árfolyamát. A Dow Jones legutóbb tíz napon át kapaszkodott sorozatban új történelmi rekordra, amire 1996 óta nem volt példa. Szépséghibája a sikertörténetnek csak annyi, hogy még ezzel is csak a 2008-as válság előtti tetőzését érte utol a börze, ami ráadásul alig volt magasabb a 2000-es internetlufi kidurranásakor mért indexszintnek. Más szóval a New York-i tőzsde valójában 12 éve nominálisan stagnál – a reálértékről nem is beszélve –, miközben az arany és az ezüst árfolyama ez idő alatt megtöbbszöröződött.
Természetesen a nemesfémekre is igaz, hogy a múltbeli hozamok semmiféle garanciát nem jelentenek a jövőbeni teljesítményekre nézve. Mint ahogy a valósághoz az is hozzátartozik, hogy az 1980-as és 90-es években két évtizeden keresztül a mesebeli Csipkerózsika álmát aludta az ezüst és az arany. Azt a periódust is egy hosszan tartó felértékelődési folyamat előzte meg, amihez képest a mostani bikapiac egyébként reálértéken, talán ha a felénél tart csak. Persze arra sincs garancia, hogy a történelem minden részletében ismételje önmagát, és ezúttal is meglegyen az árfolyam-emelkedés második fele, hiszen a körülmények összessége most más, mint akkoriban volt. Egyedül az biztos, hogy hullámzó ciklusokon fut keresztül minden árfolyam.
Jelenleg a legmeghatározóbb kérdés az arany és a többi nemesfém tekintetében az expanzív monetáris politikák folytatása világszerte. Ezen belül is az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszerén, a Fed-en van főként a hangsúly, amelynek pénzügypolitikája döntő az USA-dollár értékét illetően. Ugyanis a dollár az a mérce, amelyben egy uncia árát meghatározzák, ezért ha az amerikai fizetőeszköz veszít az értékéből, akkor minden dollárban jegyzett nyersanyag hagyományosan drágul, míg ellenkező esetben, egy dollárerősödés szokás szerint árfolyamesést vált ki a nyersanyagoknál. Márpedig jelenleg szinte naponta érkezik olyan hír, amely felveti a Fed növekedést ösztönző, a gazdaságba havonta 85 milliárd dollárt juttató és a kamatot a nullához közeli szinten tartó politikájának közeli leállítását. Ennek bekövetkeztével sokan számítanak arra, hogy a dollárhígulással kapcsolatos félelmek múlni, az arany pedig veszíteni fog vonzerejéből.
Bár az arany tántorog még a februári pofonok óta, szólnak azért érvek az évtizedes trend folytatódása és új árfolyam-rekordok elérése mellett. Holott a Fed temérdek pénzt pumpált már eddig is a piacokba, édeskevés érkezett meg abból ténylegesen a gazdaság körforgásába. Erősebb inflációs hatások ezért még nem érződnek, de lehet, hogy csak egyelőre. Hiszen a tengernyi pénz ott van, és talán csak idő kérdése, hogy ez mikor mutatkozik meg fokozódó pénzromlás formájában. Legkésőbb ekkor jöhet el újra az arany ideje. Továbbá érdemes számolni az ázsiai kereslet hatásaival, különösen, ami Kínát illeti. A távol-keleti óriás egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a világgazdaságból, a lakosság jólétével a jövedelmek és a fogyasztás növekszik, és ennek megfelelően aranyból és ezüstből is egyre több fogy Kínában évről évre. Mindemellett ismert, hogy a bányák kimerülése nem tud lépést tartani az új lelőhelyek felkutatásával, ami hosszútávon kínálati hiányt eredményezhet a nemesfémek piacán, és ez szintén árfelhajtó tényező lehet.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Az aranyár tudott valamelyest stabilizálódni az elmúlt héten, de az 1.600 dollár úgy tűnik, hogy most az árfolyam teteje. A kurzus többször is nekifutott ennek az ellenállásnak, de végül csak nem bírt vele, és megrekedt a lélektanilag fontos kerek árfolyamérték alatt. Amennyiben sikerülne hamarosan e fölé kerülni, akkor meglehetne a remény a további emelkedésre nagyjából 1.620 dollárig, majd egy következő lépésben az 1.635 dolláros magasság következhetne. Itt már szembe találkozna a jegyzés az 50-napos mozgóátlag lefelé ereszkedő görbéjével, ami viszont szinte áttörhetetlen akadálynak tűnik jelenleg. Nagyjából ez volt az az árszint, amelynél a sárga fém árfolyama február közepén kiesett egy szimmetrikus háromszög alakzatból, és aminek eredményeként akkor meredek zuhanásba kezdett. A kezdeti magára találás ellenére jól látszik azonban, hogy eddig mindössze a tavaly október óta érvényben lévő csökkenő trendfolyosóba érkezett vissza az arany, így továbbra is számolni kell azzal, hogy belátható időn belül teszteli még az árfolyam az 1.550 dolláros árszinteket, mielőtt egészségesebb emelkedésbe kezdhetne.
Az ezüstár valamivel távolabb tanyázik a tavaly nyári korrekció mélypontjaitól, mint az arany, de ettől még nem megnyugtatóbb a kép itt sem. Sovány vigaszt csak az nyújt, hogy az arannyal ellentétben az ezüstár nem esett ki a csökkenő trendcsatornából, így legalább ide nem kell visszaküzdenie magát az olcsóbbik nemesfémnek. Ettől függetlenül a rövidtávú trend az ezüstnél éppúgy a mélybe mutat. A fordulathoz 30 dollár fölé kéne emelkedni a jegyzéseknek, de ez a kerek árszint igen nyakas lélektani ellenállásnak ígérkezik egyelőre.
