A cash-flow a magyar cégek mumusa
A visegrádi országok közül továbbra is a magyar vállalkozások alkalmazzák leginkább a halasztott fizetés módszerét: a 2012-es adatokhoz képest kismértékű emelkedés után immár a teljes külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8%-a, illetve 73,6%-a utólagos fizetéssel bonyolódik. Mindkét átlag jelentősen a régiós (56,3% belföld és 57,3% export) és nyugat-európai átlag (48,1% belföldi és 41,9% külföldi értékesítés) felett van – mutat rá az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb számában, amely Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia 821 cégének vállalatközi fizetési tapasztalatait gyűjtötte össze.
Az elmúlt év során a magyar válaszadók körében átlagosan 2,2%-kal emelkedett a halasztott fizetéssel történő belföldi értékesítés aránya. A halasztott fizetéssel történő külföldi értékesítés viszonylag stabilan alakult, mindössze 0,5%-kal emelkedett 2012 óta. A hitelbe értékesítés fő célja mindkét esetben (45,6% belföldi és 33,3% külföldi vevők esetében) a hosszú távú kereskedelmi kapcsolat fenntartása, amely hatékonyságát – a megkérdezett cégek állítása szerint – a belföldi ügyletek egyértelműen visszaigazolták. Mivel tavaly ugyanezt az okot a válaszadók 23 illetve 26,1%-a jelölte meg, ezért az idei értékek 98,3 és 27,6%-os növekedést takarnak.
„Szemmel láthatóan a magyar vállalkozások szállítói hitellel váltották ki a rövid távú banki hiteleket, és nagy részük hajlandó jelentős kockázatokat vállalni, hogy fenntartsa működését, és ne veszítse el a meglévő vevőit. Ez a gyakorlat érthető, de ilyen magas kitettség mellett, már akár egy szereplő bedőlésével is könnyedén olyan körbetartozási lánccá alakulhat, amely minden résztvevőt maga alá temet” – mutat rá az extrém mértékű szállítói hitelezés kockázataira Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.
A visegrádi négyek vállalatközi fizetési szokásait vizsgáló tanulmány szerint a vevőknek biztosított halasztott fizetés átlagos időtartama nem változott érdemben itthon: idén 30,8, míg tavaly 30,4 nap volt. Ez összhangban áll a kelet-európai válaszadók által megjelölt átlagos időtartammal (29,6 nap), és némileg alacsonyabb csak, mint a nyugat-európai átlag (33,7 nap). A magyar feldolgozóipar biztosítja a leghosszabb fizetési határidőket a vevőik számára (átlagosan 32 napot), míg a nagykereskedelmi/ kiskereskedelmi/disztribúciós szektorban a legrövidebbeket (29 nap). Emellett a nagyvállalatok nyújtják a leghosszabb fizetési határidőket vevőiknek (átlagosan 38,2 nap), míg a kisvállalkozások a legrövidebbeket (átlagosan 28,2 nap).
A magyar válaszadók által kibocsátott belföldi és külföldi számláik teljes értékének átlagban 24,9%-át és 17,8%-át nem fizették ki az esedékességi határidő lejártakor. Mindkét átlag a felmérés kelet-európai (29,4% belföld és 21,6% külföld) és nyugat-európai (30,1% belföld és 28,8% külföld) átlaga alatt van. A magyar vállalkozások körében átlagban a belföldi lejárt határidejű számlák 84,8%-át fizetik ki az esedékesség napját követő 30 napon belül, míg a külföldiek 81,2%-át. Mindkét szám a felmérés kelet-európai (75,2% belföld és 74,5% külföld) és nyugat-európai (67,3% belföld és 66,4% külföld) átlagánál jobb érték.
Ezzel együtt a magyar válaszadók több mint egyharmada (35%) számára az egészséges cash-flow fenntartása lesz az idei év legnagyobb kihívása. Ez az arány megfelel a kelet-európai trendnek (35,3%), de meghaladja a nyugat-európai értéket (27,8%). A termékeik és szolgáltatásaik iránti csökkenő kereslet a magyar válaszadók 27,2%-a számára lesz fontos megoldandó feladat 2013-ban. Ez az arány jóval a kelet-európai (35%) és a nyugat-európai (31,5%) alatt van.
A magyar pénzügyi szolgáltató szektor válaszadóinak körülbelül 50%-a aggódik amiatt, hogy cash-flow problémák negatívan befolyásolják a jövedelmezőségüket ebben az évben. Méret szerinti összevetésben hasonló veszélytől tart a megkérdezett hazai nagyvállalatok 63,6%-a.
Az elmúlt évvel összehasonlítva pozitív változás, hogy a lejárati dátumot követő 90 napon túl meg nem fizetett számlák teljes értéke a belföldi kereskedelemben 68,3%-kal csökkent, ugyanakkor az ilyen exportszámlák aránya 194%-kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a belföldi kintlévőségek teljes összegének 1,3%-a (tavaly 4,1), míg a külföldi vevők felé fennálló kintlévőségek teljes összegének 5,0%-a (tavaly 1,7) nem került kifizetésre a határidő lejártát követő 90 napon belül sem. A kelet-európai átlag 4,3%, és 4,7%, a nyugat-európai pedig 6,9% és 6,5%.
„Az adatok alapján a magyar vállalkozások egész jól boldogulnak belföldi követeléseikkel, azonban a külföldiek esetében vagy nem sikerült megfelelő követeléskezelési gyakorlatot kiépíteni, vagy nem elég körültekintően választottak üzleti partnert” – állítja Vanek Balázs.
A belföldi és külföldi vevők részéről tapasztalt fizetési késedelmek fő okaként a magyar válaszadók 88,2%-a (2012-ben 95,7%) és 67,9%- a (2012-ben 90,1%) a megfelelő pénzeszközök hiányát említette. Mindkét érték a felmérés kelet-európai (79,6% belföld és 53,2% külföld) és nyugat-európai (62,3% belföld és 45,9% külföld) átlaga felett van. A magyar nagykereskedelmi / kiskereskedelmi / disztribúciós szektort érintik a leginkább a belföldi vevők likviditási korlátai (a válaszadók 78,3%-át), a feldolgozóipari ágazatot pedig az ugyanilyen okokból késedelmesen fizető külföldi vevők (71,8%) késései hátráltatják. A mikrovállalkozások 90%-a említette a likviditási korlátokat a fizetési késedelmek okaként belföldi értékesítés esetén.
A magyar válaszadók a belföldi vállalatközi követelések összértékének 1,7 %-át írták le átlagosan behajthatatlan követelésként. Ez a régiós átlagnak (3,6%) csaknem a fele és jóval alatta marad nyugat-európai átlagnak (5%) is. Az Atradius felméréséből az is látható, hogy a pénzügyi szolgáltató és a szolgáltató szektorban tapasztalható a legnagyobb arányú behajthatatlan belföldi kintlévőség (3-3%). Szintén a szolgáltató szektor jelezte a legnagyobb arányú külföldi behajthatatlan követelést (2,2%). Üzletméret szerint a behajthatatlan belföldi kintlévőségek legmagasabb arányát a mikrovállalkozások és a középes méretű cégek észlelték (mindegyiknél 1,8%).
A behajthatatlan külföldi követelések átlagos aránya 0,5% volt a külföldi követelések teljes értékén belül. Ez az átlag jóval a kelet-európai (2,6%) és nyugat-európai (4,7%) átlag alatt van. A válaszadók fele szerint ez főként annak tudható be, hogy a vevő csődbe ment vagy kivonult az üzletből. A válaszadók 33%-a pedig azt mondta, hogy a vevő nem volt utolérhető.
Ha ezeket az arányokat szembeállítjuk a 90 napon túl lejárt belföldi (1,3%) és külföldi (5,0%) kintlévőségek
átlagos arányával, arra a következtetésre jutunk, hogy a régóta lejárt külföldi kintlévőségek behajtása nagyobb valószínűséggel jár sikerrel, mint a belföldieké.
