A dél-európai országok problémái súlyosabbak, mint a kelet-európaiaké
A legnagyobb kihívásokat sorra véve úgy vélekedett, hogy a recesszió sokkal nagyobb mértékben fenyegeti a déli országokat, amelyek esetében a defláció is súlyos probléma. Ez utóbbi viszont a kelet-európai országokban egyáltalán nem áll fenn.
Az adósságválság veszélye és a bankrendszer instabilitása a déli régiót középtávon fenyegeti nagyobb mértében, míg Kelet-Európa számára inkább rövid távon jelent gondot a védőháló hiánya miatt. Itt a fenyegetettség mértéke is kisebb. A dél-európai régiónak ki kell használnia a mentőcsomag által biztosított két-három évig tartó védőernyőt a strukturális reformok végrehajtására és a versenyképesség visszaállítására, míg Kelet-Európában fenn kell tartani a működőtőke-beáramlást, és kezelni a növekedést gátló strukturális problémákat - mutatott rá Orbán Krisztián. Rámutatott: Európa északi országaiban, elsősorban Németországban rengeteg tőke halmozódott fel, amit a periféria szívott fel.
A felhalmozott megtakarítást a nemzetközi bankok leányvállalatain keresztül a fogyasztás és ingatlanbefektetések hitelezésére, működőtőke-befektetésekre és az államadósság finanszírozására használták fel. A 2000-es évek közepétől a periféria országainak bankrendszerébe beáramló tőke következtében dinamikusan bővült a hitelezés, a lakossági hitelállomány 2008-ban a GDP arányában 30 százalékponttal magasabb volt, mint az északi országokban, ami ösztönözte a fogyasztást.
A beáramló tőke egyúttal felhajtotta az ingatlanárakat, ami nagy buborék kialakulásához vezetett a periférián. Délen azonban az ingatlanbuborék korábban és nagyobb mértékben kezdett növekedni, mint a keleti országokban, itt jóval nagyobb ingatlanállományról van szó. Működő tőkéből egy évtized alatt a déli régióba a GDP 13 százaléka, a keletibe pedig 30 százaléka áramlott.
Abban, hogy Kelet-Európába több működő tőke érkezett, szerepe volt a földrajzi elhelyezkedésnek, továbbá annak, hogy gazdaságai nyitottabbak voltak, kedvezően fogadták a privatizáció és zöldmezős beruházás keretében érkező működő tőkét. Az államadósságot mindkét térségben a külföldi tőke finanszírozta - ez főleg az utolsó két évben ugrott meg -, ami lehetővé tette az állami kiadások növelését, ezáltal a belső kereslet növekedését.
Dél-Európában a beáramló tőke döntően a fogyasztást növelte, a termelékenység ugyanakkor az alacsony működő tőke miatt kevéssé nőtt, mint a bérszintek, emiatt a térség versenyképessége romlott, a fix árfolyamrendszer pedig nem teszi lehetővé a gyors korrekciót. Kelet-Európa kedvezőbb helyzetben van, miután a fogyasztás mellett a termelő beruházások is növekedtek, s a működő tőke know-howt és technológiát is hozott.
A termelékenység és a munkabér növekedése közötti olló itt lassabban nyílt, a versenyképesség kevésbé romlott, s az árfolyamban nagyobb a mozgástér - összegezte Orbán Krisztián. Hozzátette: Magyarország esetében az árfolyam leértékelését korlátozza a nagy devizahitel-állomány. Úgy vélekedett, a görög válsággal az eurózónában lezárult egy korszak. Az európai befektetéseket nagy bizonytalanság övezi, vizsgálatuknál a politikai szempontok megértése ugyanolyan fontossá vált, mint a gazdasági szempontoké. Úgy vélekedett, hogy a kilábalás minden valószínűség szerint nem lesz gyors, az euró többé nem feltétlenül az értékmegőrzés záloga, s befektetési szempontból érdemes Európa határain túl is tekinteni.
