A dollár a mi pénzünk, és az Önök problémája!

A zöldhasú ma is a pénzügyi műveletek vezető pénzneme és a központi bankok tartalékainak domináns eleme. A Nemzetközi Fizetések Bankja egy 2007-es, három évre vonatkozó felmérése szerint a pénzváltási tranzakciók piacán (napi 3200 milliárd dollár) az amerikai valuta 86,3 százalékot képviselt.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint 2009 első negyedévében az amerikai valuta aránya 65 százalék volt jegybankok bankok valutatartalékaiban, az euróé 25,9 százalék.

A zöldhasú értékcsökkenése azonban aggasztóvá tette a világ szemében a dollártól való függőséget. A dollár árfolyamingadozásai elsősorban Kínát nyugtalanítják. Szeptember végén Kína dollártartalékai 2 272,6 milliárdra rúgtak és Kína az Egyesült Államok első számú hitelezője: a július végi adatok szerint 800,5 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjeggyel rendelkezik.

A kínaiak áprilisban, a G20 országainak csúcsértekezlete előtt vetették fel egy olyan "új tartalékpénz" gondolatát, amely "nem kapcsolódna egyes országokhoz" és azok belső ügyeihez. Javasolták, hogy a Különleges Lehívási Jogok (SDR) - az IMF elszámolási egysége - töltse be ezt a szerepet.

Júniusban Dmitrij Medvegyev orosz elnök is melléjük állt, összefogva a brazil és indiai vezetőkkel. Az ENSZ október 6-án sürgetett olyan megoldást, amely véget vetne "Egyesült Államok kiváltságainak, amelyeket a dollár túlsúlya révén élvez", és amelyek lehetővé teszik számára külső deficitjének finanszírozását.

Az amerikai központi bank szerepét betöltő FED elnöke, Ben Bernanke október 1-jén maga is úgy vélekedett, hogy bár "nincs azonnali kockázat a dollár számára", mostani státuszának megőrzése "viszonylag hosszabb idő alatt" kérdésessé válhat. A képviselőház pénzügyi bizottsága előtt Bernanke kifejtette:. "Ha nem csinálunk rendet (odahaza), veszélybe kerülhet a dollár, és vele együtt a hosszú távú pénzügyi stabilitás".

Fudzsi Hirohisza japán pénzügyminiszter október 27-én úgy nyilatkozott, hogy a dollár szilárd maradt és ezért természetes, hogy Japán számára tartalékvaluta lesz ezután is. "Világos, hogy még mindig a világ legerősebb valutája" - mondta Fudzsi. Kína után Japán rendelkezik a legnagyobb valutatartalékkal, és ennek zöme dollárban van.

Jelenleg egyetlen igazán megalapozott világméretű kezdeményezés sincs a dollár trónfosztására, de a dollárban kereskedő országok által regionális pénzügyi uniók létrehozására tett kísérletek siker esetén kikezdhetik a zöldhasú uralmát. Az úgynevezett "bolivári alternatívá" jegyében tömörült latin-amerikai országok (ALBA) és Ecuador áprilisban elfogadtak egy közös regionális elszámolási rendszert, amelynek keretében kezdetben csak az államközi elszámolásokra szolgáló - egységes pénz (sucre) jönne létre. A tervek szerint 2010-ben életbe lépő integráció célja Hugo Chávez venezuelai elnök megfogalmazása szerint felszámolni a térségben "a dollár diktatúráját".

Hat Öböl-ország a maga részéről nyolc évvel ezelőtt határozta el pénzügyi unió létrehozását. A khaleeji nevű közös pénz forgalomba hozatalát 2010. január 1-re tűzték ki. 2009 júniusában négyen közülük - Szaúd-Arábia, Bahrein, Kuvait és Katar - külön megállapodást írtak alá egy pénzügyi unióról, a két másik tag kilépett a projektből: Omán már 2007-ben, az Egyesült Arab Emírségek pedig májusban.

Betölthet-e már nemzetközi tartalékpénz-szerepet az európai egységes valuta, az euró? 2008 áprilisában közzétett tanulmányában az amerikai országos gazdasági kutatóintézet (NBER) annak a véleménynek adott hangot, hogy az euró az elkövetkező tizenöt évben "túlszárnyalhatja a dollárt legfőbb nemzetközi tartalékvalutaként". Ezt azonban Európa egyáltalán nem akarja. Az Európai Központi Bank (EKB) nem szeretné elveszteni ellenőrzését az euró pénzforgalma fölött azzal, hogy nemzetközivé teszi. Jean-Claude Trichet, az intézmény elnöke október 8-án leszögezte: "Mindig azt hangsúlyoztuk, hogy nem folytatunk kampányt az euró nemzetközi használatáért". Ráadásul a most is erős euró tovább erősödne, fékezve az exportcégek versenyképességét.

Ami a versenytársként gyakran emlegetett jüant illeti, a kínai valuta nem konvertibilis. Ehhez előbb liberalizálni kellene a kínai pénzváltó rendszert és fejleszteni kellene az ország pénzügyi piacait. A jüan ebből következő felértékelődése egyébként ugyancsak veszélyeztetné az ország exportját, amely pedig életfontosságú a kínai gazdaság számára. Igazi versenytárs hiányában így került előtérbe az SDR használata - ez azonban egy elszámolási egység, amely olyan valutakosárra támaszkodik, amelynek a dollár is része.

Az IMF által kibocsátott SDR nem helyettesítheti a dollárt - szögezte le október 13-án Christian Noyer, a francia jegybank kormányzója. A bankár üdvözölte a kosárban szereplő több valuta bevonásával kiegyensúlyozottabbá váló rendszer gondolatát, de hangsúlyozta, hogy "az SDR-t csak a központi bankok közötti elszámolásokban használják, ami azért nem éppen kényelmes".

A Le Monde végül Richard Coopert, a Harvard egyetem közgazdászát idézi. "A dollár minden bizonnyal még sok évig, és a következő évtizedben egész biztosan a vezető nemzetközi valuta marad. Úgy tűnik, egyetlen másik valuta sem képes túlszárnyalni. Az euró nemzetközi használata várhatóan nőni fog, de a kibocsátók és a pénzpiacok korlátozott száma miatt nem lehet arra számítani, hogy megelőzi a dollárt. Egy gyorsan fejlődő világgazdaságban pedig mindkettő számára van hely." Vagyis ha vitatják is szerepét, a dollár nincs veszélyben - vonta le a következtetést párizsi Le Monde.