A kormány hezitálása visszavetheti a beruházói döntéseket
A MÉASZ elnöksége szerint változatlanul fennáll, hogy további források és intézkedések szükségesek a több, mint egy éve csökkenő szerződésállomány trendjének megfordításához; a tavaly elkezdődött magasépítési szegmens erősödésének fenntarthatóvá tételéhez.
A felújításhoz elengedhetetlennek látszó, már kommunikált épületenergetikai pályázatok nagy volumenű kiírása egyre jelentősebb mértékben csúszik. 2014 végétől mostanáig az Otthon Melege Program 10 milliárd forintos keretösszeggel egyelőre csak a társasházak korszerűsítését célozta. A pályázati befogadási időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci igények az akkor rendelkezésre álló keret többszörösét tették ki.
A Kormány által elfogadott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia 2020-ig a lakóépületekre vonatkozó 38,4 petajoule megcélzott megtakarításból 17,6 petajoule-t a családi házak felújításával kívánja elérni (ezen épületek mintegy ötödének felújításán keresztül).
A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szerint a családi házak az összes lakás 61%-át teszik ki. Ezzel szemben a lakóépület állomány közel felét kitevő családi házas szegmensre vonatkozóan egyelőre nem jelent meg pályázati kiírás, pedig ez az a szegmens,
- amelyikben egységnyi beruházással fajlagosan igen jelentős energiamegtakarítást lehet elérni,
- ahol a NÉeS-ben is hivatkozott kormányzati felmérések szerint a leginkább rendelkezésre áll a szükséges önrész, valamint a korszerűsítési szándék is - különösen a vidéki megyeszékhelyeken található, 100 m2 körüli családi házak esetében.
- amely a legtöbb fajta szakipari kivitelezési munkát teszi lehetővé, elősegítve a helyi foglalkoztatást
- amelyben a legtöbb fajta építőanyag és építési termék számlás beépítése növelhetné a minőségi épületállomány kialakítását és a költségvetési egyenleget egyaránt.
A várható további ösztönzők, támogatások bejelentésének "lebegtetése" a piaci visszajelzések szerint ahhoz vezet, hogy a lakossági beruházók elhalasztják beruházási döntéseiket.
Ennek oka az, hogy a lakossági beruházók elsősorban három tényezőből jutnak korszerűsítési forráshoz: (i) önrész, amely többnyire a lakáspénztári megtakarításokat jelenti (ii) banki hitel (iii) továbbá a már több alkalommal részleteiben is kommunikált lakossági energiahatékonysági pályázatok.
A döntések lebegtetésének tovább jelentős hátránya, hogy
- 2010-ben 5 évre megkötött, korszerűsítésre is fordítható lakástakarékpénztári szerződések keretében elérhető források most állnak rendelkezésre. A MÉASZ értesülése szerint több száz milliárd forintnyi e célra fordítható összegről van szó, amelynek töredéke is jelentős mértékben lenne képes javítani a 2015-2016-ra vonatkozó épületenergetikai megújítási folyamatot, valamint az építőipar általános teljesítményét is. Az LTP-kben lévő összegek önmagukban általában nem elegendőek komplexebb korszerűsítésekre, együttes felhasználással ezek azonban nem aprózódnának el kisebb hozadékú részfelújításokra.
- az évi lehetséges energiamegtakarítás elvész, ha nem valósul meg - "amit ma megtakarítunk, nem tudjuk holnap megtakarítani" ez pedig nemzetgazdasági hátrányt is jelent.
- a kivitelezési munkák ütemezhetősége romlik azzal, hogy a döntések hiányában későbbi időszakra tolódik ki a beruházás, amely ahhoz vezet majd, hogy az egyelőre még belföldön dolgozó kivitelezők nem tudják majd az összes igényt kiszolgálni, így a forráskihasználás is megnehezül.
A hazai építőanyag gyártók álláspontja, hogy egyértelmű kormányzati üzenetre van szükség arra nézve, hogy mikortól, milyen összegű és milyen támogatási intenzitású támogatási konstrukciókra számíthatnak a lakossági beruházók, amellyel az önerőt és a banki forrást kiegészíthetik.
