A következetes tudománypolitika megvalósulása a legfontosabb
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTI-nek kifejtette, a következetesség alatt ésszerű időtávra kijelölt tudománypolitikát kell érteni, ami kiszámíthatóvá tenné az intézmények, a projektek finanszírozását is, azaz azt, hogy milyen pályázati programokban milyen összegek állnak a rendelkezésre. Fontos továbbá, hogy a mostani meglehetősen alacsony, a GDP 1 százalékának megfelelő finanszírozási szint fokozatosan, lehetőleg azonos nagyságú lépésekben emelkedjen.
Pálinkás József véleménye szerint évi 0,15 százalékos lépésekben négy év alatt "el lehetne jutni a GDP 1,5-1,6 százalékának közelébe", ami megteremtené Magyarországon a kutatásfinanszírozás elfogadható szintjét. Rendkívül fontos, hogy megszülessen az alapkutatásoknak az ország lehetőségeit és adottságait figyelembe vevő támogatási rendszere is. "Szűnjön meg az a részben illúzióra alapozott, minduntalan hangoztatott, de soha meg nem valósuló dolog, hogy csak a közvetlen hasznot hozó kutatásokat finanszírozzák.
A finanszírozási rendszer egyszerűen így nem működik" - mondta. A problémákat vázolva elmondta, hogy míg a kiemelkedő magyar alapkutatásokat finanszírozó OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) 10-20 millió forintos gondokkal küzd, néha olyan milliárdos nagyságrendű programokat finanszíroznak, amelyek eredményessége meglehetősen kétséges. Elképzeléseit ismertetve Pálinkás József kifejtette, hogy célszerűnek tartaná, ha a magyar kutatás-fejlesztés területén "háromcsatornás" versenyfinanszírozás valósulna meg.
Ennek keretében egyrészt jelentősen meg kellene növelni az OTKA rendelkezésére álló pénzügyi kereteket, ezzel megteremthető lenne az alapkutatások világos, jól áttekinthető finanszírozása. Másrészt szükséges lenne visszahozni az országos jelentőségű kutatások és fejlesztések finanszírozására 2001-ben meghirdetett nemzeti kutatásfejlesztési programok rendszerét. "Ennek a keretébe kellene beilleszteni a ma nagyon hiányzó társadalomtudományi kutatások finanszírozását. Nagyon nehéz ugyanis támogatást kapni empirikus társadalomtudományi kutatásokra, például a szociológiai vizsgálatokra" - mutatott rá az Akadémia elnöke.
A harmadik és egyben a legjelentősebb csatorna a technológiai programok, az innováció finanszírozása kell, hogy legyen. "Ezzel a háromcsatornás rendszerrel el lehetne kerülni azt, hogy az innováció finanszírozására rendelkezésre álló nagy pénzösszegekből minduntalan megpróbáljanak az alapkutatások és a fejlesztések támogatására összegeket lecsípni" - fogalmazott a tudós társaság elnöke, hozzátéve, hogy jól kell beállítani e három csatorna finanszírozási arányait.
A Magyarországon a 60 milliárd forintos teljes pályázati forrás 25 százalékát az OTKA-nak lenne célszerű juttatni, 35 százalékát a nemzeti kutatás-fejlesztési programokra, 40 százalékát pedig az innovációra fordítani. Pálinkás József rámutatott, hogy egyenletes, évente növekedő támogatást szükséges biztosítani a pályázati rendszer stabilizálására. Világossá kell tenni a kutatók számára, hogy a következő években is lesz mód az elkezdett kutatások finanszírozására, ha azok eredményesek. Igen kártékonyak ugyanis a hektikus változások a programok finanszírozásában, a források hiányában be nem fejezett kutatási projektek az addigi pénzügyi ráfordítások eltékozlását jelentik.
"Nagyon fontos, hogy a következő kormány több pénzt fordítson a kutatásokra, de legalább ilyen fontos az, hogy hogyan teszi" - hangsúlyozta Pálinkás József, hozzátéve, hogy amennyiben hiányzanak a pluszforrások hatékony hasznosulásának feltételei, akkor sok pénzből is csak jelentéktelen eredmények születhetnek. "Amennyiben hatékony formában juttatják a pénzeket, akkor a támogatások ésszerű növekedésével is jelentős eredményeket lehet elérni. Az akadémiai kutatócsoportok létrehozása olyan terület, ahol a leghatékonyabban hasznosulnak a fejlesztési források" - mondta.
Pálinkás József kitért a kutatásfinanszírozás nagy dilemmájára, arra, hogy a meglévő, jól teljesítő kutatási műhelyek fejlesztése, vagy új intézményrendszer-építése a célravezető. "Úgy vélem, hogy a meglévő, jól teljesítő műhelyek szerves fejlesztésével kell végrehajtani azokat a váltásokat, amelyek szükségesek a kutatásban. Valami olyasmi várható el egy jó tudománypolitikától, mint amit az Akadémián a Lendület programmal elkezdtünk kicsiben. Ésszerű mértékű lépésekkel a kutatás profilját, tematikáját részben olyan irányba módosítjuk, amilyen irányban változnak a világban a kutatási témák, részben amilyen irányban Magyarországnak érdemes változni, vagy változtatni" - mutatott rá Pálinkás József.
Az MTA elnöke fontosnak tartja azt is, hogy a tudomány felelős képviselőinek bevonásával hozzák meg a döntéseket, s ezekben nyomon követhető legyen a személyes felelősség, ne pedig egyfajta háttéralkuk szülessenek. "Nem vezetett jóra, ha a meghatározó kutatói közösség háta mögött köttettek alkuk. A sikeres kutatáshoz szükséges a pénz és a források hatékony felhasználása, de ugyanilyen fontos, hogy a programokat teljes mértékben támogassa a Magyarországon jelenlévő jelentős szellemi erő, a hazai kutatói közösség. Egyébként nem várhatunk eredményeket, akármennyi pénzt is adunk olyanoknak, akik nem képesek kimagasló eredmények létrehozására. Tehát a legjobbakat, a legperspektivikusabb kutatási műhelyeket, témákat kell támogatni ahhoz, hogy ez a támogatás eredményes legyen" - összegezte Pálinkás József.
