A legkomolyabb kihívást a gazdaság jelenti Obama elnökségére

A közvélemény-kutatások szerint a demokrata elnök pillanatnyilag nem áll rosszul, nem kis részben annak köszönhetően, hogy egy rizikós kommandós akcióval sikerült likvidáltatnia Amerika első számú ellenségét, Oszama bin Ladent. Miközben a republikánus oldalon potenciális kihívói egyelőre mind egymás legyőzésével vannak elfoglalva, ő zavartalanul gyűjtögetheti a támogató dollármilliókat és építgetheti kampányapparátusát.

Ám az amerikaiakat elsősorban a saját boldogulásuk és ezen keresztül a gazdaság helyzete foglalkoztatja, ami a lassan javuló makro-ökonómiai mutatók ellenére nehezen lenne egyértelműen biztatóként jellemezni. Az amerikai GDP az év első harmadában mindössze 1,8 százalékkal vánszorgott feljebb, az ingatlanárak ezzel szemben megindultak egy második lejtőn, a magas benzinárak hatásai a gazdaság minden szegletébe beszivárognak, az ipari termelés növekedése lelassult, a munkanélküliség pedig makacsul tartja magát a 9 százalékos magasságban (a legfrissebb adatokat pénteken hozzák nyilvánosságra).

Noha drasztikus hanyatlást a jegyzett diagnoszták közül még senki sem jelzett előre, ez önmagában nem megnyugtató sem Obama, sem a demokraták számára, mint ahogy nem lenne számukra kielégítő egy csekély mértékű gazdasági javulás sem. Szakértői számítások szerint a választások idejére csak egy folyamatos, negyedévenként 3 százalék körüli GDP-növekedéssel lehetne leszorítani a munkanélküliséget a 8-9 százalékos tartományból, amire Obama elnök első ciklusának hátralevő részében már egyre kevesebb az esély.

Ezt a helyzetet és hangulatot próbálja meglovagolni a republikánusok listavezető elnökaspiránsa, a versenybe csütörtökön beszállt Mitt Romney, aki üzletemberként és Massachusetts kormányzójaként is jelesre vizsgázott a pénzügyek kezelésében. Romney, ahogy az elnökválasztási versenybe beszálló republikánus elnökjelöltek valamennyien, azzal vádolja Obamát, hogy a gazdasági bajok kezelésére túlságosan is "európai" (a Tea Party szóhasználatában: szocialista/kommunista) eszközöket vet be, vagyis az állami hitelfelvételt és az azon alapuló állami beavatkozást.

Érzékeny húrokat pengetett meg, mert a választókat aggasztja a 14 ezer milliárd dollárt meghaladó, s az országot egyre inkább a hitelezőktől való kiszolgáltatottság és talán az adósi leminősítés felé taszigáló államadósság is. A republikánusok azonban, akik a költségvetési kiadások erőteljes visszafogását szorgalmazzák - a héten például nem mentek bele, hogy megszavazzák a szövetségi adósságplafon megemelését - az amerikai választói centrum szerint talán túllőnek a célon. Erre utal, hogy New York államban a múlt héten a demokraták nyertek meg egy időközi választást egy jellemzően a republikánusokra szavazó választókerületben. Elemzők szerint a voksokat alapvetően a szabadpiaci fetisizmus elleni fenntartások térítették át a másik oldalra.

A választóknak nem tetszett, hogy a konzervatív többség nyomására a képviselőház által elfogadott adósságcsökkentési törvénytervezet öngondoskodási-magánbiztosítói alapokra helyezné az idősek és a munkaképtelenek egészségügyi ellátásáról gondoskodó Medicare rendszert. A demokraták tehát fellélegezhetnek, mert az amerikai társadalom nem biztos, hogy vevő a 2010-es, "félidős" választások előtt erősen jobbra tolódott republikánusok gazdasági receptjeire. A veszély máshonnan fenyegeti őket: a statisztikák azt mutatják, hogy Franklin D. Roosevelt és Ronald Reagan kivételével a hivatalban lévő elnököknek sem sikerült újraválasztatnia magukat 7 százalék feletti munkanélküliség idején. (MTI)