Az amerikai államadósság farvizén evickélhet az arany
Az USA bruttó államadóssága az óév végére elérte a 16,4 billió dolláros adósságplafont, amelynél nagyobbra elméletileg nem nőhet az ország tartozása. Erről a pénzügyminiszter levélben tájékoztatta az amerikai törvényhozás vezetőit, és egyben rendkívüli intézkedéseket foganatosított, hogy legalább február végéig fedezni tudja a rövidtávú kormányzati kiadásokat. Ha a következő hetekben a kongresszusi pártoknak nem sikerül megegyezni a hitelállomány további bővítésének lehetőségéről, akkor 2011 nyarához hasonlóan hamarosan ismét előállhat a technikai csőd veszélye, amely akkoriban az USA hitelét mind a hitelmenősítőknél, mind a befektetőknél alaposan megtépázta. Az aranyár azokban a napokban a felfokozott piaci feszültségek hatására történelmi magasságokba kúszott fel.
Amerikában az adósságplafont 1917-ben vezették be, mint egyfajta hitelkeretet, az állam pénzügyeinek könnyebb kezelhetősége érdekében. Akkor 11 milliárd dollárnál húzták meg a határt, ameddig Washington a kongresszus áldása nélkül költekezhetett. Azóta 94-szer emelték ezt az összegkeretet a mostani 16.394 milliárdra, vagyis a kezdeti idők csaknem 15 ezerszeresére. A legelképesztőbb mindebben az állami túlköltekezés és hozzá az adósságlimit növekedésének exponenciális dinamikája. Az adósságplafon százéves történetének első felében 19-szer volt csak szükség a határ emelésére, a második felében viszont már 75 alkalommal.
Az elmúlt évtizedben aztán Washington adósságkezelése végleg a feje tetejére állította az egész rendszert. Az adósságlimit sorozatos emelések tárgyává lett, az értéke 2003 óta gyakorlatilag megduplázódott, az arany pedig erre adott áttételes válaszként a négyszeresére drágult. Jól szemlélteti ezt egy grafikon, amely egymás mellett mutatja az aranyár és a központi költségvetés adósságplafonjának együttes alakulását. A két görbe magáért beszélő párhuzama akár kézenfekvő előrejelzésként is értelmezhető az aranyár jövőjét illetően, hiszen az amerikai adósságplafon, úgy tűnik, megállíthatatlanul emelkedik tovább. Ennek farvizén evickélhet az aranyár a jövőben is felfelé.
A két görbe összefüggése mindazonáltal csak látszat korreláció, valójában az arany árának nincs közvetlen köze az amerikai államadóssághoz. Sokkal inkább arról van szó, hogy az adósság növekedése és annak mértéke aggodalomra ad okot a dollár értékállóságát, jövőjét, hitelét illetően. Ennek eredményeként a világ hagyományosan első számú tartalékdevizája egyre veszít a népszerűségéből, helyette tendenciájában az aranyba menekül a tőke.
A félelmek nem alaptalanok. Az államadósságot a bruttó hazai össztermékhez viszonyítva látszik, hogy mennyire aggasztó az Egyesült Államok eladósodottságának mértéke. Amikor Obama elnök 2009-ben átvette az ország irányítását még csak 70% körül volt a GDP-arányos államháztartási hiány. Mostanra ez a mutató 105,7%-ra emelkedett, vagyis a deficit meghaladja a gazdaság egész éves teljesítőképességét. Ez hasonlóan katasztrofális adat, mint a nemzetközi segélyre szoruló Portugália, Olaszország vagy Írország esetében.
Ugyanakkor Obama nem költekezik sokkal többet, mint Bush elnök, igaz, nem is sáfárkodik elődjénél spórolósabban az állam pénzével. A probléma gyökere abban van, hogy az állami adóbevételek elmaradnak a korábbi évek bevételétől. Ettől tátong akkora hiány a költségvetésben, és ettől halmozódott fel legutóbb évente átlagosan 1,3 billió, mindösszesen 6,4 billió dollár új adósság. Ebben a válság múltával, egy erősödő gazdaság, megemelt adók és szigorúbb takarékossági politika mellett következhet ugyan be fordulat, mint ahogy volt is rá nem egy példa az Egyesült Államok történetében. Ugyanakkor az is kiolvasható a történelmi adatokból, hogy az adósságráta csökkenése mindig csak átmeneti volt, az amerikai adósságspirál az 1700-as évek vége óta trendszerű növekedést mutat.
Az adóssággal illetve az állam túlköltekezésével kapcsolatos problémák ugyanakkor igen összetettek. Egyrészt kérdés, hogy miként történhet az adóssághegyről való biztonságos leereszkedés? Az állam megrendelései ma már csaknem 40%-át teszik ki a belföldön előállított javak összességének. Állami pénzköltés nélkül azonban – amelynek finanszírozásához ugyebár a hitelek kellenek – máris egy csapásra visszaesne az amerikai gazdaság teljesítménye.
Másrészt egy ketyegő bomba az államadósság finanszírozása. A rövid futamidejű államkötvényekre 2012-ben 0,1%-os hozam körül fizetett Washington, míg a tíz év feletti futamidejű kincstárjegyek átlaghozama 2,5-3% körül alakult. Ez az októberben lezárult pénzügyi évre tavaly 360 milliárd dolláros bruttó kamatterhet jelentett, ami kevesebb volt, mint az elmúlt évek kamatai, holott az USA adóssága azóta csak növekedett. Az adósságszolgálat lecsökkenése a történelmileg alacsony kamatszint következménye. Ha azonban a mostani rekordmélységű kamatkörnyezet a válság előtti évek szintjére visszaemelkedne, akkor az adósság finanszírozása egyből drámai méreteket öltene. Tehát nem csak a lakosság fogyasztása és a vállalatok beruházási hajlandósága, de az állami költségvetés is a rekordalacsony kamatok vékony jegén egyensúlyozik.
