Az aranyról olimpia idején
A ma kezdődő londoni olimpián a magyar csapat éremesélyeit minimálisan három aranyéremben nevezte meg a Magyar Olimpiai Bizottság. Az első újkori olimpián 1896-ban Hajós Alfréd egymaga majdnem ennyit gyűjtött be. Messze van tehát a három arany a magyar sport fénykorától, de válság idején sokan már ennyinek is örülnének.
A világ legjobb sportolóinak kiosztandó néhány száz olimpiai aranyérem azonban nem fog friss szelet hozni a nemesfém piacára. Már csak azért sem, mert a nagyjából 400 gramm súlyú érmek mindössze 6 gramm színaranyat tartalmaznak. Az érem többi része 925-ös sterlingezüstből van, azaz 92,5%-os tisztaságú ezüstből készült. Ez alapján a Brit Királyi Pénzverdében vert érmekhez alig kellett több mint egy kiló színarany.
Amikor a verde az érmeket tavaly gyártani kezdte, az arany ára még egészen más magasságokban járt. Azóta az árfolyam vad kilengések mellett 15%-ot esett. Az utóbbi időkben az erős volatilitás aztán jócskán alább hagyott, majd a sárga fém két front közé beszorulva az 1.600 dollárral folytatott ádáz állóháborút. Végül az elmúlt két napban sikerült az áttörés a lélektani küszöb fölé, de kérdés, hogy kitart-e a lendület a bő két hétig tartó sportünnep alatt.
Megkopott az arany fénye
Az amerikai árupiaci felügyelet (CFTC) heti statisztikái szerint a spekulatív nagybefektetőknél ugyan még mindig majdnem egy a négyhez az arány az arany árfolyamának növekedésére fogadók javára, mégis beszédes adat, hogy a csökkenést tippelők száma csaknem megduplázódott az év eleje óta.
Az arany tehát jelenleg nem ragyog annyira fényesen, mint ahogy arra számítani lehetne az általános válsághangulatban. Mégoly drámaian hangozzanak is az euróválságról szóló szalagcímek, fásultan elsiklik felettük már az olvasók szeme. A hitelminősítők adósosztályzatai, az égbe emelkedő kötvényhozamok vagy a CDS-felárak ugyanakkor elvont fogalmak az átlagszemlélő számára. A fásultság tompítja a megtakarításokra leselkedő veszélyek érzékelését, de az elbizonytalanodást növeli az is, hogy az arany az utóbbi időkben nem viselkedett megbízható biztonságos menedékként. Leginkább az arany dollárban számított ára gyengélkedik, ami a dollár relatív felértékelődésének köszönhető. Ellenkező esetben, ha a „zöldhasú” jegyzése esne, akkor az erősítené az arany fedezeti célú keresletét, és a nemesfém árfolyama emelkedne.
Az Egyesült Államokban jól tükrözi a kisbefektetők hangulatát az „Arany Sas” (Gold Eagle) névre hallgató befektetési érmék fogyása illetve az SPDR Gold Trust aranyba fektető tőzsdén kereskedett alap betétállományának alakulása. Mindkettő gyengén teljesített az utóbbi időkben. Az Amerikában befektetési céllal leginkább vett aranyérmék eladásai a 2008-ban indult válság előtti idők szintjére esett vissza. Az SPDR Gold Trust készletei pedig már két éve alig változnak, holott korábban az aranyár emelkedésével párhuzamos dinamikát mutatott a növekedés.
Az európai adósságválság – eleinte Görögországgal az élen, majd időközben már szorosan követve Spanyolország által – egyelőre szintén nem képes lendületet adni az arany piacának. Miután a kontinensen a hitelpiacok beszűkültek, és ezzel a források elapadtak, számos pénzügyi befektető kényszerült az év eleje óta arra, hogy a likviditását biztosítandó megváljon az aranypiacon felvett pozíciójától. Ez persze lenyomja az arany árát, hasonlóan a Lehman-csődöt követő 2008-as pénzügyi válság mélypontján tapasztaltakhoz, amikor a kereskedelmi bankok egymás közötti hitelezése gyakorlatilag kiszáradt. Az arany a várakozásokkal ellentétben akkor sem viselkedett biztonságos menedékként, hanem együtt zuhant a részvénypiacokkal, mígnem 2009 vége felé aztán ismét magára talált.
Meglesz-e a tucat az idén az aranynál?
Ezek után sokan teszik fel a kérdést, hogy a 11 éve tartó bikapiac már a végéhez érkezett-e? Az elemzők többsége a kételyek ellenére és minden elbizonytalanodás dacára töretlenül egyetért abban, hogy bár nem zárható ki további áresés sem, az emelkedő trend változatlanul ép és sértetlen. És pedig nem csak azért, mert a korábbi korrekciók után is volt még mindig feljebb, hanem mert a piacon hosszabb távon érvényesülő fundamentumok a mostani látszatnál azért jobb képet mutatnak. Az idei első negyedév aranykereslete (1097,6 tonna) az Arany Világtanács adatai szerint például alig 5%-kal maradt el az egy évvel korábbi összehasonlító adattól. Különösen Kína aranyéhsége figyelemre méltó. A Föld legnépesebb országa az év első három hónapjában 255,2 tonna aranyat „fogyasztott el” ékszer és befektetési arany formájában, amivel a tavalyi utolsó negyedév után immár másodszor is maga mögé utasította az eddig vezető másik arany nagyhatalmat, Indiát.
És még az indiaiak is, akik hagyományosan az arany leghűségesebb vásárlói, szerénykednek az idén. A szubkontinens kereslete jóformán beszakadt, miután a delhi kormány az év elején új adókat vetett ki az aranyból készült termékek forgalmára, de nem csak ettől drágább az idén az arany Indiában, mint korábban bármikor valaha. A rúpia leértékelődése miatt is történelmi csúcson van az árfolyam, ezért a nemesfémből most sok indiai számára csak kevesebbre futja.
Világszerte 160 tonnával gyarapodtak a jegybanki aranytartalékok az év első felében, amivel a nemzeti pénzintézetek szintén fontos támaszaivá váltak a nemesfém árfolyamának. Törökország központi bankja csaknem 50 tonnával növelte készleteit, a második helyre a Fülöp szigetek futott be plusz 35 tonnával, a harmadik helyen pedig Oroszország végzett 28 tonnát meghaladó aranyvásárlással. Igaz, a török aranytartalékok növekedése nem közvetlen vásárlás eredménye, hanem abból fakad, hogy az ország kereskedelmi bankjai az ankarai központi bank felé történő kötelező tartalékképzést arannyal is teljesíthetik. Ugyanakkor éppen ez a jelenség világít rá arra a paradigmaváltásra, ami az utóbbi években végbement a pénzügyi világban. Korábban a befektetési piacokon sokan lenézték az aranyat, mint egy régmúlt időkből visszamaradt pénztörténeti csökevényt, de mára a sárga nemesfém látványosan visszahódította az évezredek óta betöltött monetáris szerepét a világban.
A befektetési arany piacának hazai alakulása
Az év elején, amikor a forint minden korábbi rekordot megdöntve gyengült az euróval és a dollárral szemben, valósággal megrohanták a vásárlók a hazai aranykereskedőket. Sokhelyütt sorokban álltak az emberek, arra várva, hogy aranyat vehessenek. Akkor úgy tűnt, hogy a magyar állam drámai dinamikával sodródik a csőd felé, ha nem kap rövid időn belül külföldről pénzügyi segítséget. A Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás végső határidejét március végében határozta meg a kormány.
Bár készenléti hitelkeretnek azóta sincs se híre, se hamva, a forint az euróval szemben mégis a 290-es szint alá küzdötte vissza magát. Mindez kevésbé a forint erejének, mintsem a gyenge eurónak tudható be, ami abból is látszik, hogy a dollárral szemben már nem ennyire rózsás a magyar fizetőeszköz helyzete. Miután a megtakarításaik leértékelődésétől félő hazai befektetők azonban megnyugodtak valamelyest, és már a burgenlandi bankfiókokban sem kell időpontra várni a számlát nyitni akaróknak, az aranykereskedőknél sem a hosszas sorban állás a legnagyobb kockázat jelenleg. Annál inkább lehet tartani egyes vevőket megrövidítő vállalkozásoktól az arany itthoni piacán, ha az utóbbi időkben a sajtóban és az interneten megjelent rémhíreknek hinni lehet.
Ugyanakkor a fizikai arany iránti kereslet nem mondható gyérnek sem. Az aranypiac.hu portált üzemeltető Magyar Aranypiac Kft-nél az idei első félév bevétele elérte a 4 milliárd forintot (2011-ben 5,6 milliárd forint volt az árbevétel), így még ha viszonylag csendesen is zajlana az év második fele, már akkor is forgalmi rekordra van kilátás a cég történetében. Az átlagos vevő továbbra is nagyjából másfél millió forintot fektet egy-egy vásárlás alkalmával aranyba, de nem ritka a 10 millió forintot meghaladó adásvétel sem. Aki ennyi pénzt vált át egyszerre sárga nemesfémre, annak nem csak a jövedelme, de a befektetési motivációja is merőben eltérhet az átlagos aranyvásárlóétól. A piac fejlődése ezért megköveteli ma már, hogy ezt a célcsoportot egy privátbanki szolgáltatási színvonalat nyújtó, átfogó pénzügyi tapasztalatokkal rendelkező aranykereskedő fogja kézen, aki számos nemesfémes kérdésben (törtarany felvásárlás, nemesfémalapú záloghitel, bevizsgálás, külföldi értéktárolás, spekulatív ügyletek, adózási kérdések stb.) tud szakértelemmel állni az ügyfelei rendelkezésére.
A hazai vevők tehát az év első felében még a lecsorgó aranyár láttán sem fordítottak hátat a piacnak. Sőt, ma már szemlátomást sokan követik az árfolyamot figyelemmel, és van egy a csökkenő árakba belevásároló befektetői réteg, amely az unciánként 1.600 dollár környéki szinteken kínálkozó alkalmat az árfolyamnyereség reményében bátran ki is használja. A legtöbben azonban nem a kimagasló hozam reményében veszik a nemesfémet, hanem azért, mert a pénzük értékvesztésétől tartanak, és az aranyra biztonsági tartalékként tekintenek egy kiszámíthatatlanul alakuló európai adósságválságban, amely Magyarországot és vele együtt a forintot is magával ránthatja. Az 5% feletti infláció pedig szintén egy szempont, amit az aranyvásárlásuk mellett szóló érvként sokan felhoznak.
De nem csak az euróválság lehet meghatározó az év második felének aranypiaci történéseiben. Az Arany Világtanács szerint „a harmadik negyedévben ismét napirendre kerülő amerikai adósságplafon kérdése és a novemberi elnökválasztásokat követően szükségszerűvé váló szembenézés az USA 1,3 billió dolláros költségvetési hiányával nagy próbatétel lesz a dollár számára.” Ez megfordíthatja a dollár jelenleg tapasztalt erősödését, amitől ismét jobban előtérbe kerülne az arany fedezeti eszköz szerepe, vagyis az arany, mint biztonságos menedék. Ez pedig a világpiaci árfolyam emelkedését eredményezné, aminél jobb reklám se külföldön, se idehaza nem kell az aranynak.
