Bevált és tervezett eszközök az áfacsalások elleni harcban
A XVII. Európai Áfa Konferencián résztvevő 26 ország áfaszakértői arra keresték a választ, hogy hogyan lehet hatékonyan fellépni az áfacsalás ellen. A probléma ugyanis nem csak magyar viszonylatban jelentős. Uniós adatok szerint mára közel 200 milliárd euró áfától, az összes lehetséges áfabevétel közel hatodától esnek el a tagállamok. Hollandiában, Finnországban és Luxembourgban a legkisebb, 5% körüli a rés a beszedhető és a valóban beszedett áfa összege között, a legnagyobb hiányt Románia, Szlovákia és Litvánia szenvedi el, 40%-ot is elérő mértékben. Magyarország európai összehasonlításban a középmezőny alján helyezkedik el, minden negyedik áfaforintot elveszíti az ország. Ezek a különbségek jelzik, hogy az adott ország milyen mértékben fertőzött az áfacsalással.
Nem vitás tehát, hogy mind tagállami, mind uniós szinten szükség van határozott fellépésre. Az unió azonban nem szabályozza az adóelkerülést megakadályozó intézkedések körét, melyeket így minden tagország saját meglátása és érdekei alapján vezet be és alkalmaz. Ezt a folyamatot korlátozza valamennyire, hogy az intézkedéseknek arányban kell lenniük az elérni kívánt céllal, és nem okozhatnak túl nagy megterhelést az üzleti élet szereplőinek, de még így is országonként nagyon eltérő szabályozáshoz vezet.
A tagállamok gyakorlatát vizsgálva két fő irány körvonalazódik: vannak országok, akik elsősorban formális, adminisztratív eszközökre építenek, míg mások sokkal inkább az ügyletek valóságos üzleti tartalmát, racionalitását vizsgálják.
Hazánk – és általában a közép-kelet-európai országok – élen járnak az adminisztratív jellegű intézkedések terén. Magyarország gyakorlatilag szinte minden ismert adóelkerülési intézkedést alkalmaz: gondoljunk például a gyakoribb áfabevallásra, a belföldi összesítő jelentésre, az online pénztárgépekre, a számlázó programok regisztrációjára, a könyvelési programok bejelentésére vagy éppen a frissen bevezetett EKÁER rendszerre.
A belföldi összesítő jelentéshez hasonló szabályozás van például Csehországban, Lettországban és Szlovákiában, online pénztárgép rendszert valamint az áruforgalom követésére és ellenőrzésére alkalmas elektronikus rendszert alkalmaznak Bulgáriában, ám itt ez csak a meghatározott kockázatos termékek (hal- és húsáru, zöldségek és gyümölcsök, olíva és olíva olaj) fuvarozására terjed ki. Spanyolországban bizonyos értékhatár felett partnereként tételes éves összesítő jelentést kell benyújtani, valamint tervezik a számlák kibocsátásának valós idejű bejelentését is.
„Az adminisztráció erősödésével azonban az a baj – hívja fel a figyelmet Jancsa-Pék Judit –, hogy gátolja a gazdasági növekedést és csökkenti az adott ország vonzerejét a befektetők számára.”
A konferencián résztvevők foglalkoztak a legújabb magyar intézkedéssel, az EKÁER rendszerrel is, amely célját tekintve az áfacsalások kiszűrésére jött létre. Ugyanakkor kétséges, hogy képes-e valóban kiszűrni a csalókat, mert bár jelentős mértékű adminisztráció kötődik hozzá, amely megkérdőjelezi az intézkedés arányosságát, valójában nem elégséges annak bizonyításához, hogy az eladó jóhiszemű volt. Emellett ráadásul uniós alapelveket is sérthet: például a letelepedés szabadságát vagy a szabad mozgás alapelvét.
Vannak azonban olyan országok is, ahol adminisztratív intézkedések helyett az ügylet tartalma alapján ítélkezik az adóhatóság, ilyenek például Anglia, Belgium, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxembourg, Málta és Németország. Ezekben az országokban kiemelt jelentősége lehet az adóhatóság iránymutatásainak az üzletfelek és az ügyletek csalással való érintettségének megítéléséhez. Megkönnyíti ugyanis az adózók dolgát, ha iránymutatást kapnak arra vonatkozóan, hogy mit kell tenniük annak bizonyításához, hogy kellő gondossággal jártak el üzleti partnerük kiválasztásánál, adócsalási érintettség esetén pedig nem tudtak és nem is tudhattak erről. Magyarországon is létezik ilyen iránymutatás, de amellett, hogy a gyakorlati élettől elrugaszkodott dokumentumokra és bizonyítékokra támaszkodik, nem nyújt kellő biztonságot a jóhiszemű adóalanyok számára. Hiszen az adóhatóság még az összes dokumentum birtokában is megtagadhatja az áfalevonási jogot vagy épp a közösségi adómentességet.
Bizonyos országokban a „tudhatta volna” feltételezést az adóhivatal azzal támasztja alá, hogy maga értesíti az adózót a csalás kockázatáról, és ezzel gyakorlatilag megfordítja a bizonyítási kötelezettséget. Ha a figyelmeztetés ellenére mégis részt vesz a cég egy ilyen ügyletben, és bebizonyosodik a csalás, már nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta. Ilyen figyelmeztetést küldenek Ausztriában, Belgiumban, Horvátországban, Franciaországban, és már küldhetnek Magyarországon is.
Az üzleti partnerek megismerését szolgálhatják az adófizetésben, adminisztrációban elmaradó vagy éppen a jól viselkedő adózókat tartalmazó fekete vagy fehér listák is, melyet csak kevés ország alkalmaz. Hazánk azonban a listák terén is élen jár: nekünk pozitív és negatív listáink is vannak. Az eszköz ugyan jó, de a gyakorlatban ez is kétélű fegyvernek bizonyulhat. Az adófizetés egyszeri késedelme vagy egy egyszerű adminisztratív hiba miatt is fel lehet kerülni a listára, amelynek a következménye aránytalanul nagy lehet. A szlovák gyakorlat például túl szigorúnak tűnik: ott szinte ellehetetlenítik a feketelistára került adózókkal való üzletelést, vagyis ők a listára kerülés után gyakorlatilag nem folytathatnak semmilyen tevékenységet, aki velük kapcsolatba lép a továbbiakban jóhiszeműségére nem hivatkozhat.
A felsoroltakon túl is vannak még eszközök: például az adószám felfüggesztése vagy törlése, az áfa-visszaigénylés vagy levonás korlátozása, az új piaci szereplők kiemelt ellenőrzése.
Úgy tűnik azonban, hogy mostanában a legnépszerűbb eszköz a fordított áfa, melynek kiterjesztésén a legtöbb állam gondolkodik, és amely az által, hogy csökkenti az áfafizetők számát, és érdekeltségét a csalásban, jó eszköz lehet a védekezésre. (A vevő az áfát nem az eladónak fizeti meg, hanem az államnak.) Ugyanakkor ez az eszköz csak akkor működik, ha nemcsak egy-egy állam vezeti be, hiszen akkor a csalók egy másik államba teszik át tevékenységüket. Éppen ezért sürget öt közép-európai ország: Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország és Bulgária közös fellépést ez ügyben.
Egységes uniós szabályozás hiányában a gyakorlat tehát tagállamonként változik, mindenki megpróbálja kialakítani a saját rendszerét a csalások visszaszorítása érdekében. Az nemzetközi szabályozás hiánya és ezáltal a tagországok áfa csalás ellen tett intézkedéseinek sokszínűsége megnehezíti a nemzetközi színtérre lépő vállalkozások helyzetét, akik nehezen igazodnak ki a bonyolult szabályok között, és ez gátja lehet a nemzetközi terjeszkedéseknek, határon átnyúló növekedésnek.
Ha tehát az adminisztráció nem jelent igazi megoldást, mert megnehezíti a jóhiszemű adózók életét, de nem feltétlenül alkalmas a csalások kiszűrésére (a kötelezettségek pontos listáját a csalók könnyen követni tudják, miközben visszaéléseket követnek el), felmerül a kérdés, hogy mi lehet a megoldás.
Elsősorban a vállalkozások tudatos, óvatos viselkedése segíthet, melyet az áfa csalás elleni zéró toleranciát képviselő uniós bírósági joggyakorlat is ösztönöz. A megalapozott üzleti döntések most mindennél fontosabbak, érdemes ezért vállalati kockázatelemzést bevezetni. Fontos, hogy az üzleti élet szereplői ismerjék meg partnereiket, és kövessenek el mindent annak érdekében, hogy ne üzleteljenek csalókkal. Ennek jegyében kell a múltbeli ügyletek kellő alátámasztottságát felülvizsgálni és a közeljövőben még nagyobb szigorra felkészülni. – hívják fel a LeitnerLeitner tanácsadói a figyelmet.
Az adócsalás elleni küzdelem jegyében zajlik az uniós áfa rendszer átfogó reformja, az Európai Unió Bizottsága egy egyszerűbb, szilárdabb, hatékonyabb és az adócsalástól védettebb áfarendszer kialakításán munkálkodik. Az áfa rendszer alapjait érintően teljes reform várható, amelynek eddig felvázolt 5 lehetséges irányát várhatóan júniusban tárgyalják, és ekkor választják ki a legjobbat. „A változás azonban nem lehet radikális, csak lépésről lépésre lehet haladni.” – hangsúlyozta Hannes Gurtner.
A találkozó házigazdája az osztrák gyökerű LeitnerLeitner pénzügyi- és adótanácsadó cég, mely áfa területen egyedülálló pozíciót alakított ki. A különböző országokban működő Leitner-irodákat átfogó hálózatot alakítottak ki, amely gyakorlatilag egy egyablakos rendszert teremt az ügyfelek számára: egyetlen kapcsolattartón keresztül az egész európai áfarendszerre vonatkozó tanácsadás elérhető.
