Bizalmi vagyonkezelés: az öt leggyakoribb tévhit
Aki a bizalmi vagyonkezelést választja, az illegálisan szerzett vagyonát kívánja elrejteni
Talán azért, mert a vagyonrendelés következtében a tulajdonos személye megváltozik, ez lett a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben legtöbbször hangoztatott tévhit. A valóság ezzel szemben az, hogy illegálisan szerzett vagyonok elrejtésére a vagyonkezelésbe adás nem kifejezetten alkalmas, és ennek nagyon is kézenfekvő oka van.
Ahogy vannak üzletemberek, akik gazdagabbnak szeretik láttatni magukat a valóságosnál, másoknak inkább az felel meg, ha a nyilvánosságnak nincs rálátása a vagyonukra. Ebben nincs semmi kivetnivaló, ez egy régi és jogos magánérdek; és fontos szem előtt tartani, hogy a mai világban igen nehéz helyzetben van, aki a hatóságok elől kívánná elrejteni a vagyonát. Egy ideje már elképzelhetetlen, hogy egy táskányi készpénzzel valaki besétáljon a bankba, ahol aztán a tisztviselő szó nélkül bankszámlára helyezi a pénzt. A pénzmosás elleni összehangolt, nemzetközi fellépés és a különböző államok hatóságai közötti rendszeres információcsere rendkívül beszűkítette a bűncselekményből származó javak elhelyezését a bankrendszerben.
Az üzletszerű vagyonkezelők a Magyar Nemzeti Bank engedélyével működnek, a nem üzletszerű vagyonkezelések pedig az MNB hatósági bizonyítványával jönnek létre. Ahhoz azonban, hogy egy vagyonkezelés a gyakorlatban is működőképes legyen, elengedhetetlen egy bankszámla és adott esetben egy értékpapírszámla megléte. A pénzmosási jogszabályok rendelkezései értelmében a vagyonkezelési jogviszony szinte összes szereplője (vagyonrendelők, vagyonkezelő, kedvezményezettek) tényleges tulajdonosnak minősül, akiket a bank köteles azonosítani. A bankok compliance részlegei viszont bizalmi vagyonkezelők bankszámlanyitáskor jellemzően még ezen túlmenően is fokozottan óvatosak és alaposak, és meggyőződnek róla, hogy a vagyon eredete törvényes. Amennyiben bármilyen problémát találnak, a bank megtagadja a bankszámlanyitást – ismertette a szabályokat Simon Stella, az AegisLegal Ügyvédi Iroda bizalmi vagyonkezeléssel foglalkozó ügyvédje.
A bizalmi vagyonkezelés láthatóan egy olyan jogviszony, ami mozzanatról mozzanatra külső szereplők – hatóságok és bankok – tekintete előtt zajlik, akik az esetleges rendőrségi, ügyészségi megkereséseket értelemszerűen teljesítik. Más szóval, a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon eltűnhet ugyan más magánemberek elől, de a hatóságok elől aligha.
A bizalmi vagyonkezelés egyedüli előnye az anonimitás
Az előző pontban láttuk, hogy bizalmi vagyonkezeléssel valamelyest el lehet rejtőzni a nyilvánosság, de nem a hatóságok elől, ez a fajta névtelenség azonban a gyakorlatban rendszerint a legutolsó oka annak, hogy valaki létrehoz egy ilyen konstrukciót. A bizalmi vagyonkezeléssel elérhető előnyök ugyanis jóval túlmutatnak az anonimitáson.
Simon Stella ügyvéd szerint a bizalmi vagyonkezelés egyik legfontosabb előnye az örökléstervezés és a családi cégek generációváltásának biztosítása. Ezáltal a jogintézmény valós alternatívája a végrendelkezésnek, sőt, a végrendeletnél jóval sokoldalúbban alkalmazható, rugalmas eszközt ad a családfő kezébe. Végrendeleti öröklés esetén ugyanis a hagyaték a halál pillanatában teljes mértékben átszáll az örökösökre.
Ezzel szemben bizalmi vagyonkezelés esetén a vagyonkezelő egy adott esetben igen terjedelmes és részletes szerződés alapján kezeli a családi vagyont, és megfelelő ütemezés szerint, meghatározott célokra fordítva adja ki a vagyont (és annak hasznait) a kedvezményezetteknek, jellemzően azok észszerű igényeihez igazodva. Ennek révén úgy lehet gondoskodni a kiskorú vagy fiatal felnőtt örökösökről, hogy azokra nem szakad rá egyben egy komoly vagyon még azelőtt, hogy felelősen tudnának rendelkezni annak sorsáról vagy menedzselni az azt alkotó cégeket. A bizalmi vagyonkezelés ezáltal arra is lehetőséget ad, hogy a vagyonrendelő fokozatosan lépjen vissza a cégei irányításától, és a kijelölt örökösök rendezetten, még a vagyonrendelő életében elkezdjék átvenni azok irányítását.
A másik hangsúlyos előny, ami a konstrukcióban megjelenik, az adótervezés és adóoptimalizálás. Olyan cégek esetében érdemes bizalmi vagyonkezelés választani, amiket exit-re építenek vagy amelyek belátható időn belül felvásárlási célpontok lehetnek. Ilyen esetekben a vagyonkezelés körültekintő felépítésével jelentős adóelőnyöket lehet kiaknázni.
A bizalmi vagyonkezelés betölthet vagyonvédelmi funkciókat is, mivel célja lehet egy kockázatosabb befektetés előtt a magánvagyon egy részének elkülönítése és ezáltal védelme az esetleges hitelezőkkel szemben.
A bizalmi vagyonkezelés csak a szupergazdagok játékszere
Sokan, akik olvasnak a bizalmi vagyonkezelésről, és adott esetben felmérik annak potenciális előnyeit is, végül azért nem lépnek tovább, mert úgy érzik, a vagyonuk nem elegendő hozzá. A valóság azonban az, hogy nincsen jogi előírás a kötelező tőkeminimumra, ellentétben például a családi vagyonkezelő alapítványok legalább 600 milliós induló tőkéjével.
Természetesen létezik egy gazdasági értelemben vett minimum, ami alatt nem feltétlenül racionális döntés egy ilyen struktúra felállítása. Ez a határ mindenki esetében más és más, hiszen függ a fentebb írt céloktól is, amire a vagyonrendelő elsősorban használni akarja. Az alapításnak vannak jogi költségei, a vagyonkezelésnek pedig éves fenntartási költségei (mint a vagyonkezelő díja, a jogi és adótanácsadási költségek, a könyvelő díja, adók), ezért egyedi mérlegelés szükséges, hogy a vagyonrendelő számára az adott esetben nem feltétlenül számszerűsíthető előnyök meghaladják-e a költségeket.
Általánosságban véve elmondható, hogy nincs szükség milliárdos vagyonra ahhoz, hogy megérje bizalmi vagyonkezelést létrehozni. A belépési küszöb sokkal inkább a néhány százmillió forintos vagyonnál van. Mivel ebbe az összegbe nemcsak a likvid befektetések, hanem a cégvagyon is beleszámít, a kör, akinek érdemes a konstrukcióban gondolkoznia, sokkalta szélesebb, mint elsőre gondolnánk.
A vagyonkezelésbe adással a vagyonrendelő elveszíti a vagyon feletti kontrollt
Ez a tévhit oka is minden bizonnyal abban a körülményben keresendő, hogy a vagyontárgyak kikerülnek a vagyonrendelő tulajdonából, és azokon a vagyonkezelő szerez tulajdonjogot. A tulajdonjog azonban messze nem minden, a vagyonkezelő ugyanis – akár a család egy bizalmas barátjáról, akár egy professzionális szolgáltatócégről van szó – köteles a vagyont gondosan, a kedvezményezettek javára és érdekei szerint kezelni. A vagyonrendelő szándékait pedig egy komoly dokumentum, a vagyonkezelési szerződés hivatott érvényre juttatni.
”Az általunk szerkesztett vagyonkezelési szerződések igen részletes, nem ritkán akár a száz oldal terjedelmet is elérő okiratok” – összegezte Simon Stella. – Egy ilyen szerződésben a vagyonkezelő részletes és kötelező elvi iránymutatást kap arra, hogy a családi vagyon különféle elemeinek közép és hosszabb távon milyen sorsot szán a vagyonrendelő, és arra is, hogy melyik kedvezményezettnek mikor (például évente vagy egyes meghatározott esetekben) milyen juttatásban kell részesülnie. Egy ilyen szerződés alkalmas rá, hogy kijelölje akár igen tekintélyes és szerteágazó vagyontömegek hosszú távú, hatékony kezelésének kereteit. A vagyonkezelőt pedig a polgári jog szabályai szerinti felelősség terheli annak betartásáért.
Emellett a vagyonrendelő akár protektori testülettel – „vagyonfelügyelőkkel” - is ellenőriztetheti a vagyonkezelő működését, ha pedig mégis megrendül benne a bizalma, úgy egyetlen utasítással le is tudja őt váltani.
A bizalmi vagyonkezelés örökre szól
A magyar jogszabályok szerint a vagyonkezelési szerződést határozott vagy határozatlan időtartamra lehet létrehozni, azonban a szerződés ötven év elteltével megszűnik. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy létrehozott vagyonkezelést fenn kellene tartani ötven évig vagy a határozott idő lejártáig. A bizalmi vagyonkezelés egyik legnagyobb előnye ugyanis pontosan az, hogy a rendszer rugalmasan alakítható és visszacsinálható, szemben egy adásvétellel vagy ajándékozással, ahol a tulajdonjog véglegesen átszáll a vevőre vagy a megajándékozottra.
Számos esetben lenne hasznos az, ha a tulajdonjog-átruházás visszacsinálható lenne. Gondoljunk csak a generációváltásra: úgy tűnik, hogy legidősebb gyermek a legrátermettebb a családi cégek vezetésére, ezért a családfő felállít egy bizalmi vagyonkezelési struktúrát, és megbízza, hogy legyen eseti bizalmi vagyonkezelője. A gyermek azonban mégsem alkalmas a feladatra. Ha a cégek átruházása ajándékozással vagy adásvétellel történt volna, úgy nehéz lenne jogilag támadni a szerződéseket, és az eredeti állapotot helyreállítani. A bizalmi vagyonkezelési szerződés viszont akár részben, akár egészben felmondható, a felmondással pedig a vagyon visszaháramlik a vagyonrendelőre.
Bizalmi vagyonkezelés esetén tehát a családfőnek két opciója is van: vagy leváltja a gyermeket és kijelöl egy új vagyonkezelőt (ahogy azt az előző pontban érintettük); vagy felmondja a vagyonkezelési szerződést, és megszünteti a vagyonkezelést. Ezen nagyfokú rugalmasság miatt a bizalmi vagyonkezelés ideális választás lehet a generációváltás problémájával szembenéző családoknak – zárta gondolatait az AegisLegal ügyvédje.
