Elmozdul végre a holtpontról az arany árfolyama?
„Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga…” – trallalázhatták derűsen az Európai Központi Bank múlt heti kamatdöntő ülésének résztvevői a spanyol és olasz államháztartás válságos állapotáról folytatott eszmecseréjüket követően. A bank elnökének korábbi szándéknyilatkozatával némileg szembe menve az eurózóna jegybankja jelenleg nem látja indokoltnak beavatkozni a kötvénypiacok menetébe, hogy letörje a két déli euró-tagország állampapírjainál kialakult finanszírozhatatlanul magas hozamokat. Az ülést követő sajtókonferencián az újságírók előtt nemrégiben még oly magabiztos megmentőként tetszelgő EKB-elnök is már csak a nagy hárító és időhúzó szerepét öltötte magára. Újságírói kérdésre válaszolva Mario Draghi úgy vélekedett, hogy az általa vezetett pénzintézetnek egyelőre nincs dolga a bajba jutott kormányok finanszírozási gondjainak megoldásával. Ehelyett a kormányzatoknak kell előrelépniük fiskális és strukturális reformjaik végrehajtásában és igény szerint az EFSF mentőmechanizmust igénybe venniük.
Erre a hírre az euró árfolyama gyengülni kezdett a dollárral szemben, általános eladói hullám vette kezdetét a befektetési piacokon, és a dollárerősödés nem utolsó sorban az 1.600 dolláros lélektanilag fontos szint alá rántotta vissza az arany árfolyamát. Hogy a sárga nemesfém mégis viszonylag jól tudta tartani magát mindezek mellett, az már-már a relatív erő jele, hiszen éppen a nemesfémeknél voltak talán a legfelfokozottabbak a várakozások az egyes európai politikusok és jegybanki vezetők egy héttel korábbi erős mondatai után. Ezek után kérdés jelenleg, hogy valóban beindul-e, és ha igen, mikor, az újabb bankóprés az eurózóna kötvényeinek felvásárlására. Az arany relatív ereje annál is inkább szembetűnő, hogy pénteken a vártnál kedvezőbb amerikai munkaerő piaci adatok láttak napvilágot, ami a tengerentúlon sem teszi indokolttá egyelőre a pénzpolitika lazítását. A sárga nemesfém mindezek ellenére 1.601 dollárig visszaerősödve, éppen a lélektani küszöb felett tudta zárni a londoni kereskedésben a hetet.
Bár sem az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, sem az európai EKB nem rukkolt elő az elmúlt héten érdemi újdonsággal, tekintettel a pénzpiaci torzulásokra és a fejlett gazdaságokban felszínre törő adósságválságra, amelyet még a konjunkturális lehűlés jelei is kísérnek, a pénzügyi gyeplő jövőbeni tágabbra engedése változatlanul napirendi téma. Az államháztartásokra és a globális bankrendszerre egyre súlyosabban nehezedő terhek ugyanis állandó nyomást jelentenek a monetáris irányításra. A döntéshozó testületek mind a hatalmon lévő politikusok, mind pedig számos pénzügyi szakember irányából szembesülnek folyamatosan elvárásokkal az euró-rendszer megmentésére vonatkozólag. A jegybankoknál a nyilvánosság ereje végül ahhoz vezethet, hogy a nyomásnak engedve friss pénz kibocsátásával vásárolnak fel kormányzati adósságpapírokat, vagyis egy olyan pénzügyi politikát követnek, ami a pénzek belső értékét fogyasztja, sőt azt idővel akár fel is emésztheti.
Mindez a nemesfémek, de leginkább az arany esetében azt eredményezi, hogy a jövőben egyre inkább a pénzpolitika határozhatja meg az árfolyamok alakulását, vagyis az árképzésben szerepet játszó monetáris tényező felülírhatja az ipari és az ékszerek iránti kereslet árbefolyásoló hatását. E tekintetben iránymutató impulzus legközelebb az EKB Kormányzótanácsának szeptember 6-ai illetve a Fed szeptember 12-13-ai ülésétől érkezhet.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Az elmúlt hét az aranynál kevésbé a fundamentumokról szólt, mintsem a spekulációról valamint a vevők és eladók közötti csatározásról a lélektanilag fontos 1.600 dolláros árszint körül. Az árfolyam görbéje az utóbbi napokban látott esés ellenére egyelőre változatlanul a május végén indult rövidtávú emelkedő trendvonal felett helyezkedik el. Szolid támaszra az elkövetkezendőkben 1.586 dollár környékén számíthatnak a jegyzések, az első áttörendő ellenállás pedig 1.610 dollár magasságában várakozik.
Az ezüst kurzusa egyelőre stabilizálódik 27 dollár felett. A korábbi hónapok hektikus kilengései jelenleg nem mutatkoznak az árfolyamban, ami az idegesség múlásának a jele. A rövidtávú technikai helyzetkép mindazonáltal semlegesnek mondható. A bikákat erősíti pillanatnyilag, hogy egy enyhén emelkedő tendencia rajzolódik ki az utóbbi hetekben, de lényegi javulásról addig nem lehet beszélni, amíg a szürkével jelölt 50-napos mozgóátlag görbéje alatt tartózkodik az árfolyam. 28 dollár felett erős ellenállással szembesülnének a jegyzések, többek között ebbe a magasságba érkezik meg a csökkenő trendcsatorna felső diagonálisa is.
