Érvényteleníthetik-e a devizahitel-szerződéseket?

A blog elemzése szerint a Kúria mostanáig következetesen úgy foglalt állást, hogy ezek a szerződések devizakölcsön szerződések, a devizában fennálló követelést a bank devizában tartja nyilván, az devizában áll fenn, függetlenül attól, hogy a követelést ténylegesen forintban kell teljesíteni. 

Jogszabály nem tiltotta, nem korlátozta és engedélyhez sem kötötte a kölcsön devizában való meghatározását és azt sem, hogy a tartozás pénzneme, a kirovó pénznem eltérjen a teljesítés pénznemétől (lerovó pénznem). Erről a felek szabadon megállapodhattak. Nem a bank hárította át az árfolyamkockázatot az adósra, hanem azt maga az adós vállalta azért, hogy az alacsony kamat és törlesztőrészlet előnyét élvezze. Azt is egyértelművé tette, hogy a perbeli kölcsönök elválaszthatatlan része a konverzió,  folyósításkor a devizának forintra, majd törlesztéskor a forintnak devizára történő átváltása, anélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető.
 
A legfőbb bírói fórum szerint ezek a szerződések nem ütköztek jogszabályba, a jó erkölcsbe, nem voltak uzsorás szerződések. Elvi éllel mondta ki, hogy az ilyen kölcsön-szerződéseket  létrejöttükkor a társadalom nem ítélte el, sőt azok még a táradalom rosszallását sem váltották ki, ellenkezőleg, igen nagy népszerűségnek örvendtek. Azzal pedig, hogy a kormány bizonyos esetekben  készfizető kezességet vállalt, maga ismerte el a devizaalapú kölcsön konstrukciójának jogszerűségét.
 
Az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás kérdéséről szintén állást foglalt már a Kúria. Az árfolyamváltozás becslése nem volt kötelező tartalma a szerződésnek. A banknak  az árfolyamváltozással járó kockázat tényéről és annak előre meg nem határozható voltáról kellett tájékoztatást adnia, nem kellett azonban nyilatkozni a szerződéskötéskor arról, hogy a következő 15-20 évben hogyan alakul az árfolyamkockázat, hol lehet annak maximális felső mértéke.  Ebből is következik, hogy az adós nem hivatkozhat tévedésre az árfolyamkockázattal kapcsolatban, ha ezt a körülményt a szerződés maga is tartalmazta.
 
Nincs mozgástere a Kúriának abban a kérdésben sem, hogy milyen lehetőségei vannak a bíróságnak arra, hogy a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges, jogos érdekét sértő hatását orvosolják. A forint gyengülésével ugyanis nem a szerződő felek, a bank és az adós közötti értékegyensúly tolódott el az egyik szerződő fél, a bank javára, csupán az adós által eleve vállalt árfolyamkockázat okán a változatlan összegű devizatartozás törlesztéséhez az adósnak több forintra van szüksége. Az árfolyamváltozásból a banknak semmiféle előnye nem származik.
 
A Kúria már eddig is számos alkalommal kifejette álláspontját arról, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések esetében nincs lehetőség az eredeti állapot helyreállítására, ezzel szemben valamely érvénytelenségi ok fennállása esetére is a szerződés érvényessé nyilvánítását az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezményként fogalmazza meg. A kölcsönszerződések érvénytelenségének kimondása a megkötésük idejére visszamenőleges hatállyal amúgy is  kezelhetetlen következményekkel járna, hiszen az maga után vonná a biztosítéki szerződések, a jelzálog érvénytelenségét is. Az ügyfelek a jelzálog törlése iránt indíthatnának tömegesen pereket  akár azzal a szándékkal is, hogy a jelzálog törlését követően az ingatlant eladják. Ez a folyamat tömeges méretű fedezetlen és behajthatatlan követeléseket, végső soron akár több ezer milliárd forintos veszteséget is okozhat a bankoknak.
 
A legérzékenyebb kérdés minden bizonnyal az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének.  Ez a kérdés alapvetően a kamatmódosításokkal összefüggésben merül fel. Korábban  a hitelintézeti törvény egyértelműen lehetővé tette ezt,  a 2009. évi módosítás annyiban szigorította, hogy a módosítási okok részletes meghatározását várta el a hitelezőtől. 2010. január 1-jétől pedig jogszabályi rendelkezések határozzák meg – lakáscélú devizaalapú kölcsönszerződések esetében – az ok-lista tartalmi szabályait.  Az egyoldalú kamatmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötéstől nem várható el, hogy az egy egyértelmű algoritmust, számítási képletet tartalmazzon minden olyan tényező tekintetőben, amely a hitelező kamatdöntését befolyásolja. A Kúria  egyik döntése szerint nem lehet egyértelműen kimondani, hogy minden egyes, az ok-listában felsorolt körülmény változásával, annak pontos mértékével a banknak akár több évtizedre előre számolnia kell.
 
Az átláthatóságot nem az egyedi fogyasztói szerződés szintjén biztosítja a hatályos jogi szabályozás, hanem a bankok prudenciális és fogyasztóvédelmi  felügyeletet ellátó, megfelelő szakértelemmel rendelkező hatóság - korábban a PSZÁF, ma az MNB - szintjén.  A felügyelet ellenőrzi a bankok üzleti titkot tartalmazó árazási elveit és azok gyakorlati alkalmazását.  Túl azon, hogy a korábban és ma hatályban lévő jogszabályok az egyoldalú kamatváltoztatást egyértelműen lehetővé tették,  olyan algoritmust, matematikai modellt nem lehet készíteni, amelynek alapján a kamatmódosítást szükségessé tevő, ismeretlen, jövőbeli események pontos hatása előre meghatározható lenne.  Ennél is fontosabb lehet azonban az a megfontolás, hogy a Kúria az egyoldalú kamatemelésről csak elvi éllel és általános érvénnyel határozhat, az nem szűkíthető le a devizaalapú lakossági hitelekre. Ha az ilyen szerződéses kikötést az „átláthatóság hiányára“ hivatkozva érvénytelennek nyilvánítaná, az vonatkozna mindenféle lakossági és vállalati hitelre, legyen az akár hosszabb-rövidebb kamatperiódusra rögzített,  akár bázis kamathoz kötött változó kamatozású. Egy ilyen döntés alapvető negatív hatással lenne a teljes banki hitelezésre.  

Forrás: http://penzkerdes.blog.hu/