Felmondási tilalom: fel lehet-e mondani a bérleti szerződéseket?
A kormányzat a COVID-19 járvány gazdasági hatásainak enyhítése érdekében legelső rendelkezései között határozott 2020. március 18-án, hogy a legsúlyosabban érintett ágazatok tekintetében „a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó bérleti szerződéseket 2020. június 30-áig nem lehet felmondással megszüntetni.”
Bérbeadókra vagy bérlőkre irányadó a felmondási tilalom?
A felmondási tilalmat a kormány által a járvány hatásai által legsúlyosabban érintettnek vélt ágazatok – mint kereskedelem, turisztika, előadói, rendezvényszervezői szektor – szereplőire és az általuk kötött bérleti szerződésekre lehet alkalmazni. Ezek a szereplők ugyan tipikusan bérlőként jelennek meg a bérleti jogviszonyokban, a rendelet azonban nem határozza meg, hogy az érintett szereplőknek milyen pozícióban, bérbeadóként vagy bérlőként kell szerepelniük a bérleti szerződésben.
„Ebből következően úgy gondoljuk, hogy mind bérlőként, mind bérbeadóként szerepelhetnek, és mindkét esetben érvényesül a bérleti szerződések felmondási tilalma. Tehát, ha egy turisztikai ágazati szereplő bérbe ad egy területet kiskereskedelmi tevékenység folytatására, akkor sem a turisztikai ágazati szereplő, mint bérbeadó, sem a kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozó nem mondhatja fel a bérleti szerződést” – mondta dr. Csider Magdolna, a Deloitte Legal ingatlanjogi vezetője.
Milyen helyiségek vonatkozásában érvényesül a felmondási tilalom?
A kormányrendelet egyértelműen rögzíti, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre irányadó a tilalom. A „nem lakás céljára szolgáló helyiség” egy széleskörűen meghatározott jogi fogalom, ami lényegében valamennyi, kizárólag gazdasági célra szolgáló ingatlant magában foglalja.
Vonatkozik-e lakásokra a felmondási tilalom?
A fent említett „nem lakás céljára szolgáló helyiség” fogalomból következik, hogy a felmondási tilalmat irodaházak, bevásárlóközpontok, logisztikai parkok, gyárak és más gazdasági célra szolgáló ingatlanok vonatkozásában kötött bérleti szerződésekre lehet alkalmazni. Ezektől eltérően, lakás megjelölésű ingatlan esetében – függetlenül attól, hogy irodaként vagy más gazdasági célra veszi a bérlő igénybe az ingatlant – a felmondási tilalom nem alkalmazható. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a közeljövőben – akár a készülő nagy gazdasági csomag részeként – a Kormány kiterjeszti a felmondási tilalmat a lakásokra is.
Kizárólag rendes felmondásnál vagy rendkívüli felmondásnál is érvényesül a tilalom?
A rendelet a felmondásról általánosságban beszél, anélkül, hogy részletezné, hogy „rendes” vagy „rendkívüli” felmondásra vonatkozik-e a korlátozás. Érdemes a két esetet különválasztani.
Határozatlan idejű bérleti szerződések esetén a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy a felek a bérleti jogviszonyt indokolás nélkül, bármikor, rendes felmondással megszüntessék. A legsúlyosabban érintett ágazatokat pedig feltehetőleg ez alól a kiszolgáltatott helyzet alól próbálta védeni a jogalkotó azzal, hogy 2020. június 30. napjáig kizárta a megszüntetés lehetőségét, biztosítva ezzel a jelenleg bérelt ingatlan használatát a járvány okozta veszélyhelyzet idején is.
Tekintettel arra, hogy a rendes felmondástól eltérően a rendkívüli felmondás szankciós jellegű rendelkezés, amely valamelyik fél szerződésszegése esetén alkalmazható, kérdés, hogy erre az esetre is vonatkozik-e a felmondási tilalom? A jogalkotó a rendelethez indokolást nem fűzött, a rövid megfogalmazásból és a kormányrendelet céljából azonban arra következtethetünk, hogy a rendkívüli felmondás is tiltásra került.
A rendkívüli felmondás legtipikusabb példája a bérleti díj nem fizetése miatt történő felmondás, a rendelet célja pedig pontosan a járvány miatt nehéz helyzetbe kerülő gazdasági szereplők helyzetének a biztosítása, vagyis, hogy fizetési késedelmek miatt ne lehessen a bérleti szerződéseket felmondani.
Bár a fizetési késedelem a leggyakoribb rendkívüli felmondási ok, rendkívüli felmondásra ezen túl mind a bérlő, mind a bérbeadó más magatartása is okot adhat. A bérbeadó részéről ilyen lehet az, hogy a bérlő rongálja az ingatlant, vagy a bérlő részéről az, ha a bérbeadó nem biztosítja az ingatlan rendeltetésszerű használatát. Kérdés, hogy ezekben az esetekben, amelyeknél a szerződésszegő magatartás nincs kapcsolatban a kihirdetett veszélyhelyzettel, alkalmazható-e a kormányrendelet általános jellegű tiltása, tekintettel arra, hogy ez olyan mértékű beavatkozás lenne a felek autonómiájába, ami a másik fél számára akár visszaélésre is okot adhat.
Meddig tart a tilalom és mikor mondhatom fel a szerződést?
A kormányrendelet szövege szerint a szerződéseket „2020. június 30-áig nem lehet felmondással megszüntetni.” Az időpont kapcsán felmerül a kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy 2020. június 30. napjáig nem is mondható fel a bérleti szerződés, vagy 2020. június 30. napja előtt is felmondható, de leghamarabb 2020. július 1. napjára?
Ez a kérdés azért fontos, mert a határozatlan idejű bérleti szerződések általában 1-3 hónapos felmondási idővel mondhatók fel, azaz a bérleti jogviszony várhatóan hónapokkal később szűnne meg, ha a bérleti szerződés leghamarabb 2020. július 1. napján lenne felmondható. Abban az esetben azonban, ha a bérleti szerződés 2020. június 30. napja előtt is felmondható, akkor a felmondási idő hosszától függően akár 2020. július 1. napján is megszűnhet a bérleti jogviszony.
A Deloitte Legal meglátása szerint a „felmondással megszüntetni” fordulattal a jogalkotó azt akarta szabályozni, hogy ezek a bérleti szerződések 2020. június 30. napjáig ne legyenek megszüntethetők a felek közös megegyezése nélkül, vagyis 2020. június 30. napja előtt – mind rendes, mind rendkívüli felmondással – felmondható a bérleti szerződés, de leghamarabb 2020. július 1. napjára. A jogalkotó a fenti határidőt egyébiránt bármikor meghosszabbíthatja a járványhelyzettől függően.
Mi történik akkor, ha a felmondási tilalom időszaka alatt jár le a bérleti szerződés határozott időtartama?
Ha a határozott idejű bérleti szerződés időtartama 2020. június 30. napját megelőzően jár le, akkor a szolgáltatás teljesült, és így a bérleti szerződés megszűnik. A fent hivatkozott korlátozás tehát nem vonatkozik a határozott idejű bérleti szerződés lejártára.
Más esetről beszélünk, ha a felek a bérleti szerződésben a határozott idejű bérleti szerződés határozatlan idejűvé alakulását nem zárták ki és a szerződés lejártát követően a bérlő az ingatlant a bérbeadó tudtával tovább használja. Ebben az esetben a bérleti szerződés határozatlan idejűvé alakul, amire már érvényes lesz a felmondási tilalom.
„Tapasztalatunk szerint a piaci szereplők tekintettel vannak mind a veszélyhelyzetre, mind egymásra. Igyekeznek olyan magatartást tanúsítani, amivel a másik társaság talpon maradását támogatják. Ennek megfelelően, meglátásunk szerint a bérleti szerződések közös megegyezéssel, egymás érdekeire tekintettel lévő módosítása lesz inkább gyakori, ahogy ezt már most több esetben láttuk is, és a felek a felmondás eszközéhez szélsőséges esetben fognak nyúlni” – mondta dr. Babus Gábor, a Deloitte Legal ügyvédje.
