Fordulatot hozott az utasbiztosításban a Titanic katasztrófája
A 99 éve, 1912. április 15-ére virradóra az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és elsüllyedt hajó 2.234 utasából 1.517-en vesztek oda. A világ biztosító társaságai összességében 50 millió akkori német márkának (átszámítva: több mint 25 millió eurónak) megfelelő összegű kártérítést fizettek ki. Ezen belül az elsüllyedt hajóra körülbelül 20 millió márka volt a kárkifizetés, az értéktárgyakért kifizetett szállítási biztosítás pedig különösen magas összeg volt. A hajó értékének csupán a felére kötöttek biztosítást, ezek a biztosítási díjak akkoriban rendkívül alacsonyak voltak.
A kockázatoknak csak nagyon kis százalékát viselték az Anglián kívüli biztosítók. Például az életbiztosításokra több mint 2,5 millió márkát fizettek ki a társaságok, amelyek nagy része amerikai volt. A balesetbiztosítási kötvényekre még ennél is nagyobb összeget fizettek. A katasztrófa fordulópontot jelentett a közlekedésbiztosítás történetében. Következményeit egy nemzetközi konferencián vitatták meg 1914 januárjában. Ezen több fontos döntést hoztak, ezek közül a legfontosabb az volt, hogy nemzetközi őrszolgálatot állítottak fel, hogy információt szolgáltasson a jéghegyek elhelyezkedéséről.
Új szabályokat hoztak az óceánjáró gőzhajók építésére, a hajótulajdonosok számára pedig kötelezővé tették, hogy drótnélküli távíró szolgáltatást vezessenek be a flottáikon és megemelték a kötelező mentőcsónakok számát.