IMF-feltöltés, avagy a nem létező pénzek varázsa - elemzés
Az összeg mindenekelőtt a már kiutalt kölcsönökkel együtt értendő, vagyis az IMF még nem lekötött hitelezési képessége csak körülbelül 800 milliárd dollárra nőtt. Ez sem csekélység, de a "több mint egybillió" azért jobban hangzik. Az egybillió dolláros álomhatár túlszárnyalását a maguk részéről már az EU mentőalapjai is meghirdették március végén. Az elért kompromisszum szerint a július elsején induló, 2014 első feléig teljesen feltöltendő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) 500 milliárd eurós keretéhez átmenetileg - az ESM feltöltéséig - hozzászámítják az ideiglenes euróövezeti mentőalap (EFSF) 440 milliárd eurós keretéből az eddig még hitelként ki nem helyezett, rendelkezésre álló több mint 200 milliárd eurót, továbbá a második görög mentőprogramra szánt 102 milliárd eurót, amely az Európai Bizottság garanciakeretéből (EFSM) és az euróövezeti országok kétoldalú kölcsöneiből származik.
Így a teljes összeg látszatra 802 milliárd euró, jelenlegi árfolyamon 1,05 billió dollár. Csakhogy ez a pénz részint még nincs kiszignálva az érintett eszközökbe, azonfelül a teljes névleges összegből csak 500 milliárd euró a kölcsönökre még le nem kötött pénz. Ráadásul az euróövezeti támogatók teljes aktuális készpénzfizetési kötelezettsége messze nem annyi, mint amennyit a lehetséges támogatási összegek sugallnak. Jelenleg mindössze 80 milliárd eurónyi letét a kötelezettségük az ESM-be, a többi csupán hitel és túlnyomórészt garanciavállalás az Európai Bizottság korábbi és az euróövezeti mentőmechanizmusok újabb kötvénykibocsátásaira, azaz hitelfelvételére.
Az így olcsón szerzett hitelt adják tovább kissé magasabb kamatra a támogatott országoknak, amelyek tulajdonképpen jól járnak, mivel a piacon csak annál is sokkal drágábban, vagy egyáltalán nem jutnának kölcsönhöz. Ennél is hiányosabb az IMF feltöltése: a pénzt ígérő országoknak jelenleg nincs semmiféle fizetési kötelezettségük. Ha a szükség úgy hozná, akkor az IMF-nek nyújtandó kétoldalú kölcsönökkel és IMF-kötvények vásárlásával teljesíthetik majd vállalásaikat, amit - Lagarde asszony ezt külön hangsúlyozta - később kamatostul visszafizet nekik az IMF.
Ezek után - miután kiderül, hogy az ígért pénz messze nem annyi, mint amennyinek látszik - az is kérdés, hogy akár csak ez a "nem létező pénz" mennyiben áll majd rendelkezésre. A Húszak felzárkózó tagjai máris nehezményezik, hogy az új feltöltéshez az Egyesült Államok nem járul hozzá, illetve, hogy késik az IMF-beli kvóták és velük a szavazati arányok átalakítása a felzárkózó országok javára, amiben pedig az IMF-tagállamok még 2010-ben megállapodtak. Kínának külön fájdalma, hogy egyelőre nem sikerült cserébe kivívnia piacgazdasági státusa elismerését a fejlett országok részéről.
Tavaly, amikor az euróövezeti mentőalap (EFSF) feltupírozása először szóba került, Kína piacgazdasági mivoltának elismerését szabta feltételül, mert így mentesülhetne az exportját akadályozó dömpingvádaktól és szabadabban ruházhatna be Európában. Kívánsága süket fülekre talált, nem is ígért pénzt az EFSH-hez. Az IMF-feltöltéshez hozzájárult - egyelőre ismeretlen összegű vállalással - a kvótaátrendezés reményében. Ám ha a kvóták átalakítása megakad, lehet hogy Kínának ettől is elmegy a kedve. A legérdekesebb mégis az, hogy a vállalások egyáltalán teljesíthetők-e valaha is, ha a szükség véletlenül úgy hozná.
Az egyik legnagylelkűbb adakozó, Lengyelország 6,27 milliárd eurót, azaz 8,2 milliárd dollárt vállalt az IMF keretnövelése számára. Lengyelország mint a G-20-hoz egységesen tartozó EU tagja tett vállalást. Lengyelország hazai összterméke (GDP) tavaly 513,8 milliárd dollárnak felelt meg az IMF nyilvántartása szerint. Az ígért összeg a hivatalos nettó deviza- és aranytartalék 15,4 százalékát, más szóval a lengyel GDP 1,6 százalékát vonná ki a hazai piacról egy csapásra, amiért a kormánynak jót kellene állnia.
Miközben a lengyel államháztartás hiánya tavaly a GDP 5,2 százaléka volt, idén 3,2 százalékra, jövőre 2,8 százalékra becsli az IMF, aligha valószínű, hogy a lengyel kormány ekkora forráskivonással kockáztathatná az EU-beli túlzottdeficit-eljárás elhúzódását, a hitelminősítői leértékeléseket, saját hitelköltségének gyors emelkedését, a szükségessé váló, húsba vágó hazai megszorításokat. A szintén EU-tagként vállalkozó Csehország 2 milliárd dollárt ígér, ez a tavalyi cseh GDP 0,9 százaléka, miközben Csehország államháztartási hiánya tavaly a GDP 3,8 százaléka volt, idén várhatóan 3,5 százaléka, még jövőre is a 3,4 százaléka lesz. A Cseh Nemzeti Bank is csak akkor teljesít, ha állami garanciát kap a veszteségére, vagyis ez közvetlenül a költségvetést terhelné.
Még a szűkkeblű gazdagok is nehezen teljesíthetnék új ígéreteiket. Nagy-Britannia például 15 milliárd dolláros garanciával száll be a mostani IMF-feltöltésbe. Ez a tavalyi brit GDP-nek csak a 0,6 százaléka, de Nagy-Britannia államháztartási hiánya enélkül is iszonyatos: tavaly a GDP 5,8 százaléka volt, idén az IMF szerint az 5,3 százaléka, jövőre a 4,0 százaléka lesz, messze az EU-ban megengedhető legföljebb 3 százaléktól. Úgy tűnik, az "egybillió dolláros" álmok tengeren innen és túl tényleg azt szolgálják, hogy elvarázsolják - kevésbé az IMF vezérigazgatóját, inkább a tőkepiac nyugtalan, ideges szereplőit mindaddig, amíg e mesés összegekre talán már nem lesz szükség, mert a világgazdaság a dolgok hosszú távú rendje és módja szerint egyszer csak remélhetőleg rendbe fog jönni. Remélhetőleg. (MTI)
