Igény van a tudatosságra és szemléletváltozásra az energiahatákonyság terén
A kutatás magyarországi szereplőket vizsgáló része megmutatta, hogy bár a szereplők az energiahatékonyság területén meglévő szakismereteiket általában magasnak értékelik, a támogatáspolitika és a szabályozás kérdéseiben igényelnének további felvilágosítást.
Az energiahatékonysági szektor szereplői egyaránt fontosnak tartják a területet jellemző innovatív megoldások terjesztését. Azonban ennek egyik legnagyobb korlátjának a lakosság energiahatékonysággal kapcsolatos ismereteinek hiányát jelölték meg. Ebben teljes egyetértés mutatkozott az üzleti, a kormányzati és a civil szféra döntéshozónak a körében. Ahogy az egyik cégvezető fogalmazott: „ma a vevők zöme még inkább az égszín- vagy királykék vakolatra költ, mintsem a hatékony szigetelésre”. A megkérdezettek többsége az állami szereplőket tartja a legfontosabb szereplőnek a szemléletformálás terén, azonban egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a nonprofit szakmai szervezeteknek is. Sőt, a civil szervezetek hitelesség szempontjából ma már jócskán lehagyják az állami szereplőket szemléletformálás tekintetében.
Az energiahatékonysági szektor speciális helyzetére utal, hogy a szereplők körében az üzleti eredményesség, és a környezettudatosság ugyanannyira fontosak. A Publicus Research kutatásai során ritkán tapasztal ilyen elkötelezettséget egyes, a szigorúan vett üzleti megfontolásokon túlmutató szempontok iránt. Külön figyelemreméltó, hogy a szereplők mindennapi működésük során megpróbálják összeegyeztetni a gyakran közel sem összeegyeztethető elvárásokat és értékeket.
Talán ezen hozzáállás viszonylagos sikerének tudható be, hogy a megkérdezett cégvezetők nem terveznek érdemben változtatni az energiahatékonysági profilon. Sőt, egyértelműen optimistán tekintenek az energiahatékonyság ügyének jövőbeli alakulására: úgy gondolják, hogy az energiahatékonysági szempontok egyre fontosabbak lesznek nem csupán a cégük, hanem az ország szempontjából is. Abban is egyetértés mutatkozik azonban, hogy a passzív optimizmus önmagában nem elegendő – szemléletváltozásra van szükség.
A már említett alacsony lakossági ismeretszinten túl komoly kihívást jelent a szektornak az elérhető támogatások szűkössége és hiánya. Ez egyik cégvezető érzékletesen fogalmazott: „az energiahatékonysági beruházások nem látványberuházások, ezért a szűkös keret miatt ezek általában nem valósulnak meg”. További problémát jelent még az energiahatékonysággal összefüggő szabályozási keret kiforratlansága, és a prioritásainak gyors, kiszámíthatatlan változása. Mindezekkel összefüggésben megfogalmazódott igény a szektor egészének érdekeit képviselő szervezet hatékony fellépésére.
