Így látja a PSZÁF a hazai pénzügyi szektor helyzetét
A hazai pénzügyi szektor működését meghatározó környezeti tényezők közül a gazdasági növekedés hiánya részben oka, részben következménye a pénzügyi szektor gyenge teljesítményének. Az alacsony növekedés közvetlen hatásként visszafogja a keresletet a pénzügyi termékek iránt, és negatív hatással van a portfólió minőségére. A költségvetés finanszírozásával kapcsolatos kérdőjelek szintén több csatornán keresztül hatnak a szektorra; a szereplők részvétele a hiány finanszírozásában, valamint a háztartások megtakarításai között az állampapírok javára megindult átrendeződés ugyancsak a pénzügyi termékek iránti kereslet és a jövedelmezőség csökkenésében csapódik le. Az európai uniós kockázatok, a hazai pénzügyi szektor aktivitásának összehúzódása, a nem teljesítő állományok emelkedése, a tőkepiaci forgalom visszaesése pedig egymást erősítő negatív hatásokat generál - állapítja meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által ma közzétett, 2012 végéig kitekintő kockázati jelentés.
A kedvezőtlen kilátások hatására a lakosság mind a hitelfelvételt, mind a fogyasztását visszafogja, és - ha van rá módja - megtakarításai újjáépítésére koncentrál, főként biztonságosnak tartott pénzügyi termékek (betétek, állampapírok) formájában. Miközben a lakosság széles rétegeinél indokolt a korábbi túlzott eladósodás mérséklése, a vállalati oldalon a hitelkereslet visszafogása a növekedési lehetőségeket is korlátozza. Mindezt erősíti a hitelkínálati oldal válságtapasztalatokon alapuló óvatossága; bár szektorszinten a hitelezési képesség jelenleg nem tényleges korlát, a hajlandóság csökkent és erősen szelektívvé vált.
A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások portfóliójában minden devizanem és terméktípus esetében tovább romlottak a nem teljesítési ráták. A portfólió-tisztítási stratégiák korlátokba ütköznek, mivel a fedezeti eszközök piacán sincs érdemi aktivitás. A lakossági portfóliók tekintetében a legutóbbi kormányzati intézkedések hatása némileg már érzékelhető. A III. negyedévi friss adatok szerint az árfolyamgát II. és a Nemzeti Eszközkezelő az érintett portfóliók esetében érdemi segítséget nyújthat az adósoknak és hitelezőknek is. Bár a meglévő nem teljesítő állományban jelentős csökkenés ezektől az intézkedésektől nem várható, a további növekedését érdemlegesen lassíthatják. A vállalati hiteleknél hasonló kedvező változásra nem számítunk, mert a nem teljesítő hitelekre ható tényezők (vállalati csődráta, gazdasági növekedés, árfolyam) tovább romlottak vagy stagnálnak 2011 első feléhez viszonyítva.
A fentiek miatt pozitív fejlemény, hogy az értékvesztés-fedezettség és a biztosítékokkal együttesen számított teljes fedezettség is nőtt az elmúlt egy évben. Amennyiben a várható veszteségek ennek ellenére meghaladták az elszámolt értékvesztést, a különbözetet a PSZÁF tőkekövetelmény formájában írta elő a jelentős hatású intézményeknél. Így a kockázati tartalékok szintje összességében megfelelő.
A jövedelmezőséget az éves szinten növekvő értékvesztés negatív hatása mellett pozitívan érintette, hogy a nettó kamatbevétel viszonylag stabil maradt, sőt a takarékszövetkezeteknél nőtt is. A működési költségek csökkenésében rejlő tartalékok azonban beszűkültek, így összességében az eredmény jellemzően romlik: a bankszektor és a pénzügyi vállalkozások összesített, 12 havi görgetett eredménye negatív, vagyis 2012-ben összességében negatív eredmény várható. A szövetkezeti hitelintézetek – amelyeket nem érintett súlyosan a végtörlesztés és a betéti versenybe sem szálltak be – megőrizték eredményességüket. A megfelelő tőkeellátottság érdekében azonban egyre több intézmény szorul a tulajdonosok tartós segítségére. A tőkehelyzet ezzel együtt stabil, a bankoknál 2012. június 30-án a tőkemegfelelési mutató 14,7 százalék volt és döntően magas minőségű tőkeelemekből állt.
A tőkepiacon mind az ügyfelek által generált megbízásos, mind a saját számlás forgalom csökkent, és a verseny nyomán a piaci szereplők díjakat is csökkentettek. A közel 20 százalékos tőkearányos nyereség (ROE) azonban így is jóval magasabb a legtöbb pénzügyi szektorénál, s a 27,6 százalékos tőkemegfelelés is kiemelkedő. A befektetési alapoknál a garantált és a származtatott alapok viszonylag magas hozama részben ellensúlyozta a szektorból kiáramló mintegy 140 milliárd forint tőkét. A nyugdíjpénztári átalakulás és a piaci tőkekivonás nyomán a portfóliókezelt vagyon 200 milliárd forinttal csökkent, a 130 milliárd forintos elért hozam azonban itt is részben ellensúlyozta a tőkekivonást. A kieső bevételek miatt csökkent az alapkezelők eredménye, ám a ROE így is 61 százalékos.
A biztosítók piacán a csökkenő életbiztosítási díjbevétel növekvő szolgáltatási szinttel párosul: négy évvel a hagyományos életbiztosítások után a befektetési egységekhez kötött konstrukcióknál is meghaladják a kifizetések a díjbevételeket. Az ügyfelek egyre inkább csak a kötelező termékeket vásárolják, illetve egyre több ügyfél a szerződés lejárta előtt visszavásárolja kötvényét. A nem életbiztosítások értékesítési lehetőségeit a lakás- és az újautó-értékesítések továbbra is alacsony szintje rontja. 2013-tól ezt kiegészíti, hogy az áthárított biztosítási adó miatt ügyfél-lemorzsolódás, és a megnövekedett díjak miatt keresletgyengülés várható. Bár tovább folyik a kivonás a biztosítástechnikai tartalékokból, azok szintje változatlanul megfelelő. A szektor tőkeellátottsága stabil, a rendelkezésre álló tőke meghaladja a szükséges minimum kétszeresét.
A nyugdíjpénztári szektor elsősorban az öngondoskodás erősödésére építhet. Jelenleg azonban az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona – köszönhetően a végtörlesztésnek, a gazdasági helyzetnek és a változékony hozamoknak – érdemben még nem nő. A jól kiépített infrastruktúrával rendelkező egészségpénztárak megfelelő keretet tudnának biztosítani egy népegészségügyi koncepcióhoz, hiszen – ellentétben a csak biztosítási esemény bekövetkeztekor rendelkezésre álló egészségbiztosításokkal – a náluk képződött megtakarítás bármikor elkölthető.
