Joseph E. Stiglitz: a görög demokrácia a tét

Gazdasági szempontból a hitelezők által öt éve Görögországra kényszerített program valóságos katasztrófát okozott a GDP 25 százalékos visszaesésével. "Soha nem tapasztaltam még ehhez hasonló mértékű, szándékosan előidézett gazdasági visszaesést, ami ilyen katasztrofális következményekkel járt volna. A munkanélküliség például a görög fiatalok körében 60 százalékos" - fogalmaz a közgazdász.
    

Kifejti: döbbenetes, ahogy a Trojka elhárít magától minden felelősséget és nem hajlandó beismerni, hogy téves elméleti modellek alapján hibás prognózisokat követett. Még inkább meglepő azonban, hogy az európai vezetők mit sem tanultak ebből. A hitelezők most is makacsul kitartanak követelésük mellett, hogy Görögország GDP-arányosan 3,5 százalékos elsődleges (hiteltörlesztéstől megtisztított) költségvetési többletet produkáljon 2018-ra.
    

Úgy vélte: ez nem egyéb büntető intézkedésénél, mivel teljesítése szükségszerűen a gazdaság további visszaesését vonja maga után. Sőt, az ország még akkor sem lesz képes kilábalni a recesszióból, ha adósságát minden korábban elképzeltnél nagyobb mértékben elengedik, ám a népszavazáson engednek a hitelezők követeléseinek.
    

A közgazdász szerint kevés ország volt képes valaha is arra a teljesítményre, amit Görögország az elmúlt öt évben az elsődleges költségvetési deficit többletbe fordításában elért. És minden emberi szenvedés ellenére, a görög kormány most is elment a legvégső határig a hitelezők követeléseinek a teljesítésében.
    

Közölte, nem árt ha tisztázzuk, hogy a Görögországnak átutalt hiteleknek csak töredéke jutott el ténylegesen az országba. Túlnyomó részét a magánhitelezők, német és francia bankok kifizetésére kellett fordítania. Görögország amellett, hogy csurrant-cseppent valamennyi neki is a pénzekből, minden tőle telhetőt megtett a német és a francia bankrendszer megmentése érdekében. Az IMF-nek pedig - más hitelező intézményekkel együtt - valójában nincs olyan égető szüksége a pénzek visszafizetésére, hiszen normális üzletmenet mellett úgysem tenne vele egyebet, mint újabb hitelként folyósítaná azt Görögországnak.
    

Persze itt nem is a pénzről van szó, hanem Görögország térdre kényszerítéséről - mutat rá Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász. De miért tenne Európa ilyet, miért nem képes az IMF meghosszabbítani a fizetési határidőt, Európa hogyhogy nem a demokráciáról szól? - kérdezi.
    

A januárban megválasztott kormányt a görög választók a megszorítások befejezésére hatalmazták fel. A kormánynak tehát szigorúan véve minden hitelezői követelést el kellett volna utasítania eddig, ők azonban esélyt akartak adni az ország jövője szempontjából fontos kérdések tárgyalásos rendezésére.
    

A népfelségen alapuló politikai legitimáció nem tűnik valami kompatibilisnek az euróövezeti politikával - ami persze eleve sem igazán demokratikus alapokra épül. A tagországok többsége például soha nem is kérte a szavazók beleegyezését a monetáris szuverenitás átadásához az Európai Központi Banknak (EKB).
    

Svédország ezt megtette, és a szavazók nemet mondtak. A svédek megérezték a költségvetési stabilitásra leselkedő veszélyt is. Látták azt is, hogy országuknak csak kára származhat abból, ha a hatalmi erőviszonyokon és a hátrányos helyzetű munkaerő kizsákmányolásán alapuló euróövezeti gazdasági modell kerekedik felül - fejtette ki.
    

A közgazdász kifejtette, tizenhat évvel azt követően, hogy az euróövezet sikeresen intézményesítette a hatalmi erőviszonyokat, amit tapasztalunk, az maga a demokrácia antitézise: az euróövezeti vezetők többsége nyíltan meg akarja buktatni Alekszisz Ciprasz baloldali kormányát. Kényelmetlen is lehet egy olyan kormány, amelyik szembeszegül az egyenlőtlenségeket fokozó és a vagyoni dominanciát erősítő európai politikával. Az európai vezetők azt gondolják, hogy meg tudják buktatni a görög kormányt, ha mandátumának ellentmondó megállapodásba kényszerítik bele.
    

Nehéz tanácsot adni a görögöknek abban, hogyan döntsenek a hétvégi népszavazáson. Az alternatíva, a hitelezők javaslatának elfogadása és elutasítása is óriási kockázatokkal jár.
    

Az igen vég nélküli gazdasági pangást, kirámolt, javaitól megfosztott országot jelentene, amit még a fiatalok is kénytelenek lennének elhagyni. Mindez végül oda vezetne, hogy miután már eléggé elszegényedett, a következő évtizedben, vagy az azt követőben végül mégiscsak el kellene engedni az ország adósságát és a Világbank segítségével új életet kellene lehelni bele.
   

 A nem szavazat viszont megnyitná az utat Görögország előtt, hogy az erős demokratikus hagyományaira építve saját kezébe vegye sorsának irányítását. Ami persze nem feltétlenül jelent majd a múlthoz mérhető jómódot, de a mostani folyamatos gyötrelmeknél mindenképpen jobb lesz - írta a Nobel-díjas közgazdászprofesszor. (MTI)