Júniusban dőlhet el az EU jövője

A kontinens vezetőire számos kulcsfontosságú döntéssel tarkított négy hét vár, amely akár fordulópontot is hozhat, de az is lehet, hogy még mélyebb felforduláshoz vezet majd. A következő hónap legfontosabb eseménye minden bizonnyal a görög választás lesz. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által a dél-európai országtól követelt megszorításokat elutasító Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza) és a takarékosság-párti Új Demokrácia fej-fej mellett állnak, így a voksolás kimenetele megjósolhatatlan.

Amennyiben a Sziriza győzne, úgy Görögország könnyen lehet, hogy az eurózóna elhagyására kényszerül majd, amely súlyos regionális és globális következményekkel járhat. A május 6-ai görög választások óta - amelyeket követően a parlament megosztottsága miatt nem sikerült kormányt alakítani - elemzők becslései szerint háromezer milliárd dolláros értékvesztés ment végbe a világ részvénypiacain. A görögök többsége meg akarja tartani az eurót, az uniós vezetők azonban az elmúlt hetekben sorra azt üzenték az országnak: ha az eurózónában kíván maradni, akkor el kell fogadnia az EU és az IMF hitelfeltételeit.

André Sapir, a brüsszeli Bruegel agytröszt elemzője kulcsfontosságúnak tartja a görög választások kimenetelét, ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az európai vezetőknek hosszú távú válságkezelési víziót kell kialakítaniuk ahelyett, hogy ma Görögország, holnap a spanyol bankok, a jövő héten pedig Olaszország miatt aggódnak. "Ha megakadnak a rövidtávú ügyeken, az eurózóna nem fog ilyen formában fennmaradni" - mondta.

A június 17-én esedékes megismételt görögországi szavazás, illetve a szintén a jövő hónapban esedékes francia parlamenti választás jelentette bizonytalanság mellett az Európai Uniónak olyan azonnali - és szintén nehezen előrejelezhető kimenetelű - gondokkal is szembe kell néznie, mint a spanyol bankrendszer roskadozása vagy a hol rosszra, hol még rosszabbra forduló olasz gazdasági helyzet. Ennek tetejében megoldást kell találniuk a recesszióba süllyedő európai gazdaságok élénkítésére, s a hónap végi EU-csúcson irányt kell adniuk a gazdasági és monetáris integráció jövőjének.

A gazdasági problémákkal párhuzamosan az európai erőegyensúly is jelentősen megváltozott. A 2010 óta Németországgal összhangban fellépő Franciaország Francois Hollande elnök megválasztását követően nyíltan szembefordult Angela Merkel német kancellár válságkezelési elképzeléseivel, új mederbe terelve a szükséges lépésekről folyó vitát. Ugyanakkor az is igaz, hogy az európai vezetők gyakran váltogatják szövetségeiket, s a most Hollande pártjára álló Mario Monti olasz és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnökök könnyen lehet, hogy a június 17-én végződő francia parlamenti választások után visszatérnek Merkel oldalára.

Jelenleg azonban Merkelnek nagyobb ellenállással kell szembenéznie, mint eddig bármikor a válság során. A két tábor - a szigorú takarékoskodást propagálók, illetve a növekedésserkentő költekezést javaslók - közti ellentétek feloldásának mikéntjén múlhat, hogy Európa a következő hetekben bátor lépéseket tesz-e, vagy még mélyebb bizonytalanságba sodródik.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke hasonló üzenetet küldött az uniós politikusoknak, arra bíztatva őket, hogy tíz, vagy akár húszéves távlatokban gondolkozzanak arról, vajon milyen változtatásokra van szükség az EU gazdasági és monetáris uniójának erősebbé és jobbá tételére.

Május 23-án az EU négy legbefolyásosabb tisztviselője - Draghi, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, egyben az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke - arra kaptak megbízást, hogy egy hónap alatt dolgozzanak ki egy tervet az eurózóna jövőjéről. Ez fogja a június 28-29-ei EU-csúcs alapját képezni, amelyen nemcsak a rövidtávú problémákról, hanem az európai integráció hosszabb távú irányáról is tárgyalnak majd az Unió állam- és kormányfői.

Az EU-csúcs előtt egy héttel, június 22-én Merkel-Hollande-Monti-Rayol négyes találkozóra kerül sor, s addigra valószínűleg már látszani fognak a politikusok által megálmodott változások keretei, illetve az is, hogy az európai erőegyensúly valóban megváltozott-e, vagy továbbra is Merkel marad a főszereplő. (MTI)