Miért kell a nyugdíj korhatárt megemelni Magyarországon?

A hosszabb munkában töltött élet az egyik lehetséges válasz, de korántsem mindegy, mikor, milyen ütemben és milyen feltételekkel emelkedne a nyugdíjkorhatár. A gazdasági számítások mellett ugyanis az emberek egészségi állapotával és tényleges munkalehetőségeivel is számolni kell.

Érdemes rögtön tisztázni: a jelenlegi magyar általános nyugdíjkorhatár 65 év. A korhatáremelés szükségességéről szóló szakmai érvek nem jelentenek elfogadott jogszabályváltozást. A címben feltett kérdés ezért valójában az: milyen körülmények indokolhatnák, hogy a jövőben később váljunk jogosulttá az öregségi nyugdíjra? 

Mennyi most a nyugdíjkorhatár Magyarországon?

Az 1957-ben vagy később születettek öregségi nyugdíjkorhatára egységesen 65 év. A korhatár betöltése mellett az öregségi teljes nyugdíjhoz legalább 20 év szolgálati idő, résznyugdíjhoz legalább 15 év szolgálati idő szükséges.

Fontos kivétel a Nők 40: a feltételeket teljesítő nők életkoruktól függetlenül kérhetik kedvezményes öregségi nyugdíjukat, ha legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkeznek. Ez nem azonos automatikusan minden elismert szolgálati idővel, ezért a jogosultság külön vizsgálatot igényel.

A rendszer értékelésénél két fogalmat is külön kell választani. A törvényes korhatár azt mutatja meg, mikor nyílik meg főszabály szerint a nyugdíjjogosultság. A tényleges nyugdíjba vonulási életkor viszont a kedvezmények és az egyéni döntések miatt ettől eltérhet. A finanszírozás szempontjából mindkettő lényeges.

Hogyan jutottunk el a 65 éves korhatárig?

Magyarországon korábban a nőknél 55, a férfiaknál 60 év volt az általános kiindulópont. Az 1996-os korhatáremelési törvény fokozatos átmenettel az egységes, 62 éves korhatár felé vitte a rendszert. Ez már önmagában jelentős változás volt, különösen a nők számára. 

A következő nagy lépést a 2009-ben elfogadott szabályozás jelentette: születési évjáratonként emelte 62-ről 65 évre a korhatárt. Az átmenet 2022-ben ért véget, amikor az 1957-ben születettek betöltötték 65. életévüket.

A korábbi emelés tehát előre meghirdetett, több évjáraton át tartó folyamat volt. Ez fontos tanulság minden későbbi reformhoz: a nyugdíj előtt állóknak időt kell hagyni az alkalmazkodásra. 

Egyre több idősről kell gondoskodnia a társadalomnak

A korhatáremelés legerősebb érve a népesség korösszetételének változása. A KSH szerint a legalább 65 évesek aránya 2010 elején 16,6 százalék, 2026 elején már 21,1 százalék volt. Vagyis ma több mint minden ötödik magyarországi lakos ebbe a korcsoportba tartozik.

Ugyanebben az időszakban száz 15–64 éves lakosra 24,2 helyett már 32,5 idős ember jutott. Ez nem a dolgozók és a nyugdíjasok pontos aránya, hanem demográfiai mutató: a munkaképes korúak között is vannak nem dolgozók, az idősek között pedig foglalkoztatottak. Az irány azonban világos: szűkül az időskori ellátások mögötti potenciális munkaerőbázis. 

A magyar állami nyugdíjrendszer alapvetően felosztó-kirovó elven működik: a folyó bevételekből finanszírozza a folyó ellátásokat. Ezért érzékeny arra, hogyan változik a befizetők száma és keresete az ellátottak számához képest.

A kevesebb gyermek hatása évtizedekig velünk marad

Az alacsony születésszám késleltetve jelentkezik a nyugdíjrendszerben. A ma megszülető gyermekekből jellemzően csak két évtized múlva lesz rendszeres járulékfizető. Egy esetleges születésszám-emelkedés ezért nem oldaná meg gyorsan a következő évek finanszírozási nehézségeit.

Az OECD 2026-os magyar országjelentése szerint a 65 éves és idősebb népesség 20–64 évesekhez viszonyított aránya a 2024-es 35 százalékról 2070-re 54,3 százalékra emelkedhet. A jelentés a munkaképes korú népesség 18 százalékos csökkenésével számol. Ezek feltételezéseken alapuló előrejelzések, nem biztos jövőbeli tények, de jól érzékeltetik a kihívás nagyságát. 

További nyomást jelenthet az 1970-es évek népes évjáratainak időskorba lépése. Az 1973–1977 között születettek a jelenlegi szabály szerint 2038–2042 között érik el a 65 éves korhatárt; a jogosult nők egy része ennél korábban is nyugdíjba vonulhat.

Miért segíthet a későbbi nyugdíjba vonulás?

A korhatáremelés két irányból javíthatja a finanszírozást. Ha az érintettek tovább dolgoznak biztosítottként, hosszabb ideig keletkeznek utánuk befizetések. Eközben később kezdődik a nyugdíjuk folyósítása.

Ez mérsékelheti annak szükségességét, hogy az állam magasabb adókkal, más kiadások visszafogásával vagy nagyobb eladósodással biztosítsa a fedezetet. A nyugdíjak megfelelő színvonalának megőrzését is segítheti: a rendszer egyensúlyát ugyanis az ellátások relatív értékének csökkentésével is helyre lehet állítani, ennek azonban súlyos társadalmi ára lehet.

A megtakarítás mégsem automatikus. Aki egészségi okból vagy megfelelő állás hiányában nem tud tovább dolgozni, nem válik pusztán egy törvénymódosítástól járulékfizetővé. Ráadásul a hosszabb szolgálati idő később magasabb induló nyugdíjat eredményezhet. A teljes hatást ezekkel együtt kell kiszámítani.

A hosszabb élet indokolhat hosszabb munkavégzést

Ha növekszik a nyugdíjkorhatár elérésekor várható hátralévő élettartam, változatlan korhatár mellett hosszabb időre kell ellátást finanszírozni. Ezért több szakmai javaslat a korhatárt az élettartam alakulásához kötné.

Az OECD 2026-os elemzésének egyik lehetősége szerint az élettartam-növekedés kétharmadát követné a korhatár. Ebben a modellben Magyarországon 2045 körül 67, 2070 körül 69 év adódna, miközben a nyugdíjban töltött átlagos idő is növekedhetne. Ez modellezett reformváltozat, nem magyar jogszabályi menetrend. 

Mit mondtak a szakértők?

Banyár József: élettartamhoz igazított emelés - Banyár József közgazdász a G7-en 2022. március 7-én megjelent írásában logikusnak nevezte a korhatáremelés folytatását, a várható hátralévő élettartamhoz igazítva.

Érvelése szerint változatlan korhatár mellett a hosszabb élet elsősorban a nyugdíjas életszakaszt növeli. Emellett a hosszabb tanulás miatt sokan később kezdenek dolgozni. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az élettartam társadalmi csoportonként eltér, ezért az egységes emelés méltányossági problémákat vethet fel. 

Farkas András: nem sürgős, de később indokolttá válhat - Farkas András nyugdíjszakértő 2025. június 21-i elemzésében nem tartotta szükségesnek az azonnali emelést. Fő érve a magyar időskori életkilátások uniós átlagtól való elmaradása volt.

Szerinte a kérdés 2035 után válhat igazán hangsúlyossá, a Ratkó-unokák közelgő nyugdíjba vonulásával. Ugyanakkor célszerű lehetőségnek tekintette a korhatár összekapcsolását a 65 éves korban várható további élettartammal. Álláspontja így az időzítés fontosságát hangsúlyozza. 

Simonovits András: az általános emelés helyett előbb a rendszer hibái

Simonovits András nyugdíjközgazdász a Népszavának adott, 2023. szeptember 2-i interjújában úgy ítélte meg, hogy a következő tíz évben nincs szükség általános korhatáremelésre. Emlékeztetett arra, hogy a korhatár korábban gyorsabban emelkedett, mint a várható élettartam.

A Nők 40 szabályait viszont bírálta: méltánytalannak tartotta, hogy a jogosultsági küszöböt éppen el nem érő, idősebb nő kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhet egy fiatalabb jogosultnál. Véleménye megmutatja, hogy a nyugdíjreform és az általános korhatáremelés nem feltétlenül ugyanazt jelenti.

Csak akkor működik, ha tovább is tudunk dolgozni

A magyar egészségi állapot komoly korlát. A KSH szerint 2024-ben egy 65 éves férfi átlagosan további 14,6, egy nő 18,2 életévre számíthatott. Ebből egészségi korlátozottságtól mentesen várhatóan 7,3, illetve 7,9 év telhetett el. Ezek népességi átlagok, nem egyéni munkaképességi határok.

Egy átgondolt reformnak ezért az idősebbek foglalkoztatásával, a részmunkaidővel, az átképzéssel és az egészségmegőrzéssel is foglalkoznia kellene. Más terhet jelent két további munkaév egy egészséges irodai dolgozónak és egy évtizedeken át nehéz fizikai munkát végző embernek.

A korhatáremelés mellett erős hosszú távú érvek szólnak, de az emelés nem helyettesíti a gazdaság teljesítményének javítását. A magasabb termelékenység, a bejelentett foglalkoztatás és a szélesebb befizetői kör ugyanúgy hozzájárulhat a fenntarthatósághoz.

A döntő kérdés az, hogyan oszthatók meg igazságosan az idősödő társadalom terhei úgy, hogy a nyugdíj pénzügyileg biztos és emberileg is elérhető életszakasz maradjon.