Kell-e Kelet-Európának az euró?
A Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-befektetési elemző és tanácsadó csoport szakértői átfogó elemzésükben közölték: "az általános konszenzussal ellentétes" véleményük szerint "meggyőző bizonyítékok" vannak arra, hogy a saját fizetőeszközök megőrzése kínálja a legjobb megoldást a felzárkózó európai gazdaságoknak. A ház szerint éppen ezért ha az euróövezet "valamilyen módon szétesik", az rövid távon ugyan súlyos felfordulást okozna a kelet-európai piacokon, valószínűtlen azonban, hogy hátrányos hatása lenne a térség hosszú távú gazdasági kilátásaira.
A Capital Economics elemzői szerint az elmúlt évtized nagy részében az általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy az euró meghonosítása jelenti középtávon a legmegfelelőbb utat a gazdasági felvirágzás felé, mivel a valutauniós tagság komoly kereskedelmi előnyökkel és alacsonyabb tőkeköltséggel jár a kelet-európai térség számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeket az előnyöket "túlhangsúlyozták". A kötött árfolyamok eddigi alkalmazása ugyanis a térség több országát inkább még sérülékenyebbé tette. Ez az árfolyamrendszer ugyanis a monetáris politika feletti ellenőrzés feladását jelenti, és ennek következménye például a balti államokban az lett, hogy túlságosan lazává vált a pénzügypolitika.
Ez viszont hitel- és ingatlanpiaci árbuborékot eredményezett, és e buborék pukkadt szét 2008-ban, "pusztító hatást" gyakorolva az érintett gazdaságokra - áll a Capital Economics londoni elemzésében. A ház szerint a lebegő árfolyamokat alkalmazó térségi országok sem mentesültek a pénzügyi válság hatásától, ám kisebb mértékű visszaesést szenvedtek el, és kilábalásuk is gyorsabb üteműnek bizonyult. E gazdaságok számára a lebegő árfolyamok "értékes biztonsági szelepként" működtek. A cég londoni szakelemzői szerint mindezek alapján valószínűtlen, hogy a visszavonhatatlan árfolyamrögzítést jelentő euróbevezetés szolgálná a legjobban a térségi országok érdekeit.
A Capital Economics szerint ezt a következtetést alátámasztja az úgynevezett "optimális valutaöveztek" elmélete is. Ez azt mondja ki, hogy a valutaunió akkor megfelelő a tagországok számára, ha azok elfogadják a tőke és a munkaerő szabad áramlását, hasonló szerkezetű gazdaságaik vannak, munka- és termékpiacaik rugalmasak, és teljes mértékben összehangolják költségvetési politikájukat. A felzárkózó európai országok zöme az első kivételével egyik kritériumot sem teljesíti. A gazdaságszerkezeti konvergenciától messze járnak, a térség munkapiacai még mindig túl merevek, a költségvetési politikák összehangolása pedig a régió legtöbb országában szóba sem kerül - áll a Capital Economics elemzésében.
A ház szerint mindez a jelenlegi euróövezeti tagállamok legtöbbjére is igaz, és éppen ez az oka annak, hogy "súlyos kételyek" övezik a közös valuta jövőjét. A felzárkózó európai gazdaságok szempontjából azonban "megnyugtató", hogy ha az euróövezet végül is "szétforgácsolódik", annak sem lennének feltétlenül hátrányos következményei a térség középtávú növekedési kilátásaira - vélekednek elemzésükben a Capital Economics londoni szakértői. A ház szerint egyébként is várható, hogy a kelet-európai országok - az euróövezet perifériális gazdaságinak problémái láttán - egyre inkább szkeptikussá válnak az euróval szemben.
A Capital Economics szerint az is "gyanítható", hogy Brüsszelben és Frankfurtban - az EU és a valutauniós jegybank központjában - is "egyre bizalmatlanabbul állnak majd hozzá" az új tagok felvételéhez. Más nagy londoni házak is most már azt jósolják, hogy a belátható előrejelzési távlatban nem várható a közép-kelet-európai EU-tagállamok euróövezeti felvétele. A JP Morgan bankcsoport londoni befektetési részlegének szakelemzői havonta kiadott konvergencia-elemzéseikben jó ideje 2019-et nevezik a magyar és a lengyel eurócsatlakozás lehetséges legkorábbi időpontjának, Csehország belépését pedig csak 2020-ra, vagy még későbbre várják.
A BNP Paribas bankcsoport szakelemzői jelenleg érvényes európai felzárkózó piaci előrejelzésükben a 2019-2024-es idősávra valószínűsítik Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bulgária és Románia euróövezeti belépését. A Goldman Sachs globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési és elemző részlegének egy korábbi jóslata szerint az uniós pénzügyi hatóságok a görög tapasztalatok nyomán ezután várhatóan már csak akkor járulnak hozzá új tagállamok euróövezeti csatlakozásához, ha a tagjelöltek "a második tizedesjegyig" teljesítik az összes maastrichti feltételt. (MTI)
