Klímacsúcs - Hétfőn kezdődik a 16. ENSZ Klímaváltozási Konferencia
A kudarccal végződő, egy évvel ezelőtti koppenhágai csúcsértekezlet után ismét találkoznak a világ 194 országból érkező környezetvédelmi szakemberek, politikusok azzal a céllal, hogy lendületet adjanak a holtpontra jutott nemzetközi környezetvédelmi együttműködésnek. A mexikói Cancún városában, november 29. és december 10. között zajló konferencia - amelyet jóval kevesebb elvárás előz meg, mint a tavalyit - kimenete alapvetően határozhatja meg azt, hogy a jövőben milyen mértékű nemzetközi környezetvédelmi együttműködés maradhat fenn.
A koppenhágai COP egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze "tudomásul vett" egy Koppenhágai Egyezmény címet viselő, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot. A "tudomásul vétel" gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államok szabadon eldönthették, hogy aláírják-e az egyezményt - magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ akkori klímaügyi főfelelőse. A Koppenhágai Egyezmény konkrét összeget irányzott elő a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú - 2010 és 2012 közötti -, valamint hosszú távú - 2020 utáni - klímavédelmi támogatásra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt összesen 30 milliárd dollárt, utóbbira évente 100 milliárd dollárt szánnának. A záródokumentumban szerepelt a globális felmelegedés 2 Celsius fokban való maximálásának célkitűzése is.
"Az egyik dolog, ami Cancúnban kockán forog az az ENSZ által koordinált klímavédelmi folyamatok legitimitása és szavahihetősége" - nyilatkozta az AFP francia hírügynökségnek egy amerikai agytröszt, a Pew Center on Global Climate Change szakértője. "Amennyiben ismét kudarccal zárul a találkozó, elképzelhető, hogy egyes országok kivonják magukat a folyamatból, s inkább más fórumokhoz fordulnak, például a világ fejlett ipari országait tömörítő G20-hoz" - tette hozzá. A tavalyi presztízsveszteséget és a mostani újabb kudarc veszélyeit látva, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC), amely a konferenciát megelőző egyeztető találkozókat is koordinálta, óvatosabb, csalhatatlanul pragmatikus megközelítést választott.
Ennek eredményeként az idei értekezleten elmaradhat a csúcspolitikusok Koppenhágában tapasztalt özöne, s a konferencia miniszteri szintű tárgyalásokkal zárulhat. A UNFCCC főtitkára, Christiana Figueres újságíróknak úgy nyilatkozott novemberben: "Koppenhága egyik nagy tanulsága az, hogy nincs egyetlen, mindent átfogó megoldás". Az országok kezdenek rájönni, hogy a klímaváltozás elleni nemzetközi küzdelem csak úgy lehetséges, ha "megállapítják azokat az építőelemeket és alapelveket, amelyekre valós, gyakorlatba ültethető lépéseket lehet alapozni" - tette hozzá.
Az egyik ilyen építőelem lehet az úgynevezett zöld-alap létrehozása, amely a szegényebb, a klímaváltozás hatásainak nagyobb mértékben kitett államoknak nyújthat pénzügyi támogatást vállalásaik teljesítéséhez. Ez lehet a motor a fejlett országok koppenhágai felajánlásának végrehajtásához. Megállapodás tárgya lehet továbbá az az egyezmény, amelynek eredményeként anyagilag ösztönöznék a trópusi esőerdők kiirtásának fékezését. A fakitermelés és az erdőterületek mezőgazdasági termőfölddé alakítása jelenleg az üvegházhatást keltő gázok kibocsátásának 12 százalékát adja. További eredmények létrejöttét veszélyeztethetik a Kína és az Egyesült Államok között - amelyek rendre a világ első és második legnagyobb károsanyag-kibocsátói - fennálló feszültségek.
Kína nem hajlandó alávetni magát annak az amerikai kérésnek, hogy az nemzetközi ellenőrzés alá vonja az általa vállalat kibocsátás-csökkentés betartását. Az ázsiai állam tárgyalódelegációjának vezetője, Szu Weji az egyik - éppen Kínában megtartott - előkészületi konferencián az amerikai hozzáállásról szólva azt mondta, az olyan, mint amikor "egy disznó néz egy tükörbe" és magát szépnek látja benne. A két állam együtt a világ összkibocsátásának 41 százalékát adja. A jelenlegi célkitűzések szerint, az EU az 1990-es szinthez képest 20 százalékkal csökkentené 2020-ra károsanyag-kibocsátását. A brit, francia és svéd környezetvédelmi miniszterek idén úgy nyilatkoztak, akár 30 százalékra is emelhetnék ezt a célt.
Az EU azt is tervezi, hogy 2020-ra a megújuló forrásból származó energia arányát 20 százalékra növelné. Ezek alapján az EU továbbra is az egyik legnagyobb támogatója a klímaváltozási projektnek. A föld átlaghőmérséklete már 0,7 Celsius fokkal nőtt az ipari forradalom előtti időkhöz képest. A legtöbb tudós szerint a 2 fok feletti hőmérséklet-növekedés már veszélyes következményekkel járna az ökoszisztémára és az emberiségre nézve. A jelenlegi kibocsátás-csökkentési vállalások az ENSZ számításai szerint 3 fokos, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint pedig 3,5 fokos emelkedéshez vezetnének az évszázad végére. Összehasonlításként, egyes becslések szerint a jégkorszakok és az ipari forradalom előtti idők között 6 százalékkal nőtt a föld átlaghőmérséklete.
Több, mint 100 állam, köztük a legszegényebb afrikai országok, valamint a kisebb szigetállamok is a hőmérsékletnövekedés 1,5 fokban való maximálását követeli. Ez azonban csak a "nagyok" jelentős kibocsátás-csökkentő vállalásaival lenne elérhető. A legtöbb fejlett gazdasággal rendelkező ország, valamint a nagyobb méretű fejlődő országok 2 fokos célt szeretnének. A politikai nehézségek ellenére, a nemzetközi közvélemény kíváncsian várja - ha nem is a Koppenhága előtt tapasztalt eufórikus hangulatban -, vajon a konferencia részvevőinek sikerül-e idén zöldágra vergődnie a klímaváltozás-jelentette kihívások megoldásában. (MTI)
