Menne is, maradna is – az arany árfolyama
Az arany árfolyama nem képes elmozdulni a holtpontról. Bár továbbra is a lélektanilag fontos 1.600 dolláros árszint felett tartózkodnak a jegyzések, de ettől az értéktől számottevően eltávolodni felfelé egyelőre nem sikerül az árfolyamnak. A dollár kilengései csak kisebb impulzusokat adva csiklandozzák a sárga nemesfémet egyszer kissé feljebb, máskor meg éppen lejjebb, de egyértelmű iránya nincs a kereskedésnek.
Az aranyár viszonylagos iránytalansága az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) jelentését olvasva egyértelműen az indiai kereslet méretes visszaesésének tudható be, amire viszonylagos tartózkodásukkal még a kínai aranyvásárlók is rásegítettek. Ez a két ország az arany iránti globális kereslet 45%-áért felel, ami döntő befolyást jelent a nemesfém világpiaci árfolyamára. Az adatsorok között olvasva ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy az arany mellett szóló érvek amúgy mit sem vesztettek aktualitásukból. A nyugati világban például, ahol az állandósuló pénzügyi és gazdasági válság különösen szedi az áldozatait, a WGC-jelentés szerint a biztonságos menedék reményében rekordmennyiségben fogytak a befektetési célt szolgáló színarany rudak és érmék. Ide vág, hogy az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) felé tett második negyedéves jelentésekből kitűnik, hogy aranyat vett többek között két legendás nagybefektető Soros György és John Paulson is. Csakhogy mindez nem volt képes ellensúlyozni az Ázsiában végbement visszaeséseket.
Ugyanakkor az indiai és kínai aranykereslet csökkenése korántsem egy strukturális paradigmaváltás eredménye a fogyasztók részéről. Indiában a kormányzat az év elején különadókkal terhelte meg a nemesfémes ágazatot, tehát a gyenge rúpia mellett leginkább állami beavatkozás fékezi jelenleg az aranyvásárlási kedvet. Kínában a gazdasági növekedés lassulása, és a pénzromlás mértékében ennek következményeként bekövetkező jelentős mérséklődés húzta be az aranyvásárlóknál némileg a féket.
Mindemellett Kína közismerten sajátos ország, nehezen átlátható működéssel a színfalak mögött. A kis mértékben csökkenő ékszer és befektetési célú aranyvásárlásokkal szemben áll tudniillik a Hongkongi Népesség-nyilvántartási és Statisztikai Hivatal (Hong Kong Census and Statistics Department) kimutatása az Kínába irányuló aranyszállítmányokról. E szerint az anyaország az idei első félévben 383 tonna aranyat importált a kereskedelmi kapujának számító Hongkongon keresztül, ami hatalmas léptékű növekedést jelent minden korábbi összehasonlító adattal szemben. Az efféle ellentmondások fűtik azokat a spekulációkat, miszerint ha nem a fogyasztók vásárlásai, hát akkor az aranytartalékainak alakulásával kapcsolatban amúgy igen szűkszavú kínai jegybank lehet mint vevő a háttérben. Egyelőre marad azonban a találgatás, hiszen Peking tényadatokkal már évek óta nem szolgál az aranykészleteiről semmilyen hivatalos intézmény felé.
Bárhogy is cselekszik Kína, a többi, vele ellentétben adatokat közzétevő feltörekvő ország láthatóan nagyban veszi az aranyat devizatartalékaik sokszínűsítése érdekében. A WGC adatai szerint az idei első félévben 254,2 tonna arany került a jegybankok páncéltermébe, ami a tavalyi első félév 203,2 tonnás eredményéhez képest 25%-os növekedés. Az előrejelzések szerint ez az aranyvásárlási ütem tovább folytatódhat, és az év végére meg lehet akár az 500 tonna is. Ez minden idők legnagyobb egy éven belüli mennyisége lenne.
A központi bankok aranyvásárlása hasonlóan jelzésértékű a pénzügyi rendszer bajaira, mint az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) betétállományának alakulása. A Bloomberg hírügynökség által figyelemmel követett legfontosabb alapok aranykészletei éppen legutóbb emelkedtek új történelmi rekordra. Ennek háttérben az Iránnal kapcsolatosan ismét fokozódó geopolitikai feszültségek és a monetáris élénkítésre vonatkozó folyamatos várakozások is állhatnak, amelyek hatására az olajár is jelentősen drágult az utóbbi hetekben.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Az arany árfolyama azon belül, hogy egy szűk ösvényen járva középtávon leginkább oldalirányba fejlődik, továbbra is tartja a rövidtávon felvett enyhén emelkedő trendjét. A legfontosabb leküzdendő ellenállás marad az 1.635 dolláros árszínvonal, amihez persze alapvető az 1.610 dollár feletti tartomány stabil birtoklása. Ez alatt egy veszélyzóna kezdődik, ami a kurzus beszakadásával fenyeget 1.586, 1.574, sőt akár 1.549 dollárig is. Felette azonban maradnak a biztató próbálkozások, amelyeket ha siker koronázna, akkor gyorsan 1.660 dollár fölé szökhetnének fel a jegyzések. Itt egy új időszámítás kezdődne, miután ezzel az ebben a magasságban tetőző átfogóan csökkenő trend megtörne.
Az ezüst árfolyamában is megfigyelhető egy biztató bázisépítés a szürke görbével jelölt 50-napos mozgóátlag magasságában. A kritikus küszöb és egyben áttörendő ellenállás 28 dollár környékén húzódik. Ezt pedzegeti immár hetek óta kurzus, de egyelőre nem bír még vele. Mindazonáltal a grafikonon rövidtávon kirajzolódó háromszögalakzat a feloldás határán van, amelyből az aktuálisan érvényesülő emelkedő momentum okán inkább a felfelé irány lehet most valószínűbb.
