Miért éppen Olaszország, miért nem Belgium?
Új fejezet kezdődött azzal, hogy a célkeresztben feltűnt Olaszország, az euróövezet harmadik számú gazdasági hatalma. Újabban a piac durván megtámadta az olasz államadósságot, hozamát a kezelhetőség határának tartott 7 százalék fölé hajtva. Ám itt meg is torpant a roham. Belgium viszont kis ország nagy adóssággal, mégsem támadta a piac - eddig. Tévedés azt hinni, hogy a piacot csupán a méret visszarettenti.
A nemzetközi tőkepiac ereje már sokkal nagyobb, mint bármely ország kormányzatának pénzügyi hatóereje. A világ teljes tőkepiaci tőkeértéke több mint 210 billió dollár az 1990-es 42 billió dollár helyett. Ebben különbözik korunk a korábbi évtizedektől, amikor a bajba került adós országok gondját még barátságos könyvtárszobákban kezelte a hitelező kormányok Párizsi Klubja, illetve a megánhitelezők szintén rég elfeledett, szivarfüstös Londoni Klubja. Ma az adós kormányoknak nem párszáz bankvezérrel, hanem sokszáz millió nagy- és kisbefektetővel kellene tárgyalniuk világszerte, ami képtelenség, így a piaci irányzat lett sorsdöntő.
Első pillantásra az olasz és a belga adósság aránya nem sokban különbözik. Olaszországban az euróövezet megalakulása, 1999 óta sosem volt a kormányzati adósság a hazai össztermék (GDP) száz százaléka alatt, az alapszabályszerű legföljebb 60 százalék helyett. 2008-ra sikerült 105,8 százalékra szorítani, de idén és jövőre 120,5 százalék várható az Európai Bizottság előrejelzése szerint.
Belgiumban is 111,2 százalékos volt a kormányzati adósság átlagosan a 2000-es években 2007-ig, azonban az arányt 2008-ra sikerült 89,3 százalékra csökkenteni. A válság nyomán idén 97,2 százalékosnak, 2013-ra 100,3 százalékosnak ígérkezik az arány. Ebben a tekintetben azonban Belgium "nagyobb" ország, mint Olaszország. Belgiumban az egy főre jutó GDP 2002-ben 26 ezer euró volt, tavaly 32.600 euró, ám Olaszországban 22.800 euróról csak 25.700 euróra nőtt, vagyis a belga előny 1,14-szeresről 1,27-szeresre gyarapodott az Eurostat szerint.
A kormányzati adósságot azonban nem a GDP-ből törlesztik, hanem az államháztartási bevételekből, amelyek közül messze a legnagyobb a központi költségvetésé. Másfelől a kormányzati adósság egy ország teljes adósságának csak egy része, és a piaci szereplők az egészet figyelik.
Ami a költségvetést illeti, Belgiumban az adók és más közületi bevételek a GDP 49 százalékát, Olaszországban csak a 46,7 százalékát tették ki tavaly. A belga államháztartás adósságfedezet-szerző képessége tehát erősebb. Megdőlni látszik a korábbi tantétel, hogy ha a közadósság hitelezőinek többsége belföldi, az védelmet nyújt. Ez az arány Olaszországban 57,3 százalékos, Belgiumban 43 százalékos a központi bankok adatai szerint.
Ennek mind kisebb a jelentősége, ha egy országnak nincs önálló központi bankja és saját valutája. Annak van inkább jelentősége, hogy a pénzügyi szervezetek által a belga adósoknak - közületi és magánadósoknak - összesen adott hitelekből a közületi adósság aránya nem egészen 60 százalékos, Olaszországban viszont majdnem 80 százalékos: vagyis Olaszországban a közületi szektor tartósan elszívja a tőkét a magánszektor elől. Ez árt a gazdasági növekedésnek, következésképp az adószedésnek. Ez már átvezet a hitel és a gazdaság átfogóbb szemléletéhez.
Még néhány adat: olasz működőtőke másfélszer annyi van külföldön, mint külföldi Olaszországban, Belgiumban viszont 1,2-szer több a külföldi működőtőke, mint a belga tőke külföldön, de mindkettőből többje van Belgiumnak, mint Olaszországnak. A megtérülés különbségei miatt az olasz nemzeti jövedelem (GNI: GDP plusz-mínusz külföldről vagy külföldre származó nettó kamat- és osztalékjövedelem) mégis kisebb a GDP-nél, Belgiumban pedig nagyobb. Vagyis Olaszországból hagyományosan kifelé tart a tőke - mindjárt a beruházások, majd a tőkejövedelmek szintjén is -, Belgiumba viszont befelé.
A belga pénzügyi szolgáltatások világméretű terjeszkedésének következtében Belgium nemzetközi befektetési mérlege - működőtőke, portfólió-befektetések, tartalékok - 2007-ben 97 milliárd euróval, tavaly 275 milliárd euróval többletben volt, ellenben az olasz mérleg 2007-ben 381 milliárd euróval, tavaly 372,5 milliárd euróval deficites. A még szélesebb fizetési mérleg hiánya Olaszországban krónikusan a GDP 3 százaléka körül van, Belgiumban ellenben rendszeresen több mint 2 százalékos a többlete. Az sem lényegtelen, hogy Belgiumban a kormányzati adósságból az éven belüli lejáratok aránya 15 százalékos, Olaszországban közel 18 százalékos, és Belgiumban a közadósság több mint 10 százaléka bankkölcsön, Olaszországban csak a 7,8 százaléka, vagyis a belga kormánynak több tárgyalóképes partnere van, mint az arctalan tőkepiacra jobban ráutalt olasz kormánynak.
Mindent egybevetve: az olasz államadósság könnyebb prédának tűnik, mint a belga. Ezt tükrözi Belgium Olaszországénál jobb osztályzata is a nemzetközi hitelminősítőknél. Csakhogy az Olaszország elleni támadásnak mégis határt szabhat, hogy az olasz adósság akkora, amekkorát az euróövezeti mentőalap egyelőre nem tud fedezni. Vagyis az 1,843 billió eurós olasz adósság túlzott piaci leértékelésén mindenki csak veszítene. Ezért mégsem lehetetlen, hogy Belgium - összes előnye dacára - sorra kerülhet, hiszen kormányzata csak 340,7 milliárd euróval tartozik a világnak, körülbelül annyival, mint a görög kormány. Ezen még lehet pénzt keresni. (MTI)
