Mindennél rosszabb a bizonytalanság
Bizonytalan makrogazdasági környezet, kiszámíthatatlanul ingadozó, de trendjében gyengülő forintárfolyam, emelkedő kamatlábak, még tovább szűkülő hitelforrások – csak néhány olyan tényező, amelyekkel a cégek vezetőinek számolniuk kell, amikor a 2012-es évet tervezik. Ahogy Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi igazgatója fogalmaz: „2012 már az az időszak, amikor nemhogy hónapról hónapra, hanem már hétről hétre változik a gazdasági, jogszabályi, minősítési, makrókörnyezet, amihez a cégeknek igazodniuk kell(ene).” Ráadásul ez csak tetézi azt a mikroszinten már tavaly is észlelhető problémát, nevezetesen, hogy a 2008-as válság kitörése óta eltelt idő túl rövid volt ahhoz, hogy a cégek újra profitot halmozzanak fel, amelynek a birtokában pedig magabiztosabban nézhetnének szembe az újabb válsággal, amelynek az esélye nem kicsi. Ilyen körülmények között azt tanácsolják a cégeknek, hogy nyúljanak vissza a 2008-2009-ben folytatott szigorúbb kockázat- és követeléskezeléshez. Ugyanis kritikus időszak jön, olyan, amikor nem elég évente vagy félévente véleményt mondani a partnerekről. Kárpáti Gábor a Coface Hungary ügyvezetője szerint például tompíthatják a kockázatokat, ha 30 napos fizetési késedelem után a szigorú(bb) követeléskezelést választják, akár harmadik fél bevonásával. Érdemes folyamatosan monitorozni az üzleti partnereket – ennek egyik eszköze lehet a naprakész változások nyomon követése, amit például a Coface is kínál. Fontos áldozni a követelésbiztosításra is – ebben is partner egyebek között a Coface, amely rugalmas konstrukciókat és fedezetet kínál a hozzá forduló partnereinek. Bagyura felhívja a cégvezetők figyelmét arra is, hogy nem csak a partnereket kell folyamatosan monitorozni, a saját vállalkozást is annak a tudatában és úgy kell működtetni, hogy mások is ezt teszik. „Növelni kell a transzparenciát, folyamatosan fontos megfelelő, korrekt adatokat szolgáltatni, ez az egyedüli út a kedvező megítélés megőrzéséhez” – állítja a kereskedelmi igazgató.
S hogy miért is várható a bizonytalan helyzet még bizonytalanabbá válása Magyarországon? Nos, ennek egyik oka a nemzetközi környezetben keresendő, de – sajnos – vannak „hungaricumok is” – derül ki Kárpáti Gábor szavaiból. Hónapról hónapra romlanak a növekedési kilátások a világban, ezen belül is a minket a legközvetlenebbül befolyásoló Európában, az Európai Unióban. Ez is bizonytalanságot szül, amit a magyarországi várakozások esetében tovább fokoz az újabb EU-IMF hitelprogram bizonytalan jövője. Nagyban befolyásolja majd a magyar megítélést, hogy sikerül-e végül pozitív fordulatot elérni, folytatni a tárgyalásokat és azokat sikerre vinni – véli Kárpáti. A piacok, a befektetők emellett árgus szemekkel figyelik, mit lépnek a minősítők. Tavaly év vége tájt ketten már bóvli kategóriába vetették vissza a magyar besorolást. Várható, hogy januárban a Coface is górcső alá vonja a magyarországi fizetőképességet amikor globálisan is áttekinti a hónap közepén a besorolásokat.
Mindesetre egy-egy ilyen leminősítés hosszabb távon is hat, egyebek között azáltal, hogy a bóvli kategóriába sorolás maga után vonja a befektetői bizalom további romlását, ami gyengíti a forint árfolyamát. Pedig éppen ez az, ami a legtöbbet árt a gazdaságnak: tavaly például a legrosszabb, ami érhette a forintot a gyengülése mellett a nagyfokú árfolyam-ingadozás. Ez is növeli a cégek bizonytalanságát. A kilátásban lévő további leminősítések tovább gyengíthetik a forintot, s növelik a hektikus mozgásokat, ami negatívan befolyásolja a cégek fizetésképtelenségét, s végső soron – a gazdaság további lassulása mellett – bajba sodorhatja még azokat a cégeket is, amelyeknek eddig sikerült kitartaniuk.
A forint gyengülése a miatt is „drámai” a cégek számára, mert vállalati szinten is jelentős a devizaadósság, aminek a törlesztése egyre drágábbá válik. Ez egyben mind több pénzt von ki az adósságszolgáltatásra szánt forrásokból. Mindezt olyan körülmények között, amikor nőnek a cégek terhei (általános forgalmi adó, járulékok, egyéb adók emelése, stb.), ami nehezíti a felszínen maradásukat. Ilyen körülmények között sok múlik a banki finanszírozási lehetőségeken, amelyek azonban alaposan beszűkültek, főként a közepes minősítésű cégek és az annál is rosszabb helyzetben lévők esetében. Pedig a vállalatok számára létkérdés a fogóeszköz- vagy a beruházási hitelhez jutás, aminek a hiánya makroszinten a beruházások további visszaesését vetíti előre. Ám – s ez is nehezíti a helyzetet – az egyre emelkedő kamatok miatt még a hitelképes cégeknek is nagyon meg kell fontolniuk, hogy merjenek-e felvállalni kölcsönt. Nem véletlen, hogy Kárpáti szerint a tavalyi év után az idén tovább csökkenhet a hitelek iránti igény a cégek körében.
Mikroszinten is szaporodnak a helyzet romlásának irányába mutató jelenségek. Például egyértelműen látszik a cégbejegyzések számának az alakulásából, hogy a vállalkozók nem látnak üzleti lehetőségeket a jelen környezetben. Az új cégek bejegyzési adatai azt mutatják, hogy csökkent a vállalkozási kedv.
Mindebből következik a cégek helyzetének a romlása, s ezzel együtt a minősítésüké is. Bagyura úgy látja, hogy míg 2011-ben – alapvetően a 2010-es beszámolók viszonylagos javulása miatt még enyhén javult a cégek megítélése, 2012-ben azonban már újra indul a lejtmenet. Minden arra mutat – beleértve a tavalyi beszámolókat és trendeket is –, hogy az ország-leminősítésekkel együtt, részben azok hatására is a cégek egyedi minősítése is romlani fog.
Ugyan még nem állnak rendelkezésre komplett 2011-es adatok, de az látszik, hogy tavaly folytatódott a fizetésképtelenségi eljárások növekedésének a tendenciája, miközben már a bázis is magas, azaz, még egy kisebb dinamikájú növekedés is nagy abszolút számot jelent – hívja fel a figyelmet Bagyura. A kevésbé veszélyesnek mondható csődök és végelszámolások száma sem úgy alakul, ahogy az a gazdaság egésze számára ideális(abb) lenne. Emellett a tavalyi év jellegzetessége, a kényszer-végelszámolások számának a növekedése – bár pozitív hozadékai vannak – nem megfelelő ütemű ahhoz, hogy meghozza a várt tisztulást a gazdaságban. Mindezt tetézte-tetézi, hogy a többszöri csődtörvény-módosítások utáni kezdeti lelkesedés is alábbhagyott: sem a bajba kerületek, sem a hitelezők nem tekintik olyan lehetőségnek, mint amilyennek kellene, s továbbra is egy méltatlanul elhanyagolt eljárási forma maradt. Mindezek fényében nem meglepő, hogy folyamatosan magas a klasszikus felszámolások növekedése.
Mindennek fényében 2012-ben Kárpáti azzal számol, hogy tovább nő a fizetésképtelenségi eljárások száma Magyarországon, akár drasztikusan is. Vannak olyan ágazatok – például az építőipar vagy a kiskereskedelem –, amelyeken már a tavalyi dekonjunktúra is komoly sebeket ütött, ezekben az idei évben ijesztő folyamatok erősödhetnek fel. Ugyanakkor némi bizakodásra adhatnak okot a gépiparban és az autóiparban, illetve az ezeket támogató szektorokban tapasztalható, és várható folyamatok. Az említett ágazatokban visszaesés nem várható, legfeljebb a dinamika fékeződése, részben köszönhetően a Mercedes kecskeméti termelése beindulásának is. Bizonytalan a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, - feldolgozás idei éve – véli az ügyvezető, aki ezt azzal indokolja, hogy a belső kereslet e szektorok termékei iránt ugyan várhatóan nem nő, ám a magyar cégek helyzetét javítani tudná, ha a jelenleginél jobb pozíciókat tudnának az ágazat szereplői kialkudni a kereskedőkkel szemben. Ám azt sem szabad a kilátások latolgatása során elfeledni, hogy egy sor alágazat már eleve a tönk szélére sodródott, s még a nagyobbaknál is súlyos gondok merültek fel.
