Nem Görögországé a legsúlyosabb recesszió - HÁTTÉR
"Várakozásaink szerint 2013-ban már a hatodik egymást követő évben leszünk recesszióban - nyilatkozta Notisz Mitarakisz görög politikus. - Nem hiszem, hogy lenne rá történelmi példa, hogy egy ország hat évet töltött recesszióban".
Közgazdászok által a legszélesebb körben elfogadott definíció szerint a recesszió nem más, mint a bruttó hazai termék, a GDP csökkenése két egymást követő negyedév során.
Görögország gazdasági teljesítménye 2008 utolsó negyedévében mutatott először csökkenést, és az ország néhány, gyenge növekedést mutató időszaktól eltekintve azóta is recesszióban van. Írország azonban már 2006-ban recesszióba lépett, és azóta több negatív növekedésű negyedévet szenvedett el, mint a görögök.
Az 1930-as évek nagy válsága - amelyhez a legtöbb közgazdász a jelenlegi válságot is hasonlítja - négy éven át tartó recessziót hozott az Egyesült Államokban, de szakértők szerint az nem hasonlítható Görögország jelenlegi problémáihoz. A harmincas évek gazdasági csökkenése jóval meghaladta a jelenlegit, ráadásul az előbbi kettős recesszió volt: az időleges fellendülés után 1937-38-ra ismét komoly visszaesés következett be .
Míg az Egyesült Államok GDP-je 29 százalékkal esett az említett időszakban, addig Görögországé 2008 óta "csak" 16 százalékos zsugorodást mutatott. A 2008-as események egyébként a legsúlyosabban Lettországot érintették, amely 24 százalékos GDP-csökkenést szenvedett el.
A szigorú takarékossági intézkedések életbe léptetésével azonban a görög recesszió a következő években tovább mélyülhet: a jelenlegi - sokak szerint fenntarthatatlan - folyamatok alapján a GDP-esés mértéke elérheti majd a 25-30 százalékot is. Ráadásul a magánszektor teljesítményének csökkenését illetően Görögország már "utolérte" a harmincas évek Amerikáját.
Az 1930-as évekénél is hosszabb volt az 1870-es évtized "hosszú válsága" az Egyesült Államokban, hivatalos becslések szerint a recesszió 1873 és 1879 között 65 hónapon keresztül tartott. Ezen visszaesés azonban az elmúlt évek kutatásai szerint korántsem volt olyan jelentős mértékű, mint a későbbi válságok.
Nem kell azonban évszázados távlatokban kutatni egy, a Görögországét meghaladó súlyosságú válság felleléséhez. Tádzsikisztán 1989 után kilenc éven át volt recesszióban a Világbank adatai szerint. Az ezen időszak során polgárháború és humanitárius válság által is sújtott közép-ázsiai ország gazdaságát a Szovjetunió felbomlása döntötte romba: a Moszkvától jelentős mértékben függő tádzsik gazdaság becslések szerint a függetlenség kikiáltását követően a felére zsugorodott. A tádzsikisztáni adatok ugyanakkor korántsem megbízhatóak - már csak azért sem, mert az ország gazdasági tevékenységének fele a feketepiacon bonyolódik.
Ennél is hosszabb, 17 éves recessziót szenvedett el Libéria 1980 és 1997 között. Az afrikai ország gazdasági gondjainak oka szakértők szerint egyrészt a korrupció és a túlzott katonai költekezés, másrészt pedig az acélipar világszintű visszaesése volt, amely érzékenyen érintette a döntően vasércet exportáló Libériát.
Az ipari forradalmat és a globalizációt megelőző korokban a "modern" válságokénál jóval komolyabb társadalmi-gazdasági következményekkel járt egy-egy recesszió, mivel azokból sokkal nehezebb volt kilábalni, ráadásul számos esetben több millió halálos áldozatot követelő katasztrófákhoz vezettek.
Az 1840-es évek ír éhínségének egyes hatásai szakértők szerint még ma is érezhetők, míg az 1340-es évek "fekete halálként" ismert bubópestis-járványa a világ lakosságának harmadát pusztította el.
Számos közgazdász szerint egyébként nem csak a GDP csökkenése, hanem a teljes foglalkoztatottságtól és a stabil növekedéstől való tartós eltérés is recessziónak minősül. Egy "tipikus" fejlett gazdaságnak éves szinten 1,8-1,9 százalékos növekedést kell mutatnia - ezért azután például a mindössze 1 százalékos növekedés, ha ez hosszabb időn át fennáll, e nézet hívei szerint már recessziónak számít. Ezen felfogás szerint Nagy-Britannia 1921-től egészen a második világháborúig recesszióban volt, míg az 1990-es években Svájc is komoly növekedési gondokkal küzdött. E szempontból az eurózóna leggyengébb láncszeme Olaszország és Spanyolország, ahol a produktivitás növekedése több mint egy évtizede leállt. (MTI)
