A spekulációtól a stratégiáig: kriptovaluták a hosszú távú befektetési portfólióban
Ha azonban egy eszköz elég sokáig fennmarad a piacon, akkor azt egyre inkább komolyan kell venni. Azok a kriptovaluták, amelyek több ciklust is átvészeltek (mint például a Bitcoin és az Ethereum), rendelkeztek valami olyasmivel, ami a korábbi ciklusokban hiányzott: lett visszakereshető történetük. Ugyanilyen fontos tényező, hogy később az intézményi befektetők is érdeklődni kezdtek az eszközosztály iránt. Miután az Egyesült Államokban engedélyezték a spot Bitcoin ETF-eket, végre a hagyományosabb befektetők számára is lehetővé vált szabályozott kitettséget szerezni ezen a téren, és azóta jelentős intézményi tőke áramlott be a piacra.
Európában a MiCA, az unió kriptopiacokra vonatkozó rendeletének bevezetése olyan szabályozási keretet hozott létre, amely a kriptoeszköz-szolgáltatóktól ugyanazoknak az átláthatósági, letétkezelési és befektetővédelmi követelmények a teljesítését várja el, mint a hagyományos pénzügyi intézményektől. A jogi szürke zónában működő, szabályozatlan szolgáltatóknak leáldozott.
A spekulánsoktól a hosszú távú befektetőkig
A kriptovaluta-befektetőről kialakult népszerű kép – fiatal, rendkívül kockázatvállaló, és óránként az árfolyamokat ellenőrzi – egyre kevésbé felel meg a valóságnak. A Lightyear által végzett európai felmérésből kiderült, hogy a kriptovalutával rendelkező ügyfelek többsége részvényeket, ETF-eket és kötvényeket is tart. Ők tehát olyan diverzifikált befektetők, akik a kriptovalutát egy szélesebb portfólió egyik elemeként képzelik el, és a felük öt évig vagy annál hosszabb ideig tervezi tartani a kriptovalutát.
Ugyanez látszik a szélesebb körű piackutatásokból is. Egy Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban végzett felmérésből kiderült, hogy Európa legnagyobb gazdaságainak minden negyedik befektetője rendelkezik jelenleg kriptovalutával.1 Egy másik, intézményi befektetőkre irányuló kutatás szerint a portfóliódiverzifikáció már fontosabb a rövid távú hozamlehetőségnél, és az előbbi számít a digitális eszközökbe történő befektetés elsődleges okának – a válaszadók 57%-a2 nyilatkozott így. A spekulatív kereskedők ugyan nem tűntek el, de melléjük csatlakoztak – sőt, nagyobb számban jelentek meg – a hosszabb távra befektetők.
Míg a lakossági érdeklődés ciklikus jellegű volt, intézményi szinten is jelentős fejlemények történtek. A háttérben csendben épül ki az az infrastruktúra, amely összeköti a főbb pénzügyi szereplőket a kriptopiacokkal.
Kiegyensúlyozott és megalapozott döntések a kriptovalutákról
Egyre több érv hozható fel amellett, hogy a kriptovaluták hosszú távú diverzifikációs eszközként használhatók. A befektetők számára azonban nem a bizonytalanság, hanem a tájékozódás jelenti a kihívást. A kriptopiac továbbra is az egyik legzajosabb befektetési környezet, ahol több ezer token verseng a figyelemért, és naponta indulnak új projektek.
Az első lépés a kör szűkítése. A több ezer kriptovaluta közül csak egészen kevés rendelkezik érdemi múltbeli teljesítménnyel, jelentős likviditással és olyan intézményi háttérrel, amely csökkenti a projekt megszűnésének kockázatát. A több mint 15 éve működő, előre meghatározott kínálati korláttal rendelkező Bitcoin és egy hat hónapja elindított token közötti különbség megértése az első és legfontosabb szűrő, amelyet a befektetők alkalmazhatnak.
A második szempont a pozícióméret. Azoknak a többsége, akik szerint egy kiegyensúlyozott portfólióban megvan a helye kriptovalutáknak, eleinte konzervatív hozzáállást javasol: egy 1-5%-os allokáció jelentős kitettséget biztosít anélkül, hogy lényeges kockázatot jelentene a teljes portfólióra nézve.
A harmadik szempont a költség. Sok platform felszámol egy előre meghirdetett díjat, majd szép csendben további költségeket épít be a spread, azaz a feltüntetett és a ténylegesen fizetendő ár közötti különbség révén. Elengedhetetlen, hogy a befektető legyen tisztában az összes költséggel, és ne csupán a meghirdetett díjat nézze.
A szabályozás is jelentős szűrővé vált Európában. A MiCA egyértelműen elkülöníti a szabályozott és a nem szabályozott szolgáltatókat, és konkrét követelményeket fogalmaz meg a letétkezelés, az átláthatóság és a befektetővédelem terén. Mivel évekig az volt az általános vélekedés, hogy a kriptovaluták kevéssé szabályozottak, ezért nem lehet őket komolyan venni, ez a keretrendszer már önmagában is jelzi, hogy az eszközosztály végre megfelelő mértékű érettséget ért el.
A hagyományos és az új pénzügyi világ összefonódik
2017-ben a befektetők tulajdonképpen még nem tudták, hogy a kriptovaluták valódiak-e. 2021-ben pedig azt nem tudták, hogy buborék képződik-e belőlük. 2026-ban már nem ezekkel foglalkoznak.
Sokkal érdekesebb az, hogyan születnek az egyéni befektetési döntések, és mit árulnak el ezek a pénzügyek jövőjéről. A kriptovaluták történetének nagy részében a vételi döntéseket a spekuláció vezérelte: melyik token fog emelkedni, melyik narratívát fogja követni a piac. A befektetők inkább a hangulatot próbálhatták meg felmérni, nem az értéket elemezték.
Ezek mellett most egy másik megközelítés is megjelent. Ez ugyanazokon a kérdéseken alapul, amelyeket egy komoly befektető bármely eszközosztály esetében feltenne. Valódi diverzifikációt jelent? Átlátható költséget fizetek? Szabályozott szolgáltatónál tartják?
A régi és az új pénzügyi világ nem csupán az egyéni portfóliók szintjén közeledik egymáshoz. A kereskedés a nap 24 órájában zajlik, a likviditás a digitális valuták és a tokenizált instrumentumok révén kezd túllépni a banki zárási időkön, a tokenizáción keresztül történő töredékesítés pedig kezdi átalakítani a hagyományos eszközök tulajdonlását és kereskedését.
A lakossági befektetők és az intézmények egyaránt meg vannak győződve arról, hogy a kriptovaluták már nem csupán mellékes eszközosztálynak számítanak. Ez az egybehangzó vélekedés pedig minden árfolyammozgásnál jobban utal arra, hogy a spekulációtól a stratégia felé történő elmozdulás tartós lesz.
