Óvatos optimizmus a magyar vállalatvezetők körében
Optimista hangulat jellemzi a hazai vezérigazgatókat: a világgazdasági és a hazai gazdasági kilátások jelentősebb javulását prognosztizálják az előző évhez képest. Saját cégük bevételnövekedésében 72 százalékuk bízik a következő 12 hónapban, három éves távlatban pedig még pozitívabb képet festettek (85% bizakodó). A felmérésben résztvevők közel fele már létszámbővítésen gondolkodik (45%). A PwC globális csapata által megkérdezett 1344 cégvezető válaszai összecsengnek a magyar eredményekkel: 85 százalékuk bizakodó a saját cége növekedésével kapcsolatban a következő egy évben, három éves távlatban ez a szám 92 százalék, munkaerő-felvételt 50 százalékuk tervez.
A célpiacokat nézve a német export jelentősége megőrizte a tavalyi értéket (továbbra is 25% azon hazai cégvezetők aránya, akik látnak benne növekedési lehetőséget), ugyanakkor a legtöbb esetben a közvetlen szomszédos országok megduplázták jelentőségüket az itthoni vezetők növekedési kilátásaiban.
Mégis mi táplálja az optimizmust?
„Az interjúk során megkérdeztük a vezérigazgatóktól, hogy mi javította a versenyképességüket az elmúlt időszakban. Új piaci lehetőségekről, az ügyfélkapcsolatok fejlesztéséről, termék- illetve szolgáltatás-innovációról számoltak be, olyan tényezőkről, melyeket saját erőfeszítéseiknek köszönhetnek. Mindebből azt a következtetést vontuk le, hogy az általános optimizmus nem abból fakad, hogy a vezetőket aggasztó gazdaságpolitikai tényezők elhárultak volna, hanem sokkal inkább az ügyfelek, illetve a piacok felé fordulás és az önbizalom táplálja” – mondta Nick Kós, a PwC Magyarország vezérigazgatója.
Visszafogott strukturális átalakítások
A hazai cégek döntő többsége belekezdett valamilyen kisebb-nagyobb strukturális átalakításba az elmúlt egy év során. A vállalatvezetők közel háromnegyede valósított meg költségcsökkentő kezdeményezést, míg a cégek harmadánál történt jelentős IT-változás a felmérést megelőző 12 hónapban. Mind a kiszervezési, mind a beszervezési tevékenység súlya csökkent az elmúlt két év során, a vezetők úgy tűnik, újragondolják ezen átalakítások hatékonyságát. Új stratégiai szövetség létrehozásában azonban többen gondolkodnak, mint egy évvel korábban.
„A kutatási eredmények is megerősítik, hogy Magyarországon még van lehetőség különböző területeken működő szolgáltató központok, úgynevezett SSC-k (Shared Services Center) és a BSO-k (Business Services Outsourcing) bővülésére. Ezeknél a vállalatoknál az állami támogatás már rövid időn belül megtérülhet, és az ilyen profilú cégek olyan fehérgalléros, képzett munkaerőt tudnak alkalmazni, melynek itthon tartása elemi érdeke Magyarországnak. A strukturális átalakulásnak persze több mozgatórugója is van, nem csak hazánkban, a világ minden országában. A folyamatos költségcsökkentési kényszer, a technológiai fejlődés illetve az automatizálásban rejlő lehetőségek is ebbe az irányba mutatnak, nem beszélve az energiahordozók területén tapasztalható változásokról, és az általános világgazdasági erőegyensúly eltolódásról” – tette hozzá Dr. Futó Péter, az MGYOSZ elnöke.
Többen terveznek létszámbővítést
Az elmúlt évekhez képest jelentős mértékben nőtt és relatív többségbe került azon vállalatvezetők aránya, akik cégük hazai létszámával kapcsolatban növekedésre számítanak. Mindössze a megkérdezettek tizede jósolt visszaesést, szemben a létszámát növelni tervező 45 százalékkal. A folyamat azonban tartogat nehézségeket is a cégek első emberei szerint: míg két éve a magas vezetői potenciállal rendelkező középvezetők kiválasztása okozta a legnagyobb gondot, mára a szakképzett munkaerő felkutatása jelenti az elsődleges kihívást. A válaszadók 59 százaléka tart attól, hogy a fiatal tehetségek elhagyják az országot, és 45 százalékuk választotta a mindenkori kormány legfontosabb feladatai közé a képzett munkaerő létrehozását és támogatását.
Mitől tartanak leginkább a vezetők?
A vállalatok növekedési kilátásaira potenciálisan kockázatot jelentő gazdasági és politikai tényezők közül mind a globális, mind a hazai cégvezetőket leginkább az adóterhek növekedése, a túlszabályozottság és az államháztartási hiány aggasztja. A vezetők válaszaiból az is kitűnik, hogy ma Magyarországon a helyi, iparág-specifikus adónemektől, és a bizonytalan gazdasági növekedéstől tartanak a vezetők. Ahogyan világszerte, úgy itthon is megfogalmazódott az igény az adórendszerek versenyképességének és hatékonyságának javítására.
A szabályozói környezettel kapcsolatos elvárások terén a vezérigazgatók fő prioritásként határozták meg, hogy a kormány fektessen nagyobb hangsúlyt a meglévő szabályok átlátható és következetes végrehajtására. A szabályoktól azt várják, hogy legyenek egyértelműek és hosszú távra szóljanak.
„Az adóterhek növekedése már évek óta vezeti a „kockázati toplistát” a vezérigazgatók körében. Elérkezettnek lájuk az időt, hogy az adózásra ne mint istenadta rosszra, hanem mint erőforrásra tekintsenek a cégvezetők” - mondta Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország adó- és jogi tanácsadási szolgáltatások vezető partnere.
Milyen globális trendek alakíthatják az üzleti világot az első számú döntéshozók szerint?
A megkérdezett vezetők szerint a világgazdasági és társadalmi környezetet leginkább befolyásoló három fő globális trend a gyors technológiai fejlődés, a demográfiai változások és a gazdasági erőviszonyok átrendeződése lehetnek. „Ezek a trendek a magyar vállalatokra is hatással lesznek, sőt már vannak is. Számtalan innovációs és növekedési lehetőséget tartogatnak, sikeres kihasználásukhoz a hazai vállalatoknak alapjaiban kell átértékelniük az eddigi működésüket. A siker kulcsa abban rejlik, hogy fel tudnak-e készülni ezekre, és hogy a saját javukra tudják-e majd fordítani” – hangsúlyozta Nick Kós.
A hazai vállalatvezetők közel kétharmada érzi a technológia fejlődését vállalata szempontjából relevánsnak. A legmarkánsabb változásokat ezen a téren a digitális gazdaság, a közösségi média, a mobileszközök és a big data technológiák hozták. A globális erőviszonyok átalakulása, valamint a demográfiai változások minden második céget érintettek Magyarországon.
Felelősségvállalás – imázsnövelés vagy értékteremtés?
A vállalati felelősségvállalás az utóbbi években sok tartalmi változást élt meg, kérdés, hogy egyes vállalatok mit értenek alatta, hogyan kezelik, és kiket tartanak felelősségük alanyainak. Habár a megkérdezett vállalatok túlnyomó része rendelkezik valamilyen formában a fenntarthatósággal vagy társadalmi felelősségvállalással összefüggő programmal (81%), ez az elem még mindig nem meghatározó része a vállalatok hosszú távú üzleti stratégiájának és küldetésének. Strukturált CR-programok és középtávú víziók hazánkban leginkább azokra a vállalatokra jellemzők, amelyek vagy valamely környezetterhelő iparág szereplői, úgymint autó- és energiaipar, vagy olyan iparág tagjai, amelynek a CR specifikus sajátossága, mint például a telekommunikációs szektor. Ebbe a körbe lépett be a pénzügyi szolgáltatói terület néhány nagyobb vállalata az elmúlt pár évben, hiszen a gazdasági válság és az ezzel összefüggő bizalomhiány kialakulása leginkább ebben a szektorban lévő vállalatoknak okozott kellemetlenséget.
„A felmérés előnyös következtetése, hogy az érintetti csoportok közül az ügyfelek élvezik a legfontosabb helyet a vállalatvezetők szemében. Elgondolkodtató azonban, hogy a kormány és a szabályozó hatóságok nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a munkavállalók, a következő generáció és a beszállítók. Nagyon előremutatónak minősíthető az, hogy a vezetők kiemelten fontosnak tartják a sikeresség szempontjából az etikus magatartás előmozdítását és az ellátási lánc integritását. Erősítést, támogatást igényel az adózáshoz való vezetői hozzáállás. Összességében pozitív vezetői attitűdöket mutat a felmérés, erre a jövőben komolyan lehet támaszkodni” – hangzottak el Szabó György, a MOSZ elnökének észrevételei.
A cél: megtalálni az egyensúlyt
Nick Kós szerint az üzleti életet meghatározó globális trendek nehéz feladat elé állítják a mai vállalatvezetőket. „A vezérigazgatóknak meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hiszen miközben innovatívan nyitnak a változások felé, nem szabad elveszíteniük meglévő értékeiket. Az új kulcs tehát egy hibrid megközelítés: olyan vezetési stílus kialakítása, ami képes a régi értékek megtartása és az új trendek kihívásainak megválaszolása közti egyensúly megteremtésére, és így egy hosszú távon fenntartható vállalati működés létrehozására” – zárta gondolatait a PwC Magyarország vezérigazgatója.
