Óvatosságra int a Deloitte az év végi kiigazítások kapcsán
Az adóhatóság évek óta különösen nagy figyelmet fordít a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árakkal, azaz a transzferárakkal összefüggő előírások betartatására, és a nyilvántartási kötelezettség ellenőrzésére - emlékeztet közleményében a nemzetközi tanácsadó cég. A kapcsolt vállalkozásoknak úgy kell adóbevallásukat elkészíteni, hogy az piaci árakat tükrözzön a csoporton belüli ügyletek tekintetében. Ha ez nem felel meg a tényeknek, akkor kötelességük kiigazítást csinálni, ha nem akarják magukat kitenni egy későbbi adóhatósági megállapításnak. A kiigazítást a vállalatok megtehetik társasági adóbevallásukban is, ami nem jár pénzmozgással, de jellemzően pénzügyileg is rendezik egymás között a felek. A naptári éves adózók a kiigazítás pénzügyi rendezését jellemzően januárban és februárban végzik el.
Az adóhatóság formai és tartalmi szempontokat egyaránt vizsgál - hívja fel a figyelmet a tanácsadó cég, hozzátéve: a kiigazítás elmulasztása, de az érintett ügyletek bármely elemének adózási szempontból nem megfelelő kezelése is több százmilliós adóhiányhoz vagy jelentős mulasztási bírsághoz vezethet. A Deloitte az elmúlt időszakban több esetben találkozott év végi kiigazításokkal kapcsolatos adóhatósági megállapítással - jelzi a közleményben Veszprémi István, a cég adópartnere. A szakértő szerint ezen a területen nőtt a hatósági aktivitás, és a vizsgálatok során a felkészületlen cégek már a legalapvetőbb formai hibákon is elbukhatnak.
A tanácsadó cég tapasztalatai szerint a magyar adóhatóság - a nemzetközi gyakorlattal összhangban - nagyobb eséllyel veti alá részletes transzferár-vizsgálatnak azokat a vállalkozásokat, amelyek az év végén jelentős összegű kiigazítást hajtanak végre.
Veszprémi István szerint nincs olyan, minden problémát kezelő megoldás, ami minden cégre egységesen alkalmazható lenne, mert a helyzetet általában bonyolítja, hogy az árak utólagos módosítása nemcsak a társasági adó, hanem az áfa, a helyi adók szintjén, és a vámokat érintően is következményeket vonhat maga után, de a kiigazítás számviteli elszámolása is számos kérdést felvet. Megjegyezte: az év végi kiigazítás sok országban nem preferált eljárás, bármilyen módon is rendezik a felek.
Veszprémi István kiemelte: kifejezetten rossz gyakorlat, amikor a szolgáltatás igénybe vevője vagy a termék megvásárlója állítja ki a kiigazító számlát vagy bizonylatot. Ezek mögött az adóhatóság ugyanis nem fog találni valós teljesítést, ezért a számla tartalmát azonnal meg fogja kérdőjelezni.
Helytelen eljárás az is, amikor a bizonylatot külföldről állítják ki ugyan, de valamilyen profit-allokációra utaló jogcímet írnak rá. Ha esetleg utólag sem lehet részletes analitikával és dokumentációval bizonyítani a korábbi konkrét teljesítésekkel való közvetlen kapcsolatot, az adóhatóság ezt a módszert szintén jó eséllyel el fogja utasítani, mert a háttérben burkolt profit-átcsoportosításra következtet, amelyet nem lehet a vállalkozás érdekében felmerült költségnek tekinteni. Sokan megfeledkeznek arról is, hogy a külföldről érkező bizonylat miatt is szükség lehet például az áfabevallások önellenőrzésére.
A harmadik tipikus hiba, amikor például egy gyártással foglalkozó cégnek több ezer számlára kellene az év végén egyszerre, egyedi módosító számlákat kibocsátania utólag, és adott esetben önellenőrzéseket elvégeznie, de ezt a hatalmas adminisztrációs teher miatt nem teszi meg. Ennek a lépésnek az elmulasztása is jelentős kockázat a cégre nézve, és a már említett hibás gyakorlatokkal egyetemben nagyságrendi adóhiányhoz, valamint jelentős adóbírsághoz, késedelmi pótlékhoz és mulasztási bírságokhoz vezethet. (MTI)
