Pénzbőségből defláció?
Az elmúlt évek látványos pénznyomtatási hulláma után ma ott tartunk, hogy az infláció helyett még mindig inkább a defláció a nagyobb ellenség – állapította meg mai sajtótájékoztatóján Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. A defláció kifejezéssel ugyanakkor indokolt óvatosan bánni, hiszen ez egy ritka, de nagyon súlyos betegség: a fogyasztói árak általános és tartós csökkenését jelenti, ami általában jelentős gazdasági visszaeséssel párosul. Ehhez képest manapság gyakran találkozunk azzal, hogy már egy-két hónap negatív inflációs adata láttán is sokan deflációt emlegetnek, ami az esetek többségében indokolatlan.
Egy valódi deflációs spirál a világ jelenlegi eladósodott állapotában nagyon komoly fenyegetést jelentene, ugyanis még viszonylag alacsony kamatszint mellett is fenntarthatatlanná válnának a felértékelődő adósságállományok. A kiújuló válság kezelésében a jegybankok mozgástere is korlátozott lenne, hiszen az elmúlt években már ellőtték a puskaporuk nagyobb részét, ami az infláció felpörgetése terén csak korlátozott sikereket hozott. Emiatt érthető, hogy a kormányok és jegybankok minden eszközt igyekeznek bevetni a defláció megelőzése érdekében.
A világ inflációs térképe nagyon vegyes képet mutat, tartós árcsökkenésre csak elvétve akad példa. A fejlett világ nagyobb része esetében egyelőre inkább csak inflációs alullövésről beszélhetünk, mintsem valódi deflációs veszélyről – hangsúlyozta Forián-Szabó. Ráadásul sok országban ez nem csak a gyenge gazdasági teljesítmény számlájára írható, hanem pozitív tényezők is állhatnak a háttérben: a verseny erősödésének és a termelékenység javulásának is nagy szerepe van az alacsonyabb árdinamika kialakulásában. Ugyanakkor vannak olyan régiók, ahol az alacsony vagy negatív árindexek elhúzódó betegség tünetei lehetnek.
A deflációs veszély továbbra is Japánban tűnik a legkomolyabbnak, ahol 20 éves sikertelen küzdelem után éppen egy érdekes kitörési kísérlet zajlik a szemünk előtt. A monetáris politika a korábbi hibákból tanulva a közelmúltban agresszívabb üzemmódba kapcsolt, de az eredmények ma még kétségesek.
Európával kapcsolatban is sokszor merül fel a defláció kockázata, miután az öreg kontinens „perifériáján” több országban negatív inflációs rátákat láthatunk, ami néhol még gazdasági visszaeséssel is párosul. Európa egésze ugyanakkor csak részben emlékeztet a deflációba süllyedő Japán 20 évvel ezelőtti állapotára. Igaz ugyan, hogy Európában is magasak az átlagos adósságszintek, az infláció a veszélyes szint közelébe esett, a demográfiai kilátások és a növekedési potenciál gyenge, ugyanakkor a bankszektor egészségesebb, a monetáris politika minden kritika ellenére jobban reagál, a részvény és ingatlanpiacokon pedig nem alakult ki olyan lufi, mint egykor a szigetországban.
A közös európai deviza ugyanakkor megnehezíti a kiigazításra szoruló államok életét, hiszen úgy kell javítaniuk a versenyképességükön, hogy egy viszonylag erős devizához vannak láncolva. Nem véletlen, hogy az elmúlt 50 év klasszikus deflációs helyzetei Japán kivételével szinte mindenütt rögzített árfolyam mellett következtek be. Ilyen helyzetben ugyanis csak a nominális bérek és velük az árak csökkentésével lehet gyors versenyképesség-növekedést elérni, amire a kormányok rendszerint csak nehezen és későn szánják el magukat. A jó hír, hogy a periféria országok többségében már túl vannak a kiigazítás nehezén, Olaszország és Franciaország azonban még késik a házi feladat végrehajtásával.
Mindez rávilágít arra, hogy az eurózónában nem feltétlenül kell aggódni az átmenetileg negatív inflációs ráták miatt, hiszen ha a versenyképesség javításának mellékhatásáról van szó, akkor akár még pozitívnak is tekinthető a jelenség. A kiigazítást ugyanakkor megkönnyítené, ha a kedvező versenyképességi pozícióját megtartó Németország a közös európai monetáris politika fellazítása terén engedékenyebb lenne. Ennek tanújelét adta az EKB a június elején bejelentett lazító csomagjával, aminek egyik célja éppen a defláció elkerülése lehetett.
Magyarországon is megjelentek a negatív fogyasztói árindexek, deflációról azonban nem beszélhetünk. Az inflációs nyomás értékelése szempontjából kiemelten figyelt piaci szolgáltatások árai még mindig valamivel a 3 százalékos jegybanki célérték feletti ütemben emelkednek. A fogyasztói kosarat a hatósági áras termékek, az élelmiszerek és az iparcikkek árai húzzák lefelé, ami jelentős részben átmeneti hatásnak tekinthető. Emellett Magyarországon egészséges bérdinamika mellett nő a lakossági fogyasztás, ami szintén cáfolja, hogy klasszikus deflációs helyzetről lenne szó.
Az MNB jelenleg viszonylag kényelmes helyzetben van: az infláció az átmeneti hatások nélkül is bőven a célérték alatt tartózkodik, ugyanakkor deflációs veszélytől sem kell tartani. Kisebb mértékű monetáris lazítás még bőven belefér a jegybank mozgásterébe, jelenleg a forint néhány százalékos gyengülése sem veszélyeztetné érdemben az inflációs célt. A Monetáris Tanács kezét ebben a helyzetben az köti meg, hogy a devizaadósság-állományok magasak, így az infláció forintgyengítésen keresztül történő felpörgetése büntetlenül nem járható út – zárta elemzését a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója.
