A vízépítés a klímaalkalmazkodás egyik kulcsa: már nem csak elvezetni, megtartani is kell

Az elmúlt hetek hírei ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy Magyarország vízgazdálkodása új korszakba lépett. A szélsőséges időjárási jelenségek egyszerre okoznak villámárvizeket és hosszan tartó aszályokat, ezért a vízügyi szakemberek szerint a jövőben a vízvisszatartásnak legalább akkora szerepe lesz, mint korábban az árvízvédelemnek. Erről beszélgetett az Épített történetek vodcast legújabb epizódjában Bombera Krisztina vendégeivel, Udud Péter hidrogeológussal, az Aquaprofit vezérigazgatójával, valamint Pappert Attilával, a KÉSZ Csoport projektigazgatójával és vízépítési üzletágvezetőjével.

A vízépítés ma már nemcsak védekezés, hanem alkalmazkodás

A modern vízépítés szerepe jelentősen átalakult. A hagyományos árvízvédelmi feladatok mellett ma már egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a mérnöki megoldások, amelyek segítik a víz visszatartását, a táj természetes vízháztartásának helyreállítását, valamint a szélsőséges időjárási helyzetekhez való alkalmazkodást.

„Korábban elsősorban arra építettünk rendszereket, hogy elvezessük a vizet. Ma már sokkal inkább arra kell megoldásokat találnunk, hogyan tudjuk összegyűjteni, visszatartani és újrahasznosítani. A vízépítés így egyre inkább arról szól, hogy hogyan lehet a mérnöki tudást a természet működésével összhangban alkalmazni” – mondta Pappert Attila, majd saját példáján keresztül szemléltette: „számos olyan fejlesztés valósítható meg, amely jelentős hatást gyakorolhat egy-egy térség vízháztartására. Az Ős-Dráva Program jó példája annak, hogy a vízvisszatartás egyszerre szolgálhatja a mezőgazdaságot, a természetvédelmet és a helyi közösségek életminőségét, miközben azt eredményezte, hogy újra megjelent a víz olyan területeken, ahol korábban kiszáradtak a tavak és a kutak.

„Magyarország évente mintegy három és fél Balatonnyi víztöbbletet veszít, ezért minden olyan beavatkozásnak felértékelődik a szerepe, amely képes lassítani vagy helyben tartani a csapadékot és a felszíni vizeket” – tette hozzá Udud Péter. 

A Balaton fejlesztése is az alkalmazkodásról szól

A klímaváltozás hatásai a tavainkon is egyre látványosabbak. A KÉSZ Csoport közelmúltbeli egyik kiemelt projektje a fonyódi kikötő korszerűsítése volt, ahol a fejlesztések során nemcsak a kikötő infrastruktúrája újult meg, hanem a hullámtörő védművek is alkalmazkodtak a megváltozott időjárási körülményekhez.

A projekt jól példázza, hogy a vízépítés ma már nemcsak új létesítmények építését jelenti, hanem a meglévő infrastruktúra klímaváltozáshoz való alkalmazkodását is.

Speciális tudás és eszközpark a legösszetettebb vízépítési feladatokhoz

A vízépítési projektek során gyakran akár 8–10 méteres vízmélységben, erős sodrásban és korlátozott látási viszonyok között kell dolgozni úgy, hogy közben a hajóforgalom folyamatos fenntartása is biztosított maradjon. A nagy teherbírású úszóplatformok akár több tíz tonnás munkagépek fogadására is alkalmasak, miközben speciális búvárcsapatok és nagy tapasztalattal rendelkező gépkezelők végzik a munkát olyan környezetben, ahol a látótávolság sokszor gyakorlatilag nulla. A korszerű mederszkennelő és pozicionáló technológiák lehetővé teszik, hogy a kivitelezés ezek között a rendkívüli körülmények között is biztonságosan és nagy pontossággal történjen.

A KÉSZ Csoport vízépítési kompetenciájának egyik meghatározó szereplője a MA-HARD Hajózási és Vízépítő Kft., amely a régió egyik legkomplexebb vízépítési flottáját üzemelteti. A társaság közel 40 fős speciális szakembergárdával, csaknem 10 000 tonnás szállítási kapacitással, valamint a Dunán, a Tiszán és a Balatonon egyaránt alkalmazható úszómunkagépekkel dolgozik.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy Magyarország vízügyi kihívásaira nem létezik egyetlen nagy megoldás. Sokkal inkább egymásra épülő, helyi adottságokra szabott fejlesztésekre, hosszú távú szemléletváltásra és a mérnöki tudás következetes alkalmazására van szükség. Ahogy Pappert Attila fogalmazott: „Nem mindig grandiózus beruházásokban kell gondolkodni. Sok kisebb projekt is képes tartósan javítani egy térség vízháztartását, az ott élők életminőségét és a természeti környezet állapotát.”