Quaestor-ügy - Diszkriminatív a kárrendezésre jogosultak köre

Az Ab szerint a törvény diszkriminatívan határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét, a kárrendezésbe bevont befektetési szolgáltatók esetében pedig aránytalan a tulajdonkorlátozás, és a felkészülési idő sem elegendő. A törvény jelen formájában nem alkalmazható.
    

A Quaestor-ügy márciusi kipattanása után egy hónappal elfogadott, a Quaestor-károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló törvényt magánszemélyek és pénzintézetek támadták meg az Ab-n.
    

A magánszemélyek alkotmányjogi panaszaikban többi között azt vetették fel, miért vannak jelentős különbségek a befektetési szolgáltatók ügyfelei közötti kártalanításban. Álláspontjuk szerint hátrányos megkülönböztetést valósít meg az a rendelkezés, mely szerint a támadott törvény csupán azokra az ügyletekre vonatkozik, amelyeknél az ügyfél Quaestor-kötvényt vásárolt. Az indítványozók kifogásolták, hogy míg a Quaestor ügyfeleit soron kívül kárpótolják 30 millió forintig, addig a más befektetési szolgáltatónál hasonló helyzetbe került fogyasztóknak nem jár soron kívüliség, csupán különféle procedúrák után legfeljebb 6 millió forintos kártalanítás.
    

Az indítványozók másik csoportja, a kártalanítási alapba befizetésre kötelezett befektetési szolgáltatók - a Befektető-védelmi Alap (Beva) tagjai - azt kifogásolták, hogy tulajdonhoz való joguk sérült, a törvény rájuk vonatkozó rendelkezései aránytalanul súlyosak és a felkészülési idő sem volt elegendő.
    

Egyes indítványozók szerint a törvény "konkrét politikai döntést fejez ki törvényalkotásba burkolva, hogy egy bizonyos károsulti kört kiemelve-kedvezményezve a Quaestor-vállalkozások üzleti tevékenységének negatív következményeit a pénzügyi-tőkepiaci vállalkozások között elossza", tehát "megvalósult a jogalkotói joggal való visszaélés".
    

Az Ab kedden közzétett döntése részben helyt adott az indítványoknak és a törvény több rendelkezését megsemmisítette. A testület a magánszemélyek indítványaival kapcsolatban kimondta, hogy a törvény diszkriminatívan határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét. Ugyanis a Quaestor-károsultak - akik a törvényben preferált módon a Quaestor-alapból 30 millió forintig kaphatnak kártalanítást -, és más, azonos okból károsodott pénzügyi befektetők - akik a Beva-tól 6 millió forintig kártalaníthatók -, homogén csoportot alkotnak.
    

Az indokolás megjegyzi: a Quaestor ügyfelei hihették azt, hogy az általuk vásárolt kötvények közelebb állnak a bankbetéthez, mint a tőkepiaci ügyletekhez. Ám a törvény indoklása csupán a fiktív értékpapírokra és a károsultak nagy számára utal, ez a két érv azonban nem csak a Quaestor károsultjaira érvényes, ezért nem lehet a károsultak közötti megkülönböztetés ésszerű oka. A törvény tehát a diszkrimináció tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetést valósít meg azzal, hogy nevesítve kizárólag csak a Quaestor károsultjaira vonatkozik.
    

Az indokolás szerint a vizsgált szabályozás azért is aggályos lehet, mert egyes károsult befektetők, akik a korábban a piacinál lényegesen magasabb hozamot is visszaforgatták befektetésükbe, tőkésítették, nemcsak a tőkére, hanem erre a hozamra is igényt tarthatnak.
    

A befektetési szolgáltatók indítványaival összefüggésben az Ab egyfelől arra mutatott rá, hogy az április 10-én benyújtott, 14-én megszavazott, 18-án kihirdetett és 19-én hatályba lépett törvény jogbizonytalanságot okoz a kellő felkészülési idő hiánya miatt, és azért, mert a Quaestor kárrendezési alapba a befektetési szolgáltatók által történő befizetési kötelezettség összege, ütemezése nem meghatározható, még felső határa sincs.
    

Az Ab a befektetési szolgáltatók indítványaival kapcsolatban azt is kimondta: bár jelen ügyben lehet szó közérdekből történő tulajdonkorlátozásról, de az a vizsgált szabályozási formában nem arányos, és ezért az alaptörvénybe ütköző.
    

Az Ab kimondta, hogy a törvény nem csupán egyéni érdekeket, a befektetők veszteségeinek kompenzálását szolgálja, hanem közérdeket, általában a pénzügyi szektor stabilitását, a pénzügyi szektor iránti bizalom helyreállítását is. Ám a kárrendezés érdekében a Beva-tagok vagyonának pontosan meg nem határozható részét pontosan meg nem határozható ideig használhatja a kárrendezési alap, mi több, a visszafizetés garanciái sincsenek rögzítve, és az átadott vagyon használatáért kamatot sem állapít meg a jogszabály.
    

Mindez az Ab indoklása szerint már olyan súlyú tulajdonkorlátozás, amely nem áll arányban az egyébként közérdeknek is tekinthető céllal. A határozat ugyanakkor megállapítja: a megsemmisítés nem jelenti azt, hogy a kárrendezés önmagában alaptörvény-ellenes lenne, a jogalkotónak van lehetősége alkotmányos szempontoknak megfelelő szabályozást alkotni a kárrendezés módjának, feltételeinek és mértékének körültekintő mérlegelésével.
    

A többségi határozathoz az Ab 14 tagja közül 6 írt különvéleményt: Balsai István, Dienes-Ohm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András. A határozat az Ab honlapján olvasható, a megsemmisített rendelkezések a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon vesztik hatályukat.
    

A március elején kipattant ügynek 32 ezer károsultja van. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor mintegy 210 milliárdos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt. A Beva korábban azt közölte: augusztus 10-ig 29 ezer károsult részére több mint 79 milliárd forint kártalanítást adott át a kifizetéseket intéző OTP Banknak. Az Ab döntése nem vonatkozik azokra a kifizetésekre, amelyeket a Bevától már megkaptak a károsultak. (MTI)