Számos maradékkockázat terheli a magyar pénzügyi szektort
A hitelpiacon a nem-teljesítő hitelek állománya ugyan lelassulva, de tovább nő, s a közeli hónapokban még nincs jele trendfordulónak. Ez a továbbra is romló trend tavaly szeptember óta kizárólag a lakossági hiteleknek köszönhető, mivel a háztartások egy része súlyosan eladósodott, a svájci frankhiteleknél számottevően nőtt az adósságszolgálati teher, egyes adósoknál pedig az árverezési és kilakoltatási moratórium miatt csökkent a fizetési készség is. Mind a lakossági, mind a vállalati hiteleknél ugyanakkor nő az átstrukturált hitelek aránya, ám ezen állománynak egy bizonyos része ismét késedelmessé válik.
E helyzetben lényeges előrelépés a kormány és a banki közösség között létrejött otthonmentő megállapodás, amelynek intézkedései révén élénkülhet és biztonságosabbá válhat a hitelezés, enyhülhetnek a hitelminőségi problémák és fokozatosan helyreállhat a fedezetek érvényesíthetősége, javulhat az adósok helyzete és átmenetileg mérséklődhetnek a törlesztési költségek.
A bankok átlagos jövedelmezősége 2010-ben rendkívül alacsony volt – a bankszektor közel fele veszteségesen működött – és várhatóan idén is nyomott marad a magas, bár mérsékelten csökkenő hitelkockázati költségek és a különadó miatt. A bankhitelek állománya tranzakciós alapon 2009 tavasza óta folyamatosan csökken, aminek oka a gyenge hitelkereslet, a szelektív hitelezésből adódó kínálati korlát, következménye pedig a mérethatékonyság romlása lehet. Pedig a hitelaktivitás növekedésének elindulása lényeges és kívánatos lenne, míg ennek elmaradása kockázatot hordoz magában. A bankrendszer eszközoldali likviditása megfelelő és tőkehelyzete erős (különösen kedvező az elsődleges alapvető tőkeelemek magas aránya), bár a tulajdonosok ma főként csak a veszteségek pótlását, s nem a kockázati expanziót vállalják föl a tőkejuttatásokkal.
A takarékszövetkezetek helyzete viszonylag kedvező, főként magas likviditásuk és a komoly devizahitelek hiánya miatt. A szektor korábbi lendületesen növekvő vállalati hitelezése 2010 közepén megtorpant. A teljes késedelmes hitelállomány aránya csökkent, de a lakosság súlyos fizetési késedelmeinek aránya itt is tovább nőtt, az értékvesztési kiadások magas szinten stabilizálódtak. A kamat- és jutalékbevételek csökkentek, a költséghatékonyság viszont javult. A visszafogott ütemű hitelezés és az érdemi pozitív jövedelmezőség a tőkemegfelelés javulását hozta.
A pénzügyi vállalkozások követelésállománya jelentősen visszaesett, egyes bankcsoportok kivonultak a refinanszírozásból, mások szigorították feltételeiket. A kereslet is számottevően csökkent az ingatlan- és gépjárművásárlások zsugorodása miatt. A késedelmes állomány erőteljes gyarapodása nyomán a várható veszteség nő, amit a megképzett értékvesztés csak lemaradással követ. Az átlagos pénzügyi vállalkozás ma erősen veszteséges.
A biztosítók díjbevétele tavaly az inflációtól elmaradva mérsékelten nőtt. E piacon a kereslet a válság éveiben jelentősen csökkent, a szektor pedig nem a hagyományos, hanem a befektetési konstrukcióknál hajtott végre érdemi termékfejlesztést. 2010-ben a biztosítók korábbi jó jövedelmezősége lényegében nullára csökkent, elsősorban az árvíz- és viharkárok miatti kárkifizetések másrészt a különadó hatása miatt. Idén az üzletméretnél és a jövedelmezőségnél is negatív kilátást jelent a keresleti és termékhelyzet, a nem-életágat jellemző intenzív termékverseny, illetve a bevételcsökkenés a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása miatt, a pénztárak vagyont kezelő biztosítói csoportoknál. A tőkefeltöltöttség megfelelő, jóllehet a 2013-tól induló Szolvencia II. szabályozói rendszer a tőkemutató nagyobb volatilitását hozhatja.
A bankok növekvő versenyt támasztanak a befektetési vállalkozásoknak, ami a piac fokozódó koncentrációját hozhatja. A kezelt ügyfélvagyon és a kereskedési forgalom 2010-ben érdemben bővült, de a kereskedési eredmények mérséklődtek. A befektetési vállalkozások jövedelmezősége csökkent, de még mindig figyelemre méltóan magas, átlagos tőkehelyzetük is megnyugtató. A befektetési alapok állománya tavaly tovább nőtt, de a gyarapodás üteme fokozatosan lassult, a háztartásokat korábban jellemző befektetési kedv jelentősen visszaesett. Az alapkezelők magas jövedelmezősége 2010-ben tovább javult. A magánpénztári változások miatt azonban mind az alap-, mind a portfóliókezelés esetében némi visszaesés várható, néhány – a meghatározóan magánpénztárakhoz kötődő – szolgáltatónál a jövedelmező működés is megkérdőjeleződhet.
Több magánnyugdíjpénztár megszűnése és a megmaradó szereplők piaci részarányának átrendeződése várható. A fennmaradó szereplők működési tartalékainak szintje alacsony, így a működőképességük megőrzéséhez már rövid távon is a kiadások nagyarányú mérséklése szükséges. A magán- és önkéntes pénztárakat is üzemeltető pénzügyi csoportoknál megjelenhet a közvetett keresztfinanszírozás veszélye is.
Lényeges perspektivikus céljuk lehet az önkéntes nyugdíjpénztáraknak a megtakarítások presztízsének, közkedveltségének erősítése. 2007 vége óta csökkent a tagok száma, a tagdíjbevétel és a portfólió reálértéke is, ugyanakkor a javuló 2009. és 2010. évi hozamteljesítmény miatt mérséklődött a megtakarítások idő előtti visszavonásának üteme.
