Szigorúbb fellépést javasolnak a vállalati adóelkerülésekkel szemben

Az uniós parlament tájékoztatása szerint a képviselők nagyobb átláthatóságot javasolnak a vagyonkezelői alapok, alapítványok esetében, közös szabályokat a szellemi tulajdonból származó jövedelmek utáni adócsökkentésekre, feketelistát az adóparadicsomokra, és szigorú szankciókat a nem együttműködőkkel szemben.
   
Az állásfoglalás arra az uniós bizottsági alapelvre épít, amely szerint adót ott kell fizetni, ahol a nyereség képződik. A terv jogilag kötelező érvényű intézkedéseket fogalmaz meg a vállalatok leggyakoribb adóelkerülési gyakorlatai ellen.
   
Az állásfoglalás ezek mellett közös meghatározásokat javasol olyan fogalmak esetében, mint az állandó telephely, az adóparadicsom, a transzfer- és jogdíjak.
   
A tájékoztatás szerint a képviselők szerint elengedhetetlenek az unión kívül leadózott és utána az EU egyik tagállamába utalt jövedelmekkel kapcsolatos úgynevezett átállási szabályok. Noha a kettős adóztatás elkerülése érdekében a külföldön szerzett bevétel gyakran adómentes, az EP képviselők szívesebben látnának egy 15 százalékos adókulcsot. Ez esetben az adózónak csak a különbözetet kellene befizetnie, ha a külföldön szerzett bevétel után fizetett adó ennél a kulcsnál alacsonyabb.
   
Az uniós parlamenti képviselők ajánlást tettek arra vonatkozóan is, hogy a hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó része csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének 20 százalékáig vagy 2 millió euró (mintegy 620 millió forint) összegig legyen levonható, attól függően, hogy a kettő közül melyik a magasabb érték.
   
A képviselők feketelista létrehozását javasolták az adóparadicsomokról, kiegészítve a nem együttműködő joghatóságokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozó szankciók listájával.
   
Sürgették egy konszolidált társaságiadó-alap uniós szintű létrehozását és a vagyonkezelői alapok és alapítványok átláthatóságának növelését.
   
Az uniós parlament közlése szerint ajánlást tettek arra is, hogy a tagállamok közös módszerrel számítsák ki a társasági adót az adatok könnyebb összehasonlíthatósága végett, valamint harmonizált, közös európai adóazonosító szám (TIN) létrehozását javasolták, ami alapja lehet a tagállami adóhatóságok közötti eredményes automatikus információcserének.