Törvény korlátozza az egyoldalú szerződésmódosítást a banki számlaszerződéseknél

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az elmúlt időszakban a hitelintézeti és fogyasztói oldalról is több megkeresést kapott arra vonatkozóan, hogy a hitelintézetek a pénzügyi tranzakciós illeték 2013. évi bevezetése kapcsán módosíthatják-e a pénzforgalmi szolgáltatások körébe eső folyószámlákra vonatkozó szerződéseiket. A kamatot, díjat vagy költséget érintő kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosításokat a hitelintézeti törvény ugyan nem zárja ki, ám azokra csak korlátozásokkal ad lehetőséget. A PSZÁF e jogszabályi előírások betartását ellenőrzi.

A törvény szerint a pénzügyi intézmény egyrészt nem vezethet be új díjat vagy költséget az egyoldalú kedvezőtlen módosítás során. A számlaszerződés teljes időtartamára kizárólag olyan díjat vagy költséget lehet tehát érvényesíteni, amely az eredetileg megkötött ügyfélszerződésben (s az azt kiegészítő üzletszabályzatban, általános szerződési feltételekben, hirdetményben) a felek felsoroltak, rögzítettek.

A törvény másrészt a már meglévő (a számlaszerződések megkötésekor rögzített) díjak vagy költségek esetében azt is megtiltja, hogy a hitelintézet úgy módosítsa egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül a számlaszerződést, hogy annak során megváltoztatja a számlaszerződésben (ideértve a szerződés részét képező minden dokumentációt) szereplő számítási módot.

A törvény ugyanakkor nem határozza meg a számítási mód fogalmát. A PSZÁF álláspontja szerint szerződésben meghatározott számítási mód tág értelemben az, ha a szerződés tartalmazza azt, hogy az egyes kamat, díj vagy költségelemeket milyen módszer, elv (például százalékszámítás) útján számítják ki. Szűk értelemben pedig számítási mód az, ha a szerződés tartalmazza magát a kamat, díj vagy költségelem kiszámítását eredményező konkrét műveletet (például képletet).

Azt, hogy a költségnemek kiszámításának esetleges módszertani megváltoztatása az ügyfelek számára kedvezőtlen módosítást jelent-e, csak a konkrét eset összes körülményét figyelembe véve lehet megállapítani. Ez akkor állapítható meg, ha az új számítási módszer, elv révén tendenciaszerűen az ügyfelek széles körének számlákkal kapcsolatos költségei megnövekednek, így feltételezhető, hogy az emelés volt az adott hitelintézet fő célja. A számítási mód szűk értelemben vett megváltoztatásánál a hitelintézet az adott költségnem kiszámításának műveletét, képletét vagy annak alkotóelemét változtatja meg, egészíti ki úgy, hogy az az ügyfelek számára tehernövekedéssel jár.

A tranzakciós illeték esetleges átháríthatóságát a törvényi előírások mellett a piaci verseny is korlátozza. Ha mégis megnövekednek az ügyfelek, fogyasztók folyószámlákkal, pénzforgalmi ügyletekkel kapcsolatos terhei, a PSZÁF fogyasztóvédelmi felügyelési tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy e költségnövekedés kizárólag a jogszabály adta keretek között történhessék, és hogy az ne haladja meg a pénzügyi szolgáltatókra háruló terhek mértékét, azaz a piaci szereplők ne jövedelemszerzésre használják föl az illeték bevezetését.