A törvényt módosították! A nyugdíjba most már nem számítanak be ezek
Fontos tisztázni: nem egy most elfogadott törvény egyszerre bevezetett szigorításairól van szó, hanem az elmúlt három évtized jelentős döntéseiről. A nyugdíj összegének kiszámítása, a jogosultság megszerzése és a már folyósított ellátás emelése különböző kérdés – a változások ezeket eltérően érintették.
1997-től: egy ledolgozott év nem feltétlenül ér egy teljes évet
A nyugdíjszámítás egyik kevésbé ismert szabálya az arányos szolgálati idő. Az 1996. december 31. utáni érintett időszakoknál, ha a járulékalapot képező kereset nem érte el a minimálbért, a nyugdíj összegének meghatározásához a biztosításban töltött időnek csak egy része számítható be.
Ez például bizonyos részmunkaidős foglalkoztatásoknál jelenthet hátrányt. Egyszerűsített példával: ha valakinek egész évben a minimálbér fele volt a járulékalapja, a nyugdíj összegéhez figyelembe vehető idő megközelítőleg fél év lehet.
A jogosultság vizsgálatánál ugyanakkor a teljes biztosítási idő számíthat. Nem mindegy tehát, hogy azt kérdezzük: megvan-e a szükséges szolgálati idő, vagy azt, hogy mekkora nyugdíj jár érte. A szabály nem alkalmazható automatikusan minden alacsony keresetű dolgozóra: a törvény kivételeket is meghatároz, például a teljes munkaidős foglalkoztatásnál. Jogalapja az 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-a.
1998-tól: az egyetemi évek már nem járnak automatikusan
Az 1998. január 1-je előtt nappali képzésben folytatott felsőfokú tanulmányok a törvényi feltételekkel szolgálati időnek minősülnek az öregségi nyugdíjnál. Az ezt követő tanulmányi idő azonban önmagában már nem biztosít ilyen jogosultságot.
Két, egyaránt öt évig egyetemre járó ember között ezért jelentős különbség lehet attól függően, mikor tanultak. Az 1998 előtti, elismerhető éveket nem törölték el visszamenőleg; a későbbi időszak automatikus beszámítása szűnt meg. Ezt a nyugdíjtörvény 41. §-a rögzíti.
A későbbi nappali felsőoktatási időre megállapodással szolgálati idő vásárolható, de ez már külön befizetést igényel. Ha pedig valaki tanulás mellett biztosítással járó munkát végzett, annak időtartama más jogcímen számíthat be.
2008-tól: több levonás a nyugdíjalap kiszámításakor
A 2006. évi CVI. törvény alapján 2008-tól megváltozott a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek nettósítása. A korábbi, alapvetően személyijövedelemadó-levonásra épülő eljárást teljesebb nettósítás váltotta fel: a kereseteket az előírt járulékokkal is csökkenteni kellett.
Ez a számítási elem önmagában lefelé módosította a figyelembe vehető keresetet. Ugyanakkor ugyanennek a reformnak kedvező eleme is volt: teljesebbé vált a régi keresetek nyugdíjazás előtti kereseti szintre történő átszámítása, vagyis a valorizáció.
Nem lenne pontos azt állítani, hogy ettől mindenki azonos arányban kevesebb nyugdíjat kapott. Az egyéni eredményt a módosítások együttes hatása határozta meg.
2009: megszüntették a 13. havi nyugdíjat
A 2009. évi XL. törvény július 1-jével hatályon kívül helyezte a 13. havi nyugdíj akkori szabályait. A már kifizetett első részletet ez nem érintette, a második részlet azonban elmaradt.
Ez az éves nyugdíjjövedelem közvetlen csökkenését jelentette, nem a havi alapnyugdíj számításának módosítását. Történeti megszorításról beszélünk: a 13. havi nyugdíjat később visszaépítették, teljes havi összegben 2022-től állították helyre.
A 2009-es döntés: 62 helyett fokozatosan 65 év
Ugyancsak a 2009. évi XL. törvény rendelkezett az öregségi nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre történő, fokozatos emeléséről. Az átmenet az 1952–1956 között születetteket érintette; az 1957-ben vagy később születetteknél 65 év lett a korhatár.
Ez nem szolgálati éveket vett el, hanem későbbre tolta az általános nyugdíjjogosultság megszerzését. Az érintetteknek hosszabb ideig kellett munkából vagy más forrásból megélniük, mielőtt korhatár alapján nyugdíjat igényelhettek.
2012-től: megszűnt az előrehozott nyugdíj általános lehetősége
A 2011. évi CLXVII. törvény megszüntette a korhatár előtti öregségi nyugdíjak korábbi rendszerét. Az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj nem maradt általánosan választható út a később jogosultságot szerzők számára.
Átmeneti és szerzett jogokat védő rendelkezések fennmaradtak, több korábbi ellátást pedig más jogcímen folyósítottak tovább. A Nők40 külön jogosultsági lehetőségként megmaradt. A szigorítás ezért különösen azoknak szűkítette a mozgásterét, akik hosszú munkaviszony után, akár kisebb összeg vállalásával vonultak volna vissza.
2012-től: a béremelkedés kikerült a rendszeres emelés képletéből
A korábbi vegyes indexálás a keresetek növekedését is figyelembe vette. A 2009-es módosítás ezt gazdasági növekedési feltételekhez kötötte, majd a 2011. évi CLXVI. törvény alapján 2012-től az éves rendszeres emelés inflációkövetővé vált.
Ennek következménye: amikor a bérek gyorsabban emelkednek az áraknál, a már megállapított nyugdíjak a rendszeres emelés révén nem részesülnek automatikusan ebből a többletből. Vásárlóerejük megőrzése mellett is lemaradhatnak a dolgozók keresetétől.
A legfontosabb tanulság: nemcsak az számít, hány évet dolgozott valaki. Az is döntő, mely időszakot milyen jogcímen ismerik el, mekkora keresetet vesznek figyelembe, és milyen szabály szerint emelik később az ellátását.
