Varga István: a cukorgyárak privatizációja politikai ügy volt
A mezőgazdasági bizottság vizsgálóbizottsága a cukorgyárak privatizációja, valamint Magyarország Európai Unióhoz (EU) történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspont és annak itthoni következményei feltárására jött létre. A testület pénteken meghallgatta Varga Istvánt, aki jelenleg az MNB felügyelőbizottságának tagja és a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke.
Varga István elmondta: 1992-ben saját cégén, a Mentor Szövetkezeten keresztül megvásárolta öt cukorgyár (Ács, Sárvár, Mezőhegyes, Sarkad, Ercsi) teljes készletét és teljes éves termelését, azért, hogy a finanszírozáshoz fedezetet teremtsen. Közölte, hogy ehhez a Postabanktól vett fel hitelt; a vételi ajánlatot az akkori privatizációs szervezet az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) megkeresésére tette. A vásárlás célja nem a pénzkereset volt, hanem annak a bizonyítására tett kísérlet, hogy a mezőgazdaság finanszírozható és a gyárak túlélhetik a banki pénzvisszatartást - fogalmazott.
Varga István közölte: 1992 októberében egy befektetői kezdeményezésű privatizációs ajánlatot tett az öt gyárra az ÁVÜ-nek, de a vételtől végül elállt, mert a gyárak vezetői azt akarták, hogy a termelők csak formálisan legyenek jelen a cégekben érdemi beleszólás nélkül. Végül a cégek magánosítására az ÁVÜ 1993 kora őszén írta ki a pályázatot és december végétől már új tulajdonosok működtették a gyárakat, a Magyar Cukor Rt. létrejöttével pedig megszakadt köztük a személyes kapcsolat.
Úgy fogalmazott: a privatizációs folyamat nem spontán, hanem politikailag determinált volt, az akkori Pénzügyminisztériumon keresztül zajlott. Hozzátette: a Világbankkal kötött második szerkezetátalakítási programba Magyarország beépítette ezeket a tulajdonszerzéseket A történetet jellemezve felolvasott egy 1991-es ÁVÜ-s dokumentumból, amely a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat szerkezetalakításáról és privatizációjáról szólt.
Jelezte, ezt a vállalatot is azok a nemzetközi cégek vették meg, amelyek a magyar cukorgyárakat. A dokumentum szerint a világbanki kölcsön harmadik részlete lehívásának feltétele volt a Növényolajipari Vállalat magánosítása. Elmondta, hogy 1991 nyarán a cukorgyárak közül részvénytársasággá alakult Szerencs, Szolnok, Mátracukor. Varga István azt ajánlotta a vizsgálóbizottságnak, hogy keressék meg a Pénzügyminisztériumban a tárgyalások dokumentációját, a döntéshozók nevét.
Arra a kérdésre, hogy név szerint említene-e valakit a döntéshozók közül, azt mondta, nem kíván senkit sem említeni. Megjegyezte azt is, hogy a volt pénzügyminiszter, Medgyessy Péter 1996-ig a Mátracukor felügyelőbizottságának tagja volt. A bizottság meghallgatta Gráf József volt agárminisztert is, aki jelezte, hivatalba lépésekor már kész helyzetet kapott, az említett gyárak külföldi tulajdonban voltak. Az uniós ügymenetről szólva pedig kiemelte: a kvótákkal nem a magyar állam rendelkezett, ha kvótavisszaadásról a termelők és a gyárak megegyeztek, és az megfelelt az uniós szabályoknak, akkor a magyar kormány azt nem vétózhatta meg. Az EU-s cukorreformok kapcsán kiemelte: a magyar álláspont minden agárreform esetében az volt, hogy ne csökkenjen a termelés.
Szólt arról is, hogy a kormány egyetlen olyan döntéshez sem adta a nevét, amely előtt a szakmai termelői fórum ne hozott volna egyhangú döntést. A harmadik meghívott, Fischer Béla, a Cukor Terméktanács elnöke a privatizációról szólva annyit mondott, hogy azt követően működőképes rendszer jött létre, az uniós belépésnél sikeres, jövedelmező ágazat volt a magyar cukoripar, az egy más kérdés, hogy a csatlakozás után miként sikerült magunkat a mai helyzetbe lavírozni. A több mint három és fél órás bizottsági ülés után a testület fideszes társelnöke, Font Sándor jelezte: a bizottság a tervek szerint január 7-ig működik, ezért december végén döntenie kell jelentése vázlatáról. (MTI)
