Végre kilőtt a török rakéta, még nem késő felszállni rá
A 2011. decemberi fellángolást követően az MSCI Turkey újra esésnek indult, hogy ezzel év végére mintegy 20%-al teljesítse alul a MSCI fejlődő piaci indexét. A hozamok és a líra árfolyama tökéletesen tükrözték a befektetői véleményt – a török gazdaság kemény visszaesés elé néz és ez az amúgy sem rózsás év végi hangulatban hatalmas tőkekivonáshoz vezetett, az év utolsó három hónapjában nettó 686 millió dollár értékű részvénytől szabadultak meg a befektetők. A nagyobb elemzőházak szinte egyöntetűen és vészjóslóan prognosztizálták, hogy az emelkedő hozamkörnyezetben a megdráguló rövid források miatt tovább erodálódnak a banki marzsok és értékelődnek le az állampapír-portfoliók, a zuhanás folytatódni fog és a 2012-es év első fele nem sok örömre ad majd okot. Szóval teljes volt a pánik.
Ahogy az lenni szokott, az ennyire erős és egységes pesszimizmus egy hatalmas ralit készített elő. Január első napjaiban a befektetők álmos medveként kezdtek el téli álmukból ébredezni, hogy utána annál éhesebben vessék rá magukat a piacokra. A jó amerikai adatok és a trükkösen kivitelezett európai likviditásbővítésnek köszönhetően az állampapír hozamok végre csökkenésnek indultak és a feltörekvő piacokon partvonalon váró befektetők is újra mozgásba lendültek. A január 9-i mélypont után a török piac akkora hajrába kezdett, hogy február elejére az egyik legjobban teljesítő fejlődő piacként zárta a negyedévet, ami dollárban mintegy 25%-os emelkedést jelentett. A török munkanélküliségi és kapacitás kihasználtsági adatok azt mutatták, hogy noha a gazdaság lassulóban van komoly visszaeséstől nem kell tartani. A líra erősödése és a rövid lejáratú kötvények 200 bázispontos csökkenése jól mutatta, hogy a befektetői bizalom fénysebességgel tér vissza. A likviditás növekedése lehűtötte a folyó fizetési mérleggel kapcsolatos aggodalmakat és a visszatért bizalom pozitív öngerjesztő folyamatként a líra erősödésével az infláció kordában tartását is segíti.
Ezeket a gazdasági szerkezet sajátosságaiból adódó problémákat, amiket más, erős belső kereslettel és szűkös nyersanyag készletekkel megáldott fejlődő országhoz hasonlóan az intenzív és folyamatos rövidtávú finanszírozási igényből fakadó instabilitás okoz, a külső finanszírozási környezet javulásával ismét háttérbe szorította az a növekedési potenciál, amelyet ez a piac továbbra is kedvező árazási szintek mellett kínál.
A további tartós emelkedéshez fontos, hogy a külföldről érkező pozitív hírek tovább erősítsék a befektetők kockázatvállalási kedvét. Ezen a téren pedig továbbra is nagy kérdőjelek sorakoznak. A gyors tűzoltás után a fő kérdés, hogy Európa a strukturális problémáival is tud-e kezdeni valamit és létrejöhet-e a német-francia páros által szorgalmazott fiskális unió. A hozamok esése miatt az Eurozóna periféria országai lélegzethez jutottak, de kérdés hogy az így szerzett időt nem használják-e majd ki arra, hogy saját egyéni érdekeiket próbálják érvényesíteni, amire már nem egyszer volt példa. A görög helyzet megnyugtató rendezése pedig továbbra is várat magára.
Törökország az elmúlt néhány évben arra törekedett, hogy diverzifikálja gazdasági kapcsolatait és kézzel fogható előnyt kovácsoljon páratlan geopolitikai előnyéből, szorosabbra fűzve a szálakat a Közel-Keleti országokkal. Azonban legfontosabb gazdasági partnere még így is az EU maradt így az ottani kilátások a jövőben is nagymértékben hatnak majd a török gazdaság teljesítményére. Az eddigi emelkedés dacára tér még bőven van a növekedésre, az utolsó negyedévben kiáramló külföldi tőke kétharmada tért vissza idén a részvénypiacra, mintegy 474 millió dollár.
Fontos azt is látni, hogy bár rövidtávon könnyen elképzelhető egy újabb zökkenő, hosszútávon egy jól diverzifikált részvényportfolióban a török részvényeknek bérelt helye van. Az elmúlt tíz évben ez a gazdaság olyan fejlődésen ment keresztül, amely bármelyik európai gazdaság becsületére válna. Az államadósság gyakorlatilag öt éve a válság ellenére 40% körül mozog, a 2011-es hiány 1.4%, a növekedés pedig továbbra is meghaladja az európai országokét. A bankrendszer - a gazdaság egyik legfontosabb pillére - tőkeerős, a nem-teljesítő hitelek aránya alacsony és a hitelbővülés továbbra is kétszámjegyű, az ország erős demográfiai adottságainak és az élénk belső keresletnek köszönhetően. A török gazdaságra a legnagyobb veszélyt továbbra is az jelenti, ha túl gyorsan növekszik – ami lássuk be egy olyan kockázat, ami szinte egyedülálló napjaink recessziótól rettegő Európájában.
