Veszélybe kerülhet a mediterrán régió gazdasága a líbiai káosz miatt
Az autoriter vezetésű Líbiában beindult forrongás erőszakos - hétfő kora délutánig már több mint 200 halálos áldozatot követelő - elfojtása hamarosan komoly stratégiai kihívást támaszthat a nyugati államoknak és nemzetközi óriásvállalatoknak, amelyek már lassan egy évtizede barátként kezelik az egykori páriát, és gazdasági embargó helyett milliárd dolláros és eurós nagyságrendben hajtanak végre beruházásokat.
A terrorizmus vélelmezett támogatása miatt a nyolcvanas évek elején kiközösített Líbia számára a 2001. szeptember 11-én elkövetett merényletek hozták meg a fordulatot. A tripoliszi vezetés a Nyugat mellé állt a terrorizmus elleni háborúban, és 2003-ban bejelentette, hogy maradéktalanul feltárja és nemzetközi ellenőrzés mellett felszámolja a tömegpusztító fegyverek előállítására irányuló programjait.
Az ENSZ még ugyanabban az évben visszavonta a gazdasági szankciókat, az Egyesült Államok pedig 2006-ban levette Líbiát a terrorizmust támogató országok listájáról, és 26 év után felújította a diplomáciai kapcsolatokat. Líbia így bekerült a "szalonképes" országok közé, a tömegek kapitalizmusának nevezett gazdasági rendszer kiépítését azonban nem koronázta hasonló siker: a hivatalos nevén Líbiai Arab Szocialista Nagy Népi Közösségben, a világ egyik legkorruptabb országában a hatalmas olajkészletből származó vagyont finoman szólva nem sikerült szétteríteni a 6 milliós lakosság egészére Moammer el-Kadhafi 1969-ben kezdődött uralma alatt.
A líbiai gazdaság csaknem kizárólag az olajexportra épül, az országból származik a globális kitermelés 2 százaléka. Tripolisz azonban szorgalmasan forgatta az olajvagyont azóta, hogy ismét a nemzetközi közösség megbecsült tagja, ezért aztán az észak-afrikai arab államban lassan polgárháborúval fenyegető forrongásnak a határokon messze túlmutató gazdasági következményei lehetnek, nem csak a kőolaj piacán. A leginkább érintett ország a mediterrán térség gazdaságilag legerősebb állama, Olaszország.
A kapcsolat korántsem egyoldalú; olasz cégek ugyan komoly összegeket ruháztak be Líbiában - az ENI energetikai társaság például 14 milliárd eurót -, de a líbiai érdekeltség is jelentős egyes olasz cégekben. A helyzetet jól jelzi a Magyarországon is jelen lévő UniCredit esete: a bankcsoportban Líbia a legnagyobb egyedi részvényes - a tripoliszi központi bank és az állami befektetési alap összesen 7,6 százalékos részesedéssel rendelkezik -, a cég pedig tavaly novemberben bejelentette, hogy belép a líbiai piacra.
"2011 a legalkalmasabb év arra, hogy startoljunk Líbiában" - idézték lapok még tavaly Roberto Nicastro stratégiai igazgatót. Líbia a FIAT-ban és még a Juventus labdarúgó klubban is rendelkezik érdekeltséggel. A kölcsönösség további szemléletes példája, hogy az olaszországi kőolajfogyasztás 27 százalékát fedezik líbiai forrásból. A kitermelésben multinacionális óriásvállalatok egész sora vesz részt. A brit BP például 900 millió dollárért szerzett koncessziót.
A Wintershall, a német BASF leányvállalata napi 100 ezer hordó olajat termel ki Líbiában, a francia Total napi 55 ezer hordót, az osztrák OMV pedig napi 34 ezer hordót. Hétfőn szinte egymást érték a bejelentések arról, hogy nyugati nagyvállalatok kimenekítik a Líbiában dolgozó munkatársaikat és leállítják a termelést. Kora délutánig a kőolaj világpiaci ára 2 százalékkal emelkedett, ami azt mutatja, hogy a piacok nem túlzottan optimisták a folyamatok várható alakulását illetően - zárja gyorselemzését a Reuters. (MTI)
