A dolgozók 94 százaléka fáradtsággal küzd, mégis csak minden hatodik kér munkahelyi segítséget

A jelenlét nem egyenlő a jólléttel

A vállalatok többsége elsősorban a hiányzásokból, a teljesítmény visszaeséséből vagy a felmondások számából érzékeli, ha probléma van a szervezetben. Ezek azonban általában már egy hosszabb folyamat késői következményei, amelyeket az utolsó utáni pillanatban igyekeznek orvosolni a munkahelyek. Sok munkavállaló fáradtan, kialvatlanul, tartós stresszel vagy koncentrációs nehézségekkel is végigdolgozza a napot, így az egészségügyi problémák miatti teljesítményromlás hivatalosan nem jelenik meg az statisztikákban.

A rossz fizikai vagy mentális állapotban végzett munka, vagyis a presenteeism gyakran kevésbé látványos, mint a betegszabadság, az üzleti hatása azonban jelentős lehet. A dolgozó lassabban végez a feladatokkal, több hibát vét, nehezebben hoz döntéseket, csökkenhet a kreativitása, és kevesebb energiája maradhat a csapatmunkára. A Gallup magyarországi adatai szerint a munkavállalók 35 százaléka élt át jelentős stresszt az adatfelvételt megelőző napon, ami arra utal, hogy az állapotromlás a hazai munkahelyeken sem elszigetelt probléma.2

„A vállalat valódi állapota nemcsak abból látszik, hányan hiányoznak, hanem abból is, milyen állapotban dolgoznak azok, akik minden reggel beérkeznek. Az a probléma amit időben nem mérünk meg, nem ismerünk fel, azt később már veszteségként fogjuk megfizetni.” - mondta Nagy Márta wellbeing szakértő.

A mozgásszervi problémák is ronthatják a teljesítményt

A láthatatlan állapotromlásnak nemcsak mentális tünetei lehetnek. Az ülőmunka által okozott nyak-, váll-, hát- és derékfájdalom sok irodai dolgozó számára a mindennapok megszokott részévé válik, ezért az érintettek gyakran nem kérnek segítséget, és betegszabadságra sem mennek miatta. A tartós fájdalom azonban ronthatja az alvás minőségét, a koncentrációt, a terhelhetőséget, valamint lassabb munkavégzéshez vezethet. Emellett természetesen azt is érdemes figyelembe venni, hogy míg egy enyhe hátfájáson segíthet a mozgás és a gyógytorna, ha a kezdeti kezelés elmarad, később olyan tartós problémákat okozhat, amelyek miatt akár hetekre is távol kényszerül maradni a dolgozó a munkájától.

A fizikai és mentális panaszok ráadásul egymást is erősíthetik. A tartós stressz fokozhatja az izomfeszülést, a kimerültség miatt romolhat a testtartás, a fájdalom pedig tovább csökkentheti a türelmet és a figyelmet. Így könnyen előfordulhat, hogy egy látszólagos motivációs vagy teljesítményprobléma hátterében valójában kezeletlen mozgásszervi panasz, alváshiány vagy tartós túlterheltség áll. Egy 1944 egészségügyi dolgozót egy éven át követő dán vizsgálat szerint a magas stressz közel kétszeresére növelte annak esélyét, hogy a résztvevők derékfájdalma súlyosbodjon. Ez is azt mutatja, hogy a tartós mentális terhelés fizikai panaszokban is megjelenhet.

A betegszabadság az utolsó figyelmeztetés

A munkáltatóknak nemcsak azt érdemes figyelniük, hogy hányan hiányoznak, hanem azt is, milyen állapotban vannak azok, akik nap mint nap jelen vannak az irodában. Mire emelkedni kezd a betegszabadságok száma, gyakoribbá válnak a hibák vagy elindul a fluktuáció, az alapvető probléma gyökere akár hónapok óta jelen lehet a szervezetben.

Az anonim, összesített dolgozói állapotfelmérések még a látványos következmények előtt jelezhetik, ha egy csapatban rendszeressé vált a kimerültség, magas a stressz, romlik az alvásminőség, vagy gyakoriak a mozgásszervi panaszok. Ez az információ segíthet annak eldöntésében, hogy ergonomikusabb munkaállomásokra, több mozgási lehetőségre, a munkaterhelés átalakítására vagy célzott egészségügyi és mentális támogatásra van szükség. A dolgozói állapot a vállalati teljesítményt, a megtartást és a hosszú távú működést is meghatározó üzleti információ, így minden munkáltatónak érdekében áll odafigyelni erre a mutatóra.

_{Források:
1: https://sonder.io/resources/guides/employee-health-wellbeing-report/ 
2:https://www.gallup.com/workplace/705602/state-global-workplace-hungary-country-level-data.aspx 
3: https://www.frontiersin.org/journals/public-health/articles/10.3389/fpubh.2020.00297/full}