A gazdagok megvédik magukat a klímakockázatoktól, miközben a szegényebbek kiszolgáltatottabbá válnak

A gazdagabb országok könnyebben tudnak magánmegoldásokba beruházni, például árvízvédelembe, folyók elterelésébe vagy felhőmagvasításba. Ezek azonban jellemzően társadalmi szempontból kevésbé hatékonyak, mint a közösségi megoldások, vagyis azok a kollektív fellépések, amelyek a globális felmelegedés mérséklését célozzák, és mindenki számára előnyösek.

A kutatók 34 országban több mint 7500 résztvevőt osztottak négyfős csoportokba: két „gazdag” játékos 120 „pénzegységet”, két „szegény” játékos pedig 80-at kapott. Egyes csoportokban a kísérlet elején a résztvevők megdolgoztak a pénzükért, míg más csoportokban sorsolás útján döntöttek, hogy ki mennyit kap.

A résztvevők tíz fordulón keresztül fordulónként legfeljebb 20 egységet fektethettek be egy magánmegoldásba, amelynek megvalósításához összesen 60 egységre volt szükség, vagy egy közösségi megoldásba, amely összesen 160 egységből valósulhatott meg.

A tehetősebb résztvevők inkább a magánmegoldásokat választották

A “gazdag” résztvevők 62,1 százaléka választotta a magánmegoldást, csaknem kétszer olyan gyakran, mint a “szegényebb” résztvevők, akiknél ez az arány 32 százalék volt. Ez attól függetlenül így alakult, hogy a “vagyon” szerencséből vagy teljesítményből származott. Mind a 34 országban nőtt a csoportokon belüli vagyoni egyenlőtlenség, a szegényebb résztvevők pedig védelem nélkül maradtak, mivel a közösségi megoldásokhoz szükséges teljes összeg nem gyűlt össze.

„A magánmegoldások választása gyakoribb volt azokban az országokban, ahol a kultúra erősebben hangsúlyozza a hierarchiát és az uralomra törekvést, míg ritkább volt azokban, ahol a harmónia értékei fontosabbak. A hierarchia és az uralom értékei igazolják az egyenlőtlenségeket és az önérvényesítést, ezért kedveznek a magánmegoldásoknak, míg a harmónia a kooperációt és a kölcsönös függőséget hangsúlyozza, ezáltal a közösségi megoldásokat ösztönzi” – mondta Kiss Hubert János, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

A korai együttműködés kulcsszerepet játszhat

A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy ha a résztvevők a korai fordulókban hozzájárultak a közösségi megoldásokhoz, nagyobb eséllyel folytatták ezt később is, ami végül a közösségi megoldások teljes finanszírozásához vezethetett. Az első fordulóban befizetett minden további 1 pénzegység 11 százalékkal növelte annak esélyét, hogy a közösségi megoldás finanszírozása sikeres legyen.

A kutatók az úgynevezett feltételes együttműködőket is azonosították: ők azok, akik nagyobb hajlandósággal járulnak hozzá egy közösségi megoldáshoz, ha azt látják, hogy mások is befizetnek. Azok a csoportok, amelyekben több ilyen résztvevő volt, nagyobb valószínűséggel tudták sikeresen finanszírozni a közösségi megoldást.

Mindezek alapján a döntéshozóknak érdemes támogatniuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek az országok közötti együttműködést ösztönzik a klímavédelemben, illetve az olyan hozzájárulás-kiegészítő mechanizmusokat, amelyekben egy befizetést egy másik fél azonos összeggel egészít ki. Ezek segíthetik a korai részvételt és az együttműködés beindítását.

A kutatásban a Corvinus Egyetemről prof. Horn Dániel, Kiss Hubert János és Ertl Antal vettek részt. A nemzetközi kutatásban szereplő 34 ország: Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Németország, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Spanyolország, Szenegál, Pakisztán, Honduras, Ghána, Egyiptom, Kanada, Dominikai Köztársaság, Fülöp-szigetek, Görögország, Indonézia, Lengyelország, Dél-Afrika, Kína, Hollandia, Uruguay, Olaszország, Ausztrália, Dánia, India, Hongkong, Kolumbia, Dél-Korea, Ausztria, Magyarország, Japán, Svájc, Csehország és Tajvan. 

_{Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem, továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat.}