A halastavakat is tizedeli a rendkívüli mértékű aszály
A Dunántúl nagy részén azért különösen kritikus a helyzet, mert közeli folyóvizek és csatornák hiányában a völgyzárógátas tavakba történő vízpótlás eleve megoldhatatlan. Az Alföld körtöltéses halastavai sok esetben a Tiszából vagy a Körösökből ugyan részlegesen feltölthetők, ám ez a művelet az elszálló energiaárak és a víz mennyisége után fizetendő díjak miatt rendkívül költséges. Mindez a takarmányozáshoz szükséges termények árának és a munkaerő költségének dinamikus emelkedése miatt gyakran már kigazdálkodhatatlan terhet jelentenek a kevés tartalékkal rendelkező ottani halgazdaságok számára is.
A kevés víz, a halpusztulások, illetve a magas takarmányköltségek miatt a haltermelés volumene, jövedelmezősége jelentősen visszaesett. Ugyanez a probléma jelentkezik a halgazdálkodási hasznosító horgászszervezeteknél is, ahol a kárelhárítás, kárenyhítés többletköltsége mellett a kieső bevételek, illetve a magas haltelepítési költségek szintén válságspirált indíthatnak el.
A halgazdaságokat érintő problémák a fogyasztói árak gyors emelkedésében is tetten érhetőek: a termelők az élő pontyért a tavalyi 1000 forint helyett mára általában 1400-1500 forintot is elkérnek kilogrammonként. A tisztított, előhűtött hal kilója már 2600 forint körül alakul.
Számos halgazdaság a tömeges halpusztulás elkerülése érdekében kénytelen kényszerlehalászást alkalmazni, ez azonban csak a veszteség csökkentésére elegendő, hiszen az így piacra kerülő hal még nem érte el az optimális méretét. A horgásztavaknál a halpusztulások mellett a veszteségek elsősorban ott jelentkeznek, hogy ahol a költséges vízvédelmi beavatkozásokat fizikai vagy anyagi lehetőség híján nem tudják végrehajtani, a tapasztalatok szerint drámaian visszaesik a napijegyes horgászat is.
Több évig érezhető majd a hatás
Az idei aszály okozta veszteségek az ágazatban a következő évekre is kihatnak majd, hiszen ahol idén elmarad a hosszabb tenyészidejű fajok telepítése, vagy visszaesik azok termelése (a ponty például három év alatt éri el piaci méretét és ivarérettségét), ott ennek a nemzedéknek a hiánya még évekig érezhető lesz majd.
„További aggodalomra ad okot, hogy a súlyos problémákkal küzdő halgazdaságok, halgazdálkodók a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) reményeink szerint jövőre megnyíló forrásait megfelelő nagyságú önerő híján nem, vagy csak kisebb mértékben lesznek képesek igénybe venni a szükséges fejlesztéseik végrehajtására – figyelmeztet Dérer István, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) főigazgatója.
A haltermelők idén csupán a Magyarország egész területére kihirdetett aszályhelyzet alapján igényelhetnek a kárenyhítési alapból juttatást, azt is akkor, ha erre a szükséges döntések megszületnek. Mindez azonban csak töredékét tudja kompenzálni a rendkívüli aszály okozta plusz költségeknek, illetve a bevételkiesésnek. A horgásztavak üzemeltetői esetében egyelőre nincs döntés arról, hogy honnan és hogyan érkezhet a segítség.
Kevesebb hal – több horgász: minden eddiginél magasabb a regisztrált horgászok száma
A halgazdálkodási ágazat eközben nem csupán mezőgazdasági szempontból tölt be fontos szerepet, de egyre nagyobb mértékben szolgál ki rekreációs célokat is. A MOHOSZ által közzétett statisztikák szerint csupán tavaly csaknem százezerrel nőtt a Magyarországon regisztrált horgászok száma: az év elején ez az érték már csaknem elérte a 800 ezer főt. A nemek közti eloszlást vizsgálva továbbra is jelentős a férfi horgászok aránya (89%), ugyanakkor a korösszetételben jelentős fiatalodás mutatható ki. A horgászat immár régen nem az idősek sportja: a szövetség az év elején már 92 ezer gyermek vagy ifjúsági horgászt tartott számon, miközben a 30-50 év közötti korosztály is a népességarányát meghaladó mértékben van jelen a horgászok körében.
