A leggonoszabb 10 ember a világtörténelemben - magyar is van a listán?
Bemutatjuk a valaha élt leghírhedtebb, legszélsőségesebb, legkegyetlenebb és legvérengzőbb diktátorokat, akik elveikért országokat döntenek romba és emberek életét teszik tönkre.
Sokszor az emberek tömeges mészárlásától sem riadnak vissza.
Kik ők?
Listánkat az alapján állítottuk össze, hogy kinek hány ember élete tapad a kezéhez azaz ténykedése következtében hányan haltak meg. (Szerencsére magyar ember nem található a listán.)
10. leggonoszabb: Yakubu Gowon (1934- )
Tisztség: Nigéria miniszterelnöke volt
Hivatalban töltött idő: 1966-1975
Áldozatok becsült száma: 1,1 millió (százezer katona, egymillió civil)
Nigéria 3. államfője, akit a nigériai polgárháborúban (a modern történelem egyik leghalálosabb polgárháborúja) elkövetett emberiség elleni bűnökkel és népirtással vádolnak.
Puccs révén került hatalomra a nigériai miniszterelnök. Miután az országot uraló két riváls fél nem tudott megegyezni a legfőbb exportcikknek számító kőolaj kitermelésében polgárháborút robbantott ki. Uralkodásának szintén puccs vetett véget közel 9 év után.
9. leggonoszabb: Mengisztu Hailé Mariam (1937- )
Tisztség: Etiópia elnöke volt
Hivatalban töltött idő: 1974-1991
Áldozatok becsült száma: 400 ezer-1,5 millió
Mengisztu 1977. február 3-án véres államcsíny révén került hatalomra, ami lehetővé tette számára, hogy átvegye az ideiglenes katonai kormányzat (Derg) fölötti ellenőrzést. Ez a testület irányította akkor Etiópiát, miután 1974-ben megdöntötték Hailé Szelasszié császár uralmát.
A bírósági tárgyalása több mint tíz éven át tartott. 2006 december 12-én mondták ki bűnösnek Mengisztut és társait, akik ártatlanok ezreit kínoztatták és gyilkoltatták meg. Mindez az etióp törvények értelmében népirtásnak minősül. A tárgyaláson elutasították az elítéltek kegyelmi kérelmét, kitűzték a kivégzések időpontját.
Mengisztu hatalmának 1991-ben történt megdöntése óta zimbabwei száműzetésben él. Robert Mugabe zimbabwei elnök azóta sem hajlandó kiadni a jelenleg 84 éves férfit.
8. leggonoszabb: Kim Ir Szen (1912-1994)
Tisztség: Észak-Korea elnöke volt
Hivatalban töltött idő: 1972-1994
Áldozatok becsült száma: 1,6 millió
Az észak-koreai Kim-dinasztia alapítójának személyét ma is hatalmas kultusz övezi annak ellenére, hogy népét nyomorúságba taszította.
A ma is fennálló észak-koreai diktatúra Kim Ir Szen vezetésével jött létre; a diktátor ötlete volt, hogy vezessék be a tervgazdaságot, minden hatalmat a kormány kezébe adva. A diktátor a gazdaság sikertelenségéért sosem a saját politikáját hibáztatta, hanem az Egyesült Államokat.
Az észak-koreai szocializmus a sztálini vonalat követte; a nagyarányú tisztogatás a grúz diktátor módszerét idézte, és az elsődleges célja a nép megfélemlítése volt. A moszkvai perekkel ellentétben az áldozatok tárgyalás nélkül kerültek a kivégzőosztag elé, illetve a munkatáborokba.
Kim Ir Szen személyi kultusza az egész országra rányomta bélyegét. Jól működő programrendszerének köszönhetően negyvenhat évig diktátor lehetett az egyik legelnyomottabb és legelszigeteltebb országban. 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg Phenjanban.
Hóbortos kedvtelése: Egyenesen imádta a filmeket a koreai diktátor. A flmek iránti rajongása a gyermeke születése után kezdődött.
7. leggonoszabb: Pol Pot (1925 - 1998)
Tisztség: a Kambodzsai Kommunista Párt főtitkára volt
Hivatalban töltött idő: 1963-1981
Áldozatok száma: 1,7-2,7 millió
Pol Pot a Kambodzsát 1975 és 1979 között irányító Vörös Khmer kommunista rezsim vezetője volt, és közel három millió ember halálát okozta.
1975 áprilisában a vörös khmerek elfoglalták Kambodzsa fővárosát, Phnom Penhet. Pol Pot vezetésével visszaállították a naptárat a nulladik évre, és megpróbálták Kambodzsát egy kommunista, vidéki társadalomról alkotott víziójukká alakítani. Kambodzsa városainak minden lakóját utasították, hogy mezőgazdasági kommunákban dolgozzon. A pénzt, a magántulajdont és a vallást eltörölték. Ezreket gyilkoltak meg speciális fogolytáborokban, és további ezrek haltak meg éhezés és túlmunka következtében.
Miután a vörös khmerek rajtaütést hajtottak végre a határon, a vietnamiak megszállták Kambodzsát, és 1979-ben megdöntötték a vörös khmerek rezsimjét. Pol Pot a thaiföldi határvidékre menekült.
1997-ben, a vörös khmereken belüli hatalmi harc után Pol Pot egykori kollégái letartóztatták, és életfogytiglani házi őrizetre ítélték. 1998. április 15-én halt meg.
6. leggonoszabb: İsmail Enver pasa (1881-1922)
Tisztség: az Oszmán Birodalom hadügyminisztere volt
Hivatalban töltött idő: 1908-1922
Áldozatok száma: körülbelül 2,5 millió
İsmail Enver albán parasztszülők gyermekeként született a mai Tádzsikisztán területén. Az albán származású oszmán tábornok Enver jelentős szerepet játszott az örmény népirtásban.
Megtette az első lépéseket a CUP népirtás tervének megvalósítása érdekében azzal, hogy elrendelte az oszmán erők örmény újoncainak lefegyverzését, és a munkazászlóaljakba való átcsoportosítását a gyorskivégzésük előtt. Behaeddin Shakir orvos vezette terepen dolgozó csoportjainak egyetlen feladata az örmény lakosság kivégzése volt.
Ezek a mobil gyilkos egységek hajtották végre a deportált örmények szisztematikus lemészárlását. Az örmény holokausztban 1,2 millió örményt irtott ki, 830 ezer görögöt és kb. 500 ezer asszírt öletett meg az első világháborúban.
A háború végén Enver Németországban keresett menedéket. A háború utáni konstantinápolyi törvényszék távollétében bíróság elé állította és halálra ítélte. Míg néhányukat végül bíróság elé állították, és bűnösnek találták őket, a legtöbben elkerülték az igazságszolgáltatást. Ami Envert illeti, 1920-ban Oroszországba utazott, és felajánlotta szolgálatait az új szovjet rezsimnek, amely a közép-ázsiai muzulmánok lázadásának leverésére küldte. A szovjet csapatok akció közben megölték.
5. leggonoszabb: Tódzsó Hideki (1884-1948)
Tisztség: Japán miniszterelnöke volt
Hivatalban töltött idő: 1941-1944
Áldozatok száma: körülbelül 5 millió
A japán kormány összes fontos tisztségét birtokolva a második világháború alatt részt vett kb. 5 millió kínai, koreai, indokínai civil elpusztításában.
Tojo Hideki (más átírással Tódzsó) 1884. december 30-án Tokió közelében született egy katonacsalád gyermekeként.
Az I. világháború idején kapitányként szolgált a Japán Császári Hadseregben, 1919-től pedig – mint katonai attasét – Svájcba, majd Németországba vezényelték. Hazatérése után gyorsan emelkedett a ranglétrán.
Közben szinte diktátori hatalmat épített ki. Tevékenysége alatt a szigetországban erősödött a nacionalista és háborúpárti propaganda, de a kezdeti sikerek után sorozatos katonai kudarcok követték egymást, amelyekre a japánok nem tudtak érdemi választ adni. A császár látva tehetetlenségét, Saipan eleste után 1944 júliusában lemondatta.
Japán kapitulációjáig visszavonultan élt, de 1945 szeptemberében a szigetországot megszálló amerikai erők főparancsnoka, MacArthur tábornok utasítására – mint háborús bűnöst – őrizetbe vették. Elfogása előtt sikertelenül próbált meg öngyilkosságot elkövetni.
1946. április 29-én hivatalosan is vádat emeltek ellene, május 5-én pedig kezdetét vette a tokiói per, mely két éven át tartott. Ennek során bírái bűnösnek találták, halálra ítélték és 1948. december 23-án hat társával együtt kivégezték.
4. leggonoszabb: II. Lipót (1835 - 1909)
Tisztség: belga király
Hivatali idő: 1865-1909
Áldozatok száma: 2-15 millió
II. Lipót elsősorban a Kongói Szabadállam néven ismertté vált afrikai gyarmat megszerzése és könyörtelen kizsákmányolása révén ismert. A gyarmat legfőbb termékeinek, a gumi és az elefántcsont kitermeléséhez kényszermunkát vettek igénybe, a helyiekre kényszerített kitermelési kvóták be nem tartása csonkításokhoz és gyilkosságokhoz vezetett.
Egy misszionárius, John Harris szerint soha életében nem tapasztalt olyan leírhatatlan nyomorúságot, mint amilyennel Kongóban kellett szembesülnie.
A Szabadállam 1908-ban megszűnt, amikor a belga állam annektálta a területet, de becslések szerint addigra a gyarmat korábbi lakosságának 50%-át elvesztette, mintegy 15 millió ember halt meg Lipót politikájának köszönhetően.
Felelősségre nem vonták, 1909-ben bekövetkező haláláig.
3. leggonoszabb: Adolf Hitler (1889-1945)
Tisztség: Németország kancellárja, Führer
Hivatalban töltött idő: 1933-1945
Áldozatok becsült száma: 17 millió
A náci Németország diktatórikus vezetője. 1933-ban kancellári kinevezése után felszámolta a köztársaság demokratikus intézményeit, és egypárti diktatúrát hozott létre (a náci párt, a nemzetiszocialista párt rövidítése), amelytől brutálisan elnyomott minden ellenzéket, és félelmetes propaganda-apparátust hirdetett meg. Eszméinek szolgálata: az árja faj felsőbbrendűsége, nacionalista és pángermán felemelkedés, revansista militarizmus, antikommunizmus és antiszemitizmus.
A hataloméhes Hitler Európa hegemóniájára törekedett – részben azért, hogy megelőzze az orosz gyarmatosítást, ezért militarista politikát folytatott, amely a német „faj” globális hegemóniájáról szólt, és amely végül a második világháború kirobbanásához vezetett és példátlan népirtást okozott a koncentrációs táborokban.
1943-ban bekövetkező sztálingrádi csata után minden projektje kudarcot vallott és miután korlátozott világnézetében nem volt helye a megalkuvásnak vagy a meghódolásnak, ezért katasztrófába sodorta országát.
Hitler öngyilkos lett a kancelláriai bunkerben, ahol menedéket talált néhány nappal azután, hogy az oroszok bevonultak Berlinbe.
2. leggonoszabb: Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953)
Tisztség: Az Oroszországi Kommunista Párt főtitkára, a Szovjetunió diktátora
Hivatalban töltött idő: 1922-1953
Áldozatok becsült száma: 23-60 millió
Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Joszif Visszarionovics Sztálin eredeti neve Dzsugasvili.
Sztálin kiemelkedő intelligenciájához roppant hatalomvágy és könyörtelenség párosult. A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. A Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett.
Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb kényszermunkatábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulag kiterjesztése.
Sztálin egyre növelte hatalmát és erőteljes személyi kultuszt alakított ki, amit újabb és újabb bűnökkel, a terror egyre erőteljesebb alkalmazásával igyekezett megszilárdítani. 1947-től kezdve elkerülhetetlennek látta a harmadik világháború kitörését, és erőltetett fegyverkezésbe kezdett, erre kényszerítve csatlós államait is. A hatalomtól megittasulva egyre zavarodottabbá vált, s minden mögött ellene irányuló összeesküvést látott; azzal vádolta meg zsidó orvosait, hogy meg akarják gyilkolni őt.
A szovjet diktátor 1953. március 5-én vidéki rezidenciájában halt meg – a kórboncnoki jelentés szerint agyvérzés okozta halálát.
Hóbortos szokása:
Sztálin férfiaktokra firkálgatott (jegyzetelt). Az egyik aktképen a diktátor pirossal beszínezte a figura nemi szervét, egy öregembert ábrázoló portréra rácsokat rajzolt, egy harmadikon alsónadrágba öltöztette az alakot és ezt a kommentárt fűzte hozzá: „Meztelen fenékkel ne ülj kőre”.
1. leggonoszabb: Mao Ce-tung (1893-1976)
Tisztség: A Kínai Kommunista Párt vezetője, a Kínai Népköztársaság elnöke
Hivatalban töltött idő: 1945-1976
Áldozatok becsült száma: 49-78 millió
Mao 1893. december 26-án született parasztcsaládban Shaoshanban, Hunan tartományban, Közép-Kínában. Tanári képzés után Pekingbe utazott.
Mao és más kommunista vezetők a kínai társadalom átformálását tűzték ki célul. Az ipar állami tulajdonba került, és a kínai gazdálkodók kollektívákba szerveződtek. Minden ellenállást könyörtelenül elnyomtak.
1958-ban a kommunizmus „kínaibb” formájának bevezetésére tett kísérletként Mao elindította a „Nagy ugrást”. Ennek célja a munkaerő tömeges mozgósítása a mezőgazdasági és ipari termelés javítása érdekében.
Mao úgy vélte, hogy a régi ötletek, a régi kultúra, a régi szokások és régi elképzelések elpusztítása hozhatja el Kína újjászületését. 1966 őszétől az iskolákban és az egyetemeken szünetelt az oktatás, a kommunista fiatalokból szervezett Vörös Gárda pedig halomra gyilkolta a tanárokat és a Maóval szemben álló értelmiségieket.
Politikájának eredménye a mezőgazdasági termelés jelentős visszaesése volt, amely éhínséghez és milliók halálához vezetett.
A politikát feladták, és Mao pozíciója meggyengült.
Tekintélyének újbóli érvényesítésére tett kísérletként Mao 1966-ban elindította a „kulturális forradalmat”, amelynek eredményeként másfél millió ember halt meg, és az ország kulturális örökségének nagy része megsemmisült.
A vörösgárdisták legalább negyvenezer embert öltek meg, de egyesek szerint ez a szám hétmillió is lehet.
Mao Ce-tung közel harminc éven át tartó uralmát kínaiak tízmilliói szenvedték meg, 1976. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig.
Bizarr hóbortja: Mao a kalligráfiáért rajongott. A kínai kalligráfiáért, vagyis a szépírás tudományáért. Az írógépet sutba dobva hagyományos módon, ecsettel és tussal készítette kiáltványait.
A kommunista hatalomátvétel után Mao írásmódja önálló betűtípussá vált (ma „Mao-Tse-Tung Fontként” ismert), amelyet országszerte használtak újságokban, köztéri feliratokon, plakátokon, és még napjainkban, közel ötven évvel a diktátor halála után is népszerű Kínában.
A cikkben felhasznált fotók forrása: wikipédia
Indexképünk forrása: https://www.kazuya-akimoto.com/
