A logisztika legdrágább hibája az „így szoktuk” mentalitás

Az ellátási láncokban ma is tömeges jelenség, hogy reggel nyolc órára egyszerre több kamiont rendelnek be, miközben óránként csak egyet lehet kiszolgálni. Egy átlagos sofőr a munkaidejének mindössze egyharmadát tölti tényleges vezetéssel, a többi várakozás, papírmunka és szervezési veszteség. Mindennek ára a túlméretezett flották, felesleges üresjáratok, megnövekedett károsanyag-kibocsátás, és több száz milliárd forintnyi elfolyó erőforrás évente. Az MLSZKSZ elemzése szerint a rendszer úgy működik, mintha minden nap kapacitáshiánnyal küzdene, pedig a valós kapacitás többnyire rendelkezésre áll, csak nincs szakszerűen összehangolva.

A sürgősnek címkézett szállítások többsége nem valódi piaci igény, hanem hibás belső teljesítménymutatók, torz ösztönzők, rosszul működő vállalati kultúrák eredménye.

A gyakorlat abszurditását jól mutatja, hogy a kiemelten fontoskét kezelt áruk sokszor napokig állnak a raktárakban, miközben előtte akár ezer kilométert tettek meg értük expresszben. Az MLSZKSZ elemzése rávilágít, hogy minden felesleges sürgetés mögött ott a láthatatlan környezeti adó, ugyanis egy expressz fuvar CO₂-lábnyoma akár száz fa éves megkötésével lehet egyenértékű.

Még mindig Észak felé megyünk, pedig az Adria gyorsabb és zöldebb

A távol-keleti áruk nagy része továbbra is Észak-Európa kikötőibe érkezik, pedig az Adriai útvonal akár 6 nappal rövidebb tengeri időt, fele olyan hosszú vasúti kapcsolatot és szabad kapacitást kínál a régió számára. A megszokás azonban erősebb, mint a racionalitás. Ez az egyik legszemléletesebb példája annak, hogy az „így szoktuk” működés konkrétan napokat, súlyos pénzeket és rengeteg üzemanyagot éget el feleslegesen.

Az elemzés szerint a vasút 20-30 százalékkal olcsóbb, míg a belvízi hajózás 30-50 százalékos költségelőnnyel működhet. A szén-dioxid-kibocsátás mindkét esetben 60-85 százalékkal alacsonyabb tonna-kilométerre vetítve. A közút szerepe ugyan megmarad, de elsősorban az utolsó kilométereken. Ha az ellátási lánc jól szervezett, a vasút és víz stabil alapot ad a szállításhoz, a közút pedig hatékonyan kiegészíti.

A fenntarthatóság nem elektromos kamionokkal kezdődik

A Szövetség állásfoglalása szerint a valódi zöldítés nem a járműpark cseréjével kezdődik, hanem a teljes ellátási rendszer újragondolásával és hatékonyságának növelésével. A legnagyobb környezeti nyereség ott keletkezik, ahol megszűnnek a várakozási idők, átláthatóvá válik a tervezés, rugalmasabbá az árufogadás és az időkapu-kezelés, eltűnnek a torz ösztönzők, és a vállalatok end-to-end (vagyis a teljes ellátási láncot a kiindulóponttól a végpontig egységként kezelő) szemlélettel vizsgálják át saját folyamataikat. A jelenlegi működésben ugyanis mindenki veszít.

„A fuvarozók költséget, a szállítmányozók kapacitást, az ügyfelek időt, a társadalom pedig a szükségesnél jóval nagyobb környezeti terhelést fizet meg. Ha azonban megtörténik a szemléletváltás, a logisztika hatékonyabbá, zöldebbé és kiszámíthatóbbá válhat. A vasút, a vízi útvonalak és az intermodális megoldások a teljes ellátási lánc új gerincévé válhatnak” – mondta Bíró Koppány Ajtony, az MLSZKSZ főtitkára.