A magyar állam a gyógyszeripartól elvesz és odaadja az akkumulátorgyártásnak
Ez azért elég rosszul hangzik! Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy általában az infláció letörésének a kulcsa a termelékenység növelése. Az pedig a magasabb hozzáadott értékű beruházásoknak inkább a sajátossága. Igaz, ebben az estben nem teljesen helytálló a példa.
Apropó, infláció. Tegnap az MNB ugyan nem változtatott a 13 százalékos alapkamaton, s az egynapos gyorstenderek rátája is 18 százalék maradt, de megtudhattuk, hogy szerintük januárban nagy valószínűséggel megvolt az inflációs tető. Az is kiderült, hogy a magas frekvenciás adatok alapján a magyar gazdaság „recesszióban” van, s a magas kamatráta még egy jó ideig fennmaradhat.
Addig, amíg az infláció letörését nem látják. Ez elsősorban a fejlett világban megállni látszó dezinfláció fényében érdekes. Hiszen a nagy jegybankoknál is hosszabban fennállhat az alapkamat.
Azt is megtudtuk tegnap, hogy nem csak a kötelező tartalékráta emelkedik 5-ről 10 százalékra április 1-től, hanem a 10 százaléknyi, azaz 4.000 milliárd forintnyi pénz negyede nem fogja még a 13 százalékos kamatot sem megkapni. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddigi 17 százalék közeli effektív kamatráta 15,5 százalék környékére csökken.
Ez pedig „ceteris paribus” jelentős kamatbevétel kiesést jelentene a bankoknál, ami kb. 100-200 milliárd forint lenne évente, de persze soha senki sem gondolta, azt, hogy a 18 százalékos egynapos gyorstender ráta sokáig megmarad. Azaz ilyen értelemben nem is beszélhetünk várt jövedelem kieséséről.
Meglepő a forint ereje közben!
Viszont az meglepő, hogy miközben az effektív kamatráta április 1-től kb. 100-150 bázisponttal csökken, a forint tovább erősödik. Mindezt úgy, hogy ezt most nem követi, vagy nem generálja pl. a lengyel zlotyi erősödése. Azaz teljesen magyar-specifikus a forint vágta, s egy picit érthetetlennek is tűnik!
