A megfelelő talaj- és vízgazdálkodás a kulcsa 10 milliárd ember élelmezésének
A világ élelmezési és mezőgazdasági föld- és vízkészleteinek helyzete 2025-ös jelentés emellett kihangsúlyozza, hogy ezek az alapvető erőforrások végesek. Megőrzésük kritikus fontosságú a globális élelmezésbiztonság megteremtéséhez most és az elkövetkező évtizedekben.
A „többet és jobban termelni” tematikai fókuszú jelentés kiemeli a talajok és a vízkészletek jelentős, gyakran figyelmen kívül hagyott potenciálját az élelmiszertermelés fenntartható növelésének támogatásában. Stratégiákat mutat be, hogy hogyan állítható elő több – és jobb – élelmiszer a növekvő népesség számára, miközben biztosítja a föld, a talaj és a víz felelősségteljes és rugalmas kezelését.
2024-ben a becslések szerint 673 millió ember éhezett, és számos térség továbbra is súlyos és visszatérő élelmiszer-vészhelyzetekkel küzd. Ez a nyomás fokozódni fog, ahogy a világ népessége 2050-re megközelíti a 9,7 milliárdot, ami megköveteli a mezőgazdaságtól, hogy 2012-höz képest 50%-kal növelje az élelmiszer, takarmány és rost előállítását, valamint 25%-kal több édesvíz álljon rendelkezésre.
A fő kihívás: többet termelni kevesebből
Az elmúlt 60 évben a globális mezőgazdasági termelés megháromszorozódott, miközben a mezőgazdasági területek területe mindössze 8%-kal nőtt – magas környezeti és társadalmi költségek árán. Ma a FAO adataiszerint az ember okozta talajromlás több mint 60%-a mezőgazdasági területeket érinti.
A mezőgazdasági területek bővítése már nem járható út, hangsúlyozza a jelentés. Például az erdőirtás vagy a törékeny ökoszisztémák átalakítása aláásná a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-funkciókat, amikre a mezőgazdaságnak is szüksége van.
Megoldások léteznek – de gyors cselekvésre van szükség
A FAO kiadványa tudományosan megalapozott ajánlásokat tesz a talaj- és vízkészletek fenntartható használatára.
A jelentés szerint képesek lennénk akár 10,3 milliárd embert is ellátni élelemmel 2085-ben, amikor a globális népesség várhatóan eléri a csúcspontját. Ez azonban attól függ, hogyan állítják elő az élelmiszert – és milyen környezeti, társadalmi és gazdasági költségek mellett.
A termelékenység jövőbeli növekedésének ezért az okosabb, és nem egyszerűen a több termelésből kell származnia. Ez azt jelenti, hogy át kell hidalni a jelenlegi és a potenciálisan elérhető hozamok közötti különbséget; diverzifikálni kell az ellenállóbb növényfajták felé való elmozdulással; és a helyi viszonyokra szabott, erőforrás-hatékony gyakorlatokat kell alkalmazni, amelyek megfelelnek az adott birtok-, talaj- és vízviszonyoknak.