A rugalmassági szolgáltatások fejlődése jelentheti az egyik megoldást az energiaszektor kihívásaira
Az energiaszektor átalakulása
A megújulóenergia-alapú termelés térnyerése, a szűkös energiatárolási kapacitások és a felhasználók költségcsökkentési célú törekvései végsősoron a hazai villamosenergia-rendszer – a kereslet és kínálat – egyensúlytalanságához vezet. A kialakult helyzet műszaki és kereskedelmi kihívásaira a rugalmassági szolgáltatások nyújthatnak megoldást.
A villamosenergia-törvény az elosztók vonatkozásában definiálja a rugalmassági szolgáltatásokat, amelyek az elosztóhálózat zavartalan és biztonságos működtetésének és üzemvitelének folyamatos biztosítása és hatékonyabbá tétele, valamint a villamosenergia-ellátás minőségének fenntartása érdekében az elosztó által piaci alapú eljárások keretében igénybe vett szolgáltatások összességét jelentik. Az átviteli rendszerirányító által nyújtott rendszerszintű szolgáltatásokkal együtt a rugalmassági szolgáltatások biztosítják a hazai villamosenergia-rendszer mindenkori egyensúlyát.
A rugalmassági szolgáltatások felértékelődését az Európai Unió kapcsolódó törekvései is elősegítik: az EU Tiszta Energia Csomagjának (4. energiacsomag, Clean Energy Package) célja az energiahatékonyság előtérbe helyezése, a megújuló energiaforrások tekintetében az EU globális vezető szerepének kivívása és fenntartása, valamint annak biztosítása, hogy a fogyasztók beléphessenek az energiapiacra.
Meghatározó szempont továbbá az időjárásfüggő erőművek nagyarányú növekedése, amelyet a szén-dioxid kibocsátás csökkentését célzó szabályozásoknak való megfelelés hozott magával: hazánkban a kormányzati becslések szerint a meglévő 4.000 MW kapacitás 2030-ra a 10.000 MW-ot is át fogja lépni. Éppen ezért a jövőben kulcskérdés, hogy lesz-e elegendő flexibilis kapacitás az időjárásfüggő termelés okozta ingadozások kiegyensúlyozására.
Magyarországon a MAVIR Zrt. mint átviteli rendszerirányító által lehívható rugalmassági kapacitások teszik lehetővé, hogy megfelelő időben, kellő időtartamig el lehessen látni a szinkronzóna szabályozás feladatait. Az EU-s szabályozásokkal összhangban Magyarországon jelenleg a rendszerirányítási tartalékok az alábbi fő kategóriákon keresztül valósulnak meg: az ún. FCR (frequency containment reserve) tartalék; az aFRR (automatic frequency restoration reserve) tartalék; valamint az mFRR (manual frequency restoration reserve) tartalék. A jelenleg elérhető magyarországi szabályozási tartalékok volumenét tekintve elmondható, hogy mintegy 39 MW FCR, nagyságrendileg 200-250 MW aFRR és további 300 MW mFRR tartalék áll a rendszerirányító rendelkezésére.
Az előzőekben ismertetett körülmények miatt egyre súlyosabb kihívásokkal szembenéző szabályozási piacon alapvetően hagyományos erőművek (gázos és olajtüzelésű) vannak jelen. Az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásikvóta-árainak növekedése, a 4. EU energia csomag, valamint az ESG és azon belül az energiahatékonyság egyre intenzívebb követelményként való megjelenése ugyanakkor növekvő érdeklődést eredményez a karbonsemleges rugalmassági megoldások iránt. Elősegíti emellett az energiatárolás fejlődésének felgyorsulását is, valamint új piaci szereplők (például az önmagukban kisebb piaci erővel rendelkező aktív felhasználók és egyéb piaci szereplők kapacitásait összefogó aggregátorok) térnyerését.
A technológiai-műszaki fejlődés és a villamosenergia-szektor megújulása azzal is jár, hogy az egyre intenzívebbé váló jogalkotás egyelőre még nem tudta optimálisan és kellő hatékonysággal kezelni az új szereplők (tároló, aggregátor stb.) működését és kereskedelmi viszonyrendszerét. E körben jelentős szerepe lehet a szabályozási tesztkörnyezeteknek (regulatory sandbox) és a piaci szereplők tapasztalatain alapuló visszajelzéseknek.
„A korábbi struktúrák megváltozóban vannak, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy ezekre a tartalék piacokra korábban nem létező, innovatív technológiák és szereplők érkeznek, megjelennek a megújuló alapú rugalmassági szolgáltatók, akikkel szintén számolnia kell a rendszerirányítónak és a kereskedőknek az üzleti stratégiájuk körében” – foglalta össze Simon Gábor, a DLA Piper Hungary energia és beszerzések csoportjának vezetője.
Az európai energiaválságra és az extrém árvolatilitásra adott válaszként a felhasználók költségcsökkentési céllal a fogyasztásuk mérséklésébe kezdtek (amely akár „önkéntes” demand side response-nak is tekinthető). Egyre inkább keresik annak a módját is, hogy megteremtsék saját, dedikált energiaforrásuk műszaki hátterét, akár háztartási méretű naperőműveken, visszwattos termelőegységeken keresztül, akár hosszútávú, megújuló alapú vállalati villamosenergia adásvételi megállapodásokon (Corporate Power Purchase Agreement, cPPA) keresztül lekötött termelés formájában. Ez a trend várhatóan tovább erősödhet, amely hosszú távon magával hozhatja a villamosenergia kiskereskedelmi (retail) piac méretének és a forgalom volumenének csökkenését is.
A rugalmassági szolgáltatások fejlődése – mik a következő lépések?
„Nagyon sokrétű az az eszközpark, amely a rugalmassági szolgáltatásokat tudja biztosítani, és ezek beépített kapacitása és a műszaki teljesítőképessége nagyon diverzifikált. A rugalmassági kapacitások kulcsa, hogy nem kizárólag konvencionális erőművekre van szükség a kiegyensúlyozáshoz, mivel a sok szereplő – fogyasztói partner, tárolók, megújulók – műszaki és üzleti megközelítése eltérő” – mondta Kovaloczy Áron, a DLA Piper Business Advisory ügyvezető igazgatója.
Az újfajta rugalmassági szolgáltatások kapcsán egyelőre kihívás, hogy ezek piaci árának meghatározásához szükség van az elszámolás szempontjából releváns adatokra. Jelenleg azonban minél alacsonyabb szintre megyünk a közcélú hálózati rendszerben, annál kevésbé állnak rendelkezésre ezek az adatok. Napon belüli elszámoláshoz napon belüli mérési adatra van szükség, ugyanakkor Magyarországon nincs olyan elosztó, aki ezt képes szolgáltatni a piaci szereplőknek.
A DLA Piper által megkérdezett piaci szakértők egyöntetű véleménye szerint a mérési adat és annak minősége, valamint a digitalizáció középpontba helyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy az energiafogyasztásról, termelésről, és tárolásról akár tizenöt percenként, „rugalmasan” lehessen dönteni, mindezt automatikusan egy rendszeresen felülvizsgált algoritmus alapján. Ennek korlátját egyelőre nem a piaci igények vagy a szabályozás jelentik, hanem a műszaki fejlesztéshez szükséges idő.
