A világ infrastrukturális beruházásai 2050-ig meghaladják a 150 billió dollárt
A PwC friss kutatása elsőként kínál 2050-ig hosszú távú piaci előrejelzést az infrastrukturális kiadásokra vonatkozóan: 9 szektort, 20 alágazatot, valamint 45 országot és területet vizsgál, amelyek együttesen a világgazdasági teljesítmény 88%-át fedik le. Az elemzés rámutat, hogy az energetikai, közlekedési és digitális infrastruktúrába irányuló beruházások egyre inkább összeérnek, és olyan intelligens hálózatokat hoznak létre, ahol a hagyományos eszközök összekapcsolt, digitálisan vezérelt és villamosított rendszerek részeként működnek.
„Az elkövetkező években nem egy hagyományos infrastruktúrafejlesztési ciklus jön. Az új generációs infrastruktúra intelligens, hálózatba kapcsolt és rugalmasan alkalmazkodó lesz, legyen szó önvezető járművekre tervezett utakról és vezeték nélküli töltésről, vagy olyan vállalatokról, amelyek tiszta energiával és biztonságos számítási kapacitással működő, automatizált ellátási láncokat üzemeltetnek. Ezeknek a rendszereknek előre kell jelezniük a keresletet, dinamikusan allokálniuk az erőforrásokat, és folyamatosan optimalizálniuk a teljesítményt. Mindez tartós, strukturális termelékenységnövekedést hozhat valamennyi ágazatban” – véli Polacsek Csaba, a PwC Magyarország pénzügyi tanácsadási csapatának vezetője.
Digitalizált, villamosított rendszerek
A közlekedés és az energia továbbra is a legnagyobb beruházási területek maradnak, és 2050-ig várhatóan a globális infrastruktúra-költések mintegy felét adják. A mobilitási hálózatok megújulása és a városiasodás előrehaladása nyomán az éves közlekedési beruházások a 2024-es 1,4 billió dollárról 2050-re 2,4 billió dollárra emelkednek, ami összesen 50 billió dollárnyi kumulált beruházást jelent.
A vasúti és a repülőtéri infrastruktúrára fordított éves kiadások közel megduplázódnak a 2024-es szinthez képest. A repülőterek esetében az éves ráfordítás 2050-re 154,2 milliárd dollárra nő (1,9-szeres bővüléssel), míg a vasúti beruházások volumene eléri a 675,3 milliárd dollárt (1,8-szoros bővüléssel).
Az energetikai infrastruktúrába irányuló beruházások a 2024-es 631 milliárd dollárról 2050-re 1,1 billió dollárra emelkednek, a teljes időszakban pedig 25 billió kumulált beruházást tesznek ki. Az elektrifikáció ütemét jól jelzi, hogy 2050-re az energiatárolásba irányuló éves beruházások megközelítik a 91 milliárd dollárt, ami a 2024-es szint 3,7-szerese. Eközben az átviteli és elosztó hálózatok fejlesztésére fordított kiadások elérik a 472 milliárd dollárt (2,6-szoros gyarapodás).
A vizsgált szektorok közül a védelmi infrastruktúra mutatja a leggyorsabb növekedési ütemet. A fizikai létesítményekre – például laktanyákra – fordított éves kiadások 2050-re 168 milliárd dollárra emelkednek (a 2024-es 73 milliárd dollárról), főként az erősödő geopolitikai kockázatokra adott kormányzati reakcióknak köszönhetően.
A jelentésben szereplő további ágazatok közül az ipari feldolgozóipari, a vízügyi, valamint a szociális infrastruktúra beruházásai 2050-ig várhatóan mintegy 1,5-szeresükre bővülnek. A digitális infrastruktúra és az agrárinfrastruktúra növekedése körülbelül 1,3-szoros lehet, míg az erőforrásokhoz kapcsolódó beruházások összességében nagyjából stagnálnak.
Adatközpont-boom: rekordtempójú bővülés indul
Miközben világszerte fokozódik a verseny a mesterséges intelligencia teljes potenciáljának kiaknázásáért, az adatközpont-épületekbe irányuló beruházások gyors ütemben növekednek, kiegészítve az informatikai eszközökbe – például chipekbe és szerverekbe – történő befektetéseket.
2024 és 2027 között az adatközpont-épületekbe irányuló éves beruházások 2,2-szeresükre emelkednek, (113,8 milliárd dollárról 251,8 milliárd dollárra). A 2024–2032 közötti időszakban a teljes beruházási volumen meghaladja az 1,5 billió dollárt, amelyet egy olyan szakasz követ, ahol a hangsúly a meglévő kapacitások kihasználtságának, hatékonyságának és alkalmazkodóképességének javítására helyeződik át.
A teljes időszakot tekintve más alszegmensekben is jelentős bővülés várható. Az elöregedő társadalmak hatására például az egészségügyi és idősellátási létesítményekre fordított éves kiadások 2050-re 1,7-szeresükre, 441 milliárd dollárra nőnek, és ezzel először közelítenek az oktatási infrastruktúrára fordított beruházások szintjéhez, amelyet 471 milliárd dollárra becsül az előrejelzés.
Bár az erőforrásokhoz kapcsolódó szektor összességében stagnál, célzott növekedés várható az energiaátmenet szempontjából kritikus fémek és ásványok – például a réz, a lítium és a ritkaföldfémek – bányászatában. Ezeknél az éves beruházások 2050-re 1,4-szeresükre, 128 milliárd dollárra emelkedhetnek.
Ázsia épít, Nyugat felújít
Az ázsiai–csendes-óceáni térség továbbra is a globális infrastrukturális beruházások motorja marad, és 2050-ig a teljes beruházási volumen több mint felét adja. A növekedést az urbanizáció, az ipari bővülés, valamint az energia- és digitális hálózatok gyors kiépítése hajtja. Afrikában várható a legdinamikusabb bővülés: az éves infrastrukturális kiadások közel 1,8-szorosukra nőnek 2050-ig, ami a demográfiai változásokkal és a jelentős infrastruktúrabeli hiányokkal magyarázható.
Ezzel szemben Európa és Észak-Amerika a megújulás időszakába lép, mivel az elöregedő közlekedési, energetikai és víziközmű-rendszerek átfogó korszerűsítésre szorulnak a versenyképesség és az ellenálló képesség megőrzése érdekében. Az éves infrastruktúra-kiadások az amerikai kontinensen várhatóan 1,6-szorosukra, Európában pedig 1,4-szeresükre emelkednek 2050-ig. Ezek a regionális különbségek fogják meghatározni, hogy hol koncentrálódik a tőke, és hol válik kritikus tényezővé a megvalósítási kapacitás.
Hazai infrastruktúra-fejlesztési kilátások
A várhatóan előbb-utóbb megérkező EU-s pénzek lökést adhatnak az infrastrukturális beruházásoknak, de fontos az előrelátó, stratégiai tervezés - hangsúlyozza Polacsek Csaba. A szakember összefoglalta a legjelentősebb érintett területeket:
A közösségi közlekedés jó területnek ígérkezik, a magyar vasúti infrastruktúra komoly fejlesztésekre szorul. Nemcsak a villamosítás szükséges számos vonalon, de a vasúti pályák fizikai állapota is jelentős korszerűsítést kíván. A mintegy hétezer kilométeres személyforgalomra használt pályaszakasz közel felénél van lassújel, tehát itt a hálózat nem az engedélyezett pályasebességen üzemel. Ez brutálisan magas szám abszolút és relatív értelemben egyaránt. Az utasok által sokat kritizált késések legnagyobb egyedi oka tehát nem a jármű, hanem a pálya állapota. Ennek javítása nagy mértékben növelné a közösségi közlekedés vonzerejét az utazási idő csökkentésével, valamint a menetrendi kiszámíthatóság és az átszállások biztonságának javulásával.
A másik komoly potenciális terület az energetikai infrastruktúra. A magyarországi energetikában a termelési oldal nagy mértékben átalakult: nőtt az ipari és a háztartási naperőművi kapacitás, de ezt az elosztó- és átviteli hálózat nem tudta megfelelően lekövetni. A hálózat fejlesztése, alállomások korszerűsítése, okosmérési és hálózatirányítási megoldások bevezetése, valamint az energiatárolási kapacitások (akkumulátorok/BESS) bővítése szükséges. Ezek nélkül a nem szabályozható megújulók további integrációja műszaki és ellátásbiztonsági korlátokba ütközik, ami termeléskorlátozásokhoz és feszültségproblémákhoz vezet.
A harmadik nagy terület a méltatlanul elhanyagolt víziközmű szektor, súlyosan elöregedett infrastruktúrával, A lakossági víz- és csatornadíjak 2013 óta nem emelkedtek – értelemszerűen már nem fedezik az amortizációt, ezért nem képeznek elegendő forrást pótlásra, fejlesztésre, csak hibaelhárításra. A legnagyobb strukturális gond itt a vezetékállomány kora és állapota. Az ivóvíz-gerinchálózat mintegy 40%-a még régi azbesztcement, döntően a hetvenes-nyolcvanas években épült. Magas a csőtörések száma, valamint rendkívül jelentős a hálózati veszteség aránya: országos szinten 20-25%, de egyes térségekben ez akár 40-50% is lehet, azaz a kitermelt, kezelt ivóvíz jelentős része nem jut el a fogyasztóhoz, hanem elszivárog vagy technológiai veszteségként eltűnik. Ez a költségeken túl azt is jelenti, hogy egy rendkívül lassan megújuló, értékes természeti erőforrás megy veszendőbe. A vezetékhálózaton túlmenően a műszaki berendezések is elavultak, energiafelhasználás szempontjából korszerűtlenek.
„A hazai infrastruktúra jövője így nemcsak beruházási, hanem stratégiai döntések sorozata: azon múlik, hogy sikerül-e időben, összehangoltan és kellő léptékben reagálni a rendszerszintű kihívásokra. Megfelelő tervezéssel és következetes megvalósítással ugyanakkor óriási lehetőséget is jelentenek arra, hogy a hazai infrastruktúra korszerűbbé, hatékonyabbá és fenntarthatóbbá váljon” - foglalta össze Polacsek Csaba.
